11.rész

♡ Young & NamJoon ♡

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

Szerda. Biosz. Megint. És pár óra alvás nem elegendő, hogy fent maradjak tanórán. Nem én voltam az egyetlen. Hwa, Yeon is aludt félig. A fiúknál is hasonló helyzet, bár nem tudom mikor aludtak el. Szokásos dolog, hogy YoonGi és Tae késtek. Tíz percet csak, szóval az nem baj annyira.
- Rohadtul fáradt vagyok, Rin.. - súgta oda Hwa.
- Én is nyugodj meg.. - súgtam vissza.
- Rin, elküldenéd majd az órai vázlatot? - szólt mögülem Min.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert most befogok aludni és nem érdekel mit szól a Hugcse.(Hugcse a biosz tanár.)
- Oks, majd elküldöm.
- Köszi. - azzal be is aludt.
Nekem meg muszáj volt kibírnom, hogy eltudjam majd küldeni az anyagot Minnek és Hwanak is, mivel a végére ő is bealudt. És a fiúk közül YoonGi és HoSeok is.
Szünetbe a sulirádióba bekértem egy zenét, ami mind a 13-unknak tetszett. Olyan testébresztőt. Felpörgetőt. Táncolt rá Tae és JiMin is. NamJoonon látszott, hogy Youngnak "táncol". Ha mondhatjuk azt táncnak, amit művelt. HoSeok csak hülyült, mint általában.

NamJoon odarohant hozzám az egyik szünetbe:
- Szia, Rin! Kérdezhetek valamit?
- Már meg volt. De igen. - röhögtem.
- Vicces. Szóval, hogy ezt neked vallom be először, de bejön Young. Szeretném a segítséged kérni.
- Jáj! Hát láttam én rajtad.
- Nagyon látszik?
- Hát feltűnt. Jó szemem van az ilyenhez.
- Akkor segítesz? - tért végre a tárgyra.
- Persze, szerelmeseknek mindent.
- Köszi, én nem vagyok annyira jó az ilyen dolgokban.
- Ne aggódj! Mióta tetszik?
- Hát kb. azóta mióta odajöttél vele tesin.
- Jaj, hát akkor el kell mondanom, de mond el neki, hogy tőlem tudod, de részéről is kölcsönös ez a dolog.
- Tényleg? - kezdett el csillogni NamJoon szeme.
- Igen! Figyi, most megteszed és kész. - odamentem a rózsabokorhoz és letéptem egy szálat.
- Mi? Mi van? - hebegett.
- Odamész hozzá, ezt odaadod neki és elhívod valahova. Én megyek veled, ha kell, de meg nem kérdezem is helyetted. Ne legyél kislány! - jelentettem ki határozottan.
- Igen is, anyu! - nevette el magát.
- Na, menjünk. Ott van. - löktem egyet NamJoonon.
Odasétáltunk Younghoz:
- Szia, Youngie! - köszöntem.
- Szia! - köszönt NamJoon is.
- Hellosztok! Mizu? - kérdezte Young.
- NamJoon kérdezni akar valamit. - toltam közelebb Younghoz NamJoont.
- Csak szeretnélek elhívni valahova. Eljössz? - nyújtotta át a rózsát.
- Persze! Mikor? - vette át a virágot.
- Nem tudom, amikor ráérsz.
- Hát, pénteken jó csak. - biggyesztette a száját a Young.
- Nekem jó akkor is. - vigyorgott NamJoon. - Akkor péntek.
- Igen.

Fizikán egymásra vigyorogtak. Már mindenkinek van valakije? Nálam is alakul végre valami? HoSeoknak kell szereznem egy lányt. Küldetés elfogadva! Hülye vagyok! Ez nem újdonság.
Órán láttam a párokat pillantgatni egymásra. "Oh, ne már!" Gondoltam magamba. Muszáj az életnek szívóznia velem? Viszont valaki megbökte a vállam:
- Rin-Rin!
Oda se kellett néznem, tudtam, hogy YoonGi az. Ő hív csak így.
- Mi az? - kérdeztem.
- NamJoon és Young együtt vannak?
- Nem, de kölcsönös a tetszés.
- Csak a jelenet miatt kérdeztem.
- Randiznak majd pénteken. - egészítettem ki magam.
- Le vagyok maradva. - jelentette ki.
- Csak kicsivel. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó! - vigyorgott vissza.
Órán láttam, hogy Young és NamJoon elkezdett levelezni. Órák után észre vettem miről.
Mindenki szétszéledt és a tömegben szembe ütött a kézen fogva járkáló Young és NamJoon.
- Szerintem most már mondhatjuk azt, hogy együtt vannak. - mondtam a többieknek a párocska felé biccentve.
- Jáj! - rikoltott fel Hwa.
- Édesek együtt, az biztos! - szólalt meg JungGi is.
- Haza kísérhetlek? - kérdezte Tae JungGit. Bólintott.
- Én haza kísérem Hwat! - jelentette be JiMin.
- Én Yeont, úgyis beszélgetni szeretnék vele. - szólt Jin.
- Rendben. - pirult el Yeon.
Mindenki haza ment a párjával.
- Haza vihetlek? - kérdezte hirtelen, szinte a semmiből YoonGi tőlem.
- Engem?
- Igen, kit mást?
- Hát jó, akkor menjünk. - vigyorodtam el.
Egész úton a párocskáinkról beszélgettünk. Ki miért illik össze. Meg hasonlókról.
- Itt is lennénk. - sóhajtottam.
- Igen.. - mondta, aztán beleharapott a szájába.
- Akkor, szia..
- Szia.. - köszönt el.
Már mentem volna be, de utánam szólt még..

[11.rész vége]