15.rész

,,Csak egy hónap.."

[] [] [] [] [] [] [] [] []

Péntek van már. Este alig aludtam pár órát. Legalább a telefonom nem sérült meg és tudtam zenét hallgatni. Vagy rajzoltam. Vagy írogattam valamit. Ugyanis a kezeim nem törtek el. Hát én törött kezekkel meg is halnék. Azt a nagyon nem szimpatikus nővért leváltotta reggel egy kedvesebb. Mint egy anyuka, úgy viselkedett. Láttam, hogy Kae se aludt túl sokat. Néha beszélgettünk, amikor épp nem hasogattak a bokái szegénykémnek.
Bár annak örültem, hogy az orvos azt mondta, hogy egy hónap múlva már nem is kell a gipsz. Mert, hogy biztos "jó géneket örököltem". Valószínű. Elég jól kijöttem Kaevel. Több közös pontunk is volt. Ő is szereti a kosarazást. De ahogy én is, bénácska benne. Ennek okán törte el a bokáit. Én se lepődtem volna meg, ha akkor törik el a lábam.
Péntek van. Suli és én itt fekszem a kórházi ágyban. Szívás. Az tartotta bennem a lelket, hogy  YoonGi azt mondta, eljön suli után. Számoltam már vissza.
- Drágám! - jelent meg YoonGi.
- Végre. Annyira unatkoztam. - könnyebbültem meg.
- Kössz. - röhögött Kae.
- Bocsi. - takartam el az arcom a kezemmel.
- Semmi. - vigyorgott.
- Hali! - jelent meg a kis majom az ajtóban.
- HoSeok.
- Anyukám! - ordított Tae, ahogy megérkezett JungGival, Yeonnal és Jinnel.
- Hoztam sütit! - mosolygott Jin.
- Aranyos vagy! Kis kukta! - jelentettem ki.
- Az én szakácsom! - ölelte át Yeon Jint.
- Macim. - csókolta meg Jin Yeont.
- Mikről lemaradok, amíg itt rohadok bent. - biggyesztettem le a szám.
- Nyugi, már csak egy hónap. - simogatta meg az arcom YoonGi.
- Mennék már haza. - szontyolodtam el.
- Ja amúgy Young és NamJoon nem jönnek. NamJoon beteg lett és Young ápolja. - szólalt meg Tae.
- Értem. -bólogattam.
- Min és Jeong később jönnek. - ecsetelte tovább Tae.
- Biztos tervezne valamit. De nem rosszra gondolni. - vettem észre a megfogalmazásom.
- Biztosan gyereket! - röhögött HoSeok a radiátoron guggolva, mint egy bagoly.
- Tudtam, hogy te szólalsz meg először. - könnyeztem.

Annyira mennék a suliba. És nem tehetek semmit. Csak megvárom az egy hónapot, hogy meggyógyuljon a lábam. De az orvos mondta, talán hamarabb haza mehetek, mivel a "jó génjeim" miatt lehet hamarabb forr össze a csontom.
- Kosaraznék veled! - néztem YoonGi felé.
- Fogsz! Ha meggyógyult a lábad! - mosolygott rám.
- Azért nem lesz ugyanaz. - szomorodtam el.
- De a mosolyod ugyanolyan szép.
- Köszönöm, drága! - pirultam el.
- Hali! - köszönt Min és Jeong.
- Már csak Hwaék hiányoznak. - derültem fel.
- Őket is hoztuk, csak leragadtak a büfébe. - nevetett Min.
- Annyira jó, hogy mindenkinek van valakije. HoSeok megígérem, mire kisétálok innen szerzek neked barátnőt.
- Kössz. - annyira kacagott, hogy leesett a radiátorról. - Egy hónapod van rá.
- Jó sietek. Úgy sincs más dolgom. Csak egy csomó mindenről lemaradok. Suli. Ti. Legszívesebben kisétálnék azon a rohadt ajtón.
- Na, nyugi van! - csitított le Hwa. - Itt vagyok, tudom engem vártál legjobban.
- Mindenképp! - forgattam a szemem.
- De azért jó, hogy mind itt vagytok. Nem mindenki, de majd beszélünk a hiányzó emberekkel. A J.O.D -ról lenne szó.
- Na, mondjad mi van? - néztem izgatottan Jinre.
- Megbeszéltem a klipforgató ürgével. És direkt, hogy te is tudj lenni Rin, egy hónap múlva klipforgatás!
- Ne már! - lepődtem meg, de nagyon.
- De és a részletek még nem tiszták. Egy hónap alatt, esküszöm, elintézem.
- Ügyesen nagy fiú, de közbe ne hanyagold el az asszonyt. - bökte meg Jint JiMin.
- Nem fogom. - ölelte át Yeont.
- Mi volt ma a suliba? - érdeklődtem.
- Semmi új. Majd holnap elhozom az anyagot. - húzta fel az orrát YoonGi. Ilyenkor annyira aranyos.
- Rendben, szívem. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Hülye. De csak az enyém. Mindenki kell egy hülye társ, saját maga mellé. - jelentette ki YoonGi.
- HoSeok, a tieden dolgozom. - nyugtattam meg, mielőtt megszólalt volna. Erre csak bólógatott.
- Mindenki fogja meg a párja kezét. Innentől csináljatok, amit akartok. - röhögött Hwa.
Én csak azt vettem észre, hogy HoSeok és Kae beszélgetnek. Majd este kikérdezem. A fene enné meg, olyan gyorsan telik az idő. Főleg, ha barátokkal vagy. Az én káromra haza kellett menniük a srácoknak. Bár YoonGi maradt még kicsit, mint tegnap.
- Annyira hiányzol az órákról.
- Én mennék szívesen.
- Mi is lett volna, ha meg sem ismerlek? - tette fel a kérdést.
- Talán nem üt el az autó. Viccelek. Valamiért meg kellett történnie a dolgoknak.
- Remélem, ki is derül miért. Én megyek, mert már rossz arccal néznek rám.
- Szia, szívem. Nem felejtettél el valamit? Csók.
Még visszajött és kétszer is adott. Nem bírnám ki a 12 fős bagázsdom nélkül.

A feladataim már kavarognak a fejemben. De készült egy lista is, szintén még csak a fejemben.

Feladataim:
~ Találni HoSeoknak egy barátnőt - időtartama: 1 hónapon belül
~ Klipforgatás - időtartama: 1 hónap múlva
~ Tananyag visszapótlása - időtartama: ERROR

[15.rész vége]