2015. június 23., kedd

18.rész

Az egyenruha

[] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt, hülye gyerekek! - lépett be az osztályterembe még első óra előtt Kang.
- Reggelt, Tanár úr! - köszöntünk páran, néhányan viszont aludtak a padaikon.
- Meghoztam az egyenruhákat. Mindenkinek át kell vennie. Önöknek szerencse, hogy testnevelés után elég lesz. Kérem a papírokat és vihetnek egyet. - szedte be a papírokat és távozott. - Köszönöm és jó napot kívánok!
- A lányoknak szoknya? - kérdezte Yeon.
- Igen. - válaszoltam, amire a fiúk ujjongtak.
- Fiúk! - szólt rájuk Young.
- Én nem akarok szoknyát. - néztem a kezemben lévő egyenruhám.
- Mi a baj vele? - kérdezte Hwa.
- Nem vagyok szoknyás típus. - fintorogtam.
- Nyugi, csak a suliba kell hordanod. - fordult felém Min.
- Inkább menjünk tesire lányok. - állt fel Yeon és a kijárat felé vette az irányt.
Kimentem a szekrényemhez a tesizsákomért. Bár ne tettem volna. Épp akkor jött ki TaeKwang a szomszéd teremből és beszélni akart velem az azelötti napról. Én nem akartam, mivel csak felzakladtam volna magam. Azért csak közeledett.
- Szia, Rin! - köszönt.
- Ah, TaeKwang. Mi az? - kérdeztem a szekrényemben tovább turkálva.
- A tegnapiról.
- Hagyd csak. - néztem rá, miután megtaláltam a tesi cuccom.
- Nem hagyhatom.
- Miért? - húztam fel szemöldököm.
- Ezt nem lehet így elfelejteni, Rin. - nézett bele a szemembe mélyen.
- TaeKwang! - ordított valaki mögülem és csak arra lettem figyelmes, hogy YoonGi leütötte TaeKwangot.
Felém fordult YoonGi, köszönt volna, de én kikerülve őt lementem tesire. Talán könnyeztem is kicsit, de miért? Azt még most se tudom.
A lány öltöző előtt álltam már a tesiruhámba, amikor Jin odarohant.
- Rin segíts!
- Jó, jó. Mi az?
- Az a férfi hívott, akinél fel lesz véve a J.O.D. - lihegte.
- És?
- Azt mondta, nekünk kell vinni ruhát.
- Jó ezt elintézzük.
- De azt is mondta, hogy lehetünk híresek is, de egy változtatás lesz.
- Mi?
- Befestik a hajunk.
- Mi? - röhögtem el magam.
- Igen és...
- Huh, bazd. - röhögtem tovább.
- Rin! - szólt rám.
- Mi az? - fejeztem be a nevetést és néztem úgy mintha nem csináltam volna semmit.
- Szóval, most vállaljuk? - kérdezte.
- SeokJin. Az hülyeség lenne csak ezért elhalasztani ezt a lehetőséget. - és bár ne ezt mondtam volna. - A fiúk is majd beleegyeznek biztos.
- Rendben. Majd megbeszélés akkor.
- Sorakozó! - ordította Jung, a tesi tanárnő.
Persze, a sors nem kegyelmezett nekem ismét. TaeKwang osztályával voltunk tesin.
- Szia! - köszönt YoonGi, amint odalépett mellém.
- Szia.
- Mi a baj? - lökött egyet a vállamon.
- Gondolkodom. - néztem rá.
- Min?
- Amin Jin mondott.
- Mit mondott? - kerekedett el a szeme.
- Na, gyerekek! - jött be a terembe Han tanár úr, a másik tesi tanár. - Egy kör a suli körül, aztán csináltok, amit akartok.
Elindult a tömeg. A futás nem az én sportom, mert van rajtam felesleg. De azért csak beértem a "célba". TaeKwang próbált mellettem futni. Többször meg-megálltam, ezért lemaradtam tőle, de jobb volt ez így.
- Rinnie! - szólt Hwa.
- Mi az?
- Hallottad? Mármint Jin mondta?
- Ja, ha a hajdologról van szó akkor igen.
- Na, arról. Kíváncsi vagyok más hajszínnel, hogyan néznének ki a srácok, meg.. - nekem itt hagyott ki az agyam. Nem hallottam semmit. Nem is arra koncentráltam. Azon járt az agyam, amit még TaeKwang mondott.
,,...fájdalmat fog okozni." Igaz ez? Nem ismerem eléggé YoonGit. Még csak épphogy két hónapja.
- Rin, figyelsz? - legyezett kezével az arcom előtt Hwa.
- Huh? - zökkentem ki a gondolkodásomból.
- Szóval, szerinted elvállaljak a fiúk?
- Biztos. Kérdezd meg Jimint.
- Oké. Jimin! - ordított Hwa.
- Menj oda hozzá, te hülye! - szóltam rá.
- Jó, bocs. Ne harapd le a fejem! - indult el Jiminék felé.
Leültem a földre a bordásfalnak támasztva a fejem. Lehunytam picit a szemem. Igazábból nem voltam senkire kíváncsi. Mindenki életében eljön az a pillanat, hogy *mindenkit leszarok, nem érdekel senki*. Épp ez a pillanat jött el nekem akkor.
- Rin? - kérdezte egy lány hang.
- Mit akarsz? - kérdeztem vissza, anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem.
- Nyisd ki a szemed.
- Miért? - kinyitottam szemeim. - Kae?
- Szia, a kórház óta nem is találkoztunk.
- Igen, de hogy-hogy itt vagy? Közbe ülj le.
- Hát, átjöttem ide. Ebbe a suliba. De nem az osztálytársad leszek.
- Uuuh! Tényleg? - lelkesedtem fel.
- Igen és így szerintem jobb is lesz. - mosolyodott el.
- Ne nézd meg HoSi szekrényét.
- Miért nézném?
- Csak szóltam.
- Ok..éé. - nézett rám furán Kae.
- Keljenek fel a hideg padlóról! - szólt ránk Han tanár úr.
Feltápászkodtunk. Nem is volt hideg a föld. Ah, mindegy.
- Áh, TaeHyung. - szóltam a melletünk elhaladó Taenek.
- Mi az Rin? - tolatott vissza.
- Szólnál HoSeoknak?
- Jah, pill. - odarohant HoSeokhoz, én addig eltakartam Kaet.
- Rin, mit szeretnél? - kocogott oda hozzánk HoSi.
- Rég láttad Kaet. - léptem egyet alrébb, hogy lássa Kaet. - Most már nem.
- Szia. - köszönt Kae HoSeoknak.
- Hali.
- Jó, beszélgessetek. Én mentem. - azzal elindultam a többiek felé. - Young hol van? - kérdeztem, amint odaértem és nem láttam Youngot.
- Az öltözőbe. - válaszolta Hwa.
- Mit csinál?
- Azt mondta, megkeres valamit, de menjünk utána szerintem. - mondta Min.
- Akkor menjünk.
- MinYoung! - szólt Min, amint beértünk az öltözőbe.
- Itt vagyok. - válaszolt Young.
- Mi a baj? - kérdeztem a síró Youngtól.
- Szakítottam NamJoonnal.
- Miért? - kérdezte aggódva Min.
- Féltékenykedett. - fogta rövidre a hüppögő Young.
- Szétverjem neked? - kérdeztem simogatva hátát.
- Nem kell, köszi. - nevetett Young.
- Na, látod. Legalább már mosolyogsz. Nehéz lenne egyáltalán útolérnem őt. - nevettem.
- Ez igaz. - röhögött rajtam Min.
- Akkor megüsselek téged? - kérdeztem Mintől.
- Üss, anyuci. - vigyorgott Min.
- Uh, gyerekem. Na, mindegy. Gyere Young! Ne érdekeljen NamJoon.
- Hát, oké. - jött ki velünk Young.
- Jól vagy azért? - kérdezte kint JungGi Youngtól.
- Aha. - válaszolta mosolyogva.
Még NamJoon féltékenykedett. Ki volt az a csaj amúgy is, akit még régebben ölelgetett? NamJoon még megjárja.
- Azóta beszélgetnek? - biccentettem Kaeék felé.
- Jep. - válaszolt Jimin.
- Az kemény. - húztam fel a szemöldököm.
- Jah. - vonta meg a vállát Tae.
- Jeong! Miért ülsz a seggeden? És te Jimin? Menjetek kosarazni NamJoonnal. Most! - szóltam rájuk, amitől tényleg úgy éreztem, mintha anyuka lennék.
- Minek? - kérdezte Jimin.
- Hogy ne hagyjon el téged Hwa, ha puhány leszel.
- Megyek anyu! - fintorgott Jimin és Kook.
- Bátyus? - kérdeztem Jint.
- Már a bátyád lettem? - állt fel mellém.
- Igen. Na, húzás!
- Lánypletyi? - kérdezte.
- Jin! - szólt rá Yeon.
- Megyek.
A lányos pletykázások hiányoztak nekem. Kibeszélni a dolgokat. Bár nagyon nem szólaltam meg csak amikor kérdeztek. Inkább hallgattam a sztorikat.
- Mi van veletek Jeonggal? - kérdezte Hwa Mintől.
- Nothing, csak van az a Ryeong az osztályból.
- Aha. - bológatott JungGi.
- Ő legyeskedik Jeong körül és nem tudom, mi lesz ebből. - szomorodott el Min.
- Bízhatsz Kookban. - nyugtattam meg.
- Remélem. Ha már itt tartunk. Veletek mi van? Mi volt az a leütéses jelenet a folyosón? - nyíltak tágra Min szemei.
- Ömm...hallod már ki is csöngettek. - pattantam fel bár néha az ilyen mozdulataimat a lábam bántam. - Menjetek, mindjárt megyek én is. Csak...ömm..beviszem ezt a bólyát a szertárba.
- Hát oké. Majd fent találkozunk. - mondta vállát megvonva Yeon.
Bebicegtem az egy szál bólyával a szertárba, majd még vissza a terembe, hátha van még valahol, de csak egy kosárlabda volt a terem közepén. Gondoltam rádobok. Felveszem a földről, két kezembe fogva és hirtelen hátulról átkarolva valaki megfogja szintén két kézzel a labdát.
- YoonGi. - ismerem fel a kezeket.
- Rin. - engedi el a labdát és sétál elém.
- Nem öltözöl át?
- És te? Amúgy megígértem, hogy fogok veled kosarazni, nem?
- Ilyenekre te hogyan emlékszel?
- Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. - vette ki a kezemből a kosárlabdát, amivel azonnal egy csontnélkülit be is dobott.
- Ilyet én nem tudok. - mutattam ámulva a kosárpalánk felé.
- Dehogynem, gyere. - rántott oda magához. Közbe magyarázva, együtt dobtunk kosárra.
~ Még hogy benne nem bízhatok? ~ gondoltam.
- Úgy érzem magam, mint még amikor első tanítási nap a késve megérkező YoonGit látnám. - nosztalgiáztam YoonGit nézve.
- Menjünk átöltözni. - nyomott puszit a homlokomra mosolyogva.
Boldog voltam, de valaminek ilyenkor jönnie kell és ez általában rossz az én esetemben.
Átöltöztem, ahogy már kellett az egyenruhába. Térd felé érő, fehér és szürke csíkos szoknya. Egy szintén szürke lány zakó vagy mi, plusz egy fehér ing. És egy csokor nyakkendő szerűség. A fiúknak is hasonló volt csak nekik gyatya és nyakkendő. De ugyanúgy zakó és ing.
YoonGi nagyon aranyos volt az egyenruhájában.
Beraktam a ruhát, amibe jöttem aznap a szekrényembe. Már megint ki lépett mellém akkor?
- Szia, .....

[18.rész vége]

17.rész

Muszáj?

[] [] [] [] [] [] [] []

~ 3 nappal később...

- HoSeok, beszélnem kell veled. - bicegtem oda mellé, amint a szekrényében turkált.
- Ne gyere ide!
- Mit rejtegetsz te? - és megláttam, hogy Kae neve fel van írva a szekrényébe. - Ilyen nincs!
- Hagyjuk! - csapta be a szekrényajtót.
- Ne! Most te, úgy, izé, kedveled?
- Hagyj! - viharzott el.
- Mi az szívem? - jött oda YoonGi.
- Szerelmes a kis HoSi. - vigyorogtam.
- Hiányzott a mosolyod. Örülök, hogy már jöttél suliba. - adott egy csókot.
- Köpöd ki! - rohant oda Hwa.
- Nem akarom! - karolt át YoonGi. Ennyire cuki mosolygást még nem láttam.
- Szeretlek, apuci!
- Én is téged, anyuci! - és megint az a vigyor. Istenem már egyszerűen a mosolyával megöl. Ne csináld ezt, kérlek. De nem másra vigyorog így remélem.
- J.O.D. holnap, emberek! - ordította Jin.
- Igen is! - szalutált Tae.
- Majom! - kócolta meg Tae haját JungGi.
- Menjünk órára majmok! - jelentettem ki.
- Rendben anyuci! - válaszolták egyszerre.
- Hogy felnőttek! - sóhajtott YoonGi.
- Igen. - átkarolt YoonGi a vállamnál, én meg őt a derekánál.
Örökké vele is egy örökkévalóság. Egy pillantása és én elolvadok.
Min gondolkodik? Nagyon gondolkodik. Látom rajta.
- Min gondolkodsz szívem? - böktem oldalba.
- Ott ne, csikis vagyok! Oh, basszus! - csapott homlokára.
- Csikis vagy, drága? - böktem ismét oldalba.
- Ne! - fogta le a kezeim. - Inkább csókolj meg.
- Majd te. - húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Emlékszel még? - fonta össze ujjait az enyémekkel.
- Mire?
- Jössz eggyel.
- Mikor?
- Amikor az első énekórán miatta rappeltem. Mondtam, ezért jössz eggyel.
- Te erre még emlékszel?
- Az első kérésed volt tőlem. Ezért jössz eggyel.
- Mit szeretnél?
Elkezdtek kattogni a fogas kerekeim. De az kirántott a merengésemből, hogy megláttam Jeong körül egy lányt. Úgy viselkedett, mintha valamit akarna a mi Kookunktól. Osztálytársnőm, de én nem hittem, hogy ilyen.
- Ryeong! - hívtam oda.
- Én bemegyek az osztályba. - adott puszit az arcomra YoonGi.
- Mi az, Rin? - kérdezte Ryeong.
- Jeong...hagyjuk. - inkább nem akartam vele összeveszni. Megvonva vállát el is ment.
Lehet csak beszélgettek. Egyből védelmezni akarom Minék kapcsolatát. De nem az én dolgom. Min majd mondja, ha baj van.
Young és NamJoon kapcsolata viszont az én ügyem lett.
Láttam, amint egy lányt ölelget NamJoon. Mit tegyek most? Ordítsam le? Lehet csak egy rokona. De már láttam itt a suliba sokszor. Sőt úgy emlékszem, ő évfolyamtárs. Ne. Ez így nem lehet. Egy képet készítek róluk azért. Young ilyenkor hol van?

Miért kell ilyeneket látnom nekem? A sors azt akarja szerintem, hogy tudjak mindenről. És tudjak segíteni másoknak, mert szerintem nem véletlenül vagyok "anyu" a csapatban.
De most nem akarom tönkre tenni a holnapi J.O.D projektet. Lehet csak felidegesíteném Youngot. Befogom.
- Mi az, Rin? - jött oda Yeon.
- Volt már olyan veled, hogy tudsz valamit, amit senki más nem és nem tudod mit csinálj? - bámultam magam elé.
- Hát, nem. Asszem nem. - vonta meg a vállát.
- Örülj neki. - néztem rá.
- Ja, majd elfelejtettem. Az osztályfőnök, Kang szólt, hogy vele lesz az utolsó óránk, mert amúgy is be kell jelentenie valamit.
- Rendben. Mindjárt megyek.
- Oké, bent leszek.
Aish! Ha bejelent valamit Kang, az nem jelent jót. Valami változás lesz. Reméljünk nem hat ki a holnapi J.O.D.-ra.
Már mentem volna be, de valaki megfogta a vállam. Megfordulok és egy évfolyamtársam, Gong Tae Kwang volt.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Segíts nekem, Rin! - nézett rám TaeKwang kétségbe esve.
- Mi a baj? Alig szoktál hozzám szólni.
- Tudom, de úgy tudom te összetudsz hozni embereket. Tetszik egy lány és segítened kéne.
- Rendben, segítek. Csak most megyek órára, de suli után beszélünk.
- Köszönöm.
- Nincs mit. - újabb feladat a listámon.
Utolsó óra. Most kivételesen örültem, hogy vége a sulinak. A tanóráknak.
Bejött Kang és belekezdett a beszédébe.
- Mindenki üljön a helyére. Te is, NamJoon. - mordult NamJoonra, aki az asztalán ült.
- Igen, tanár úr. - huppant le a székére.
- Na, szóval. Nem tudom mennyien fogjátok szeretni ezt, de az iskolánk bevezeti a kötelező egyenruhát.
- Neee! - szólt közbe több ember is.
- De. Az igénylő lapokból vigyetek majd el egyet. És holnapra hozzátok vissza kitöltve. Már holnap megkapjátok a ruhákat. Testnevelés az első órátok, ugye?
- Igen, tanár úr! - ordította be Hwa.
- Tényleg, basszus. - motyogtam.
- Rendben, akkor első szünetben hozom. Ennyi. Mehettek.
- Viszlát! - indult meg a diáksereg kifelé.
- Nekem meg kell várnom TaeKwangot. - mondtam magamnak, bár hangosan.
- Minek? - kérdezte JungGi.
- Huh?
- TaeKwanggal. Minek találkozol vele? - kérdezte újra most Min.
- Öhm..csak kért valamit. - fogtam rövidre, mikor megláttam TaeKwangot.
- SooRin! - szólt oda.
- Megyek. Na, sziasztok. Holnap J.O.D. - köszöntem el.
- Szia. - köszöntek el a lányok, én meg "odabicegtem" TaeKwang mellé, mert megint fáj kicsit a lábam. Csak ne legyen nagyobb baj belőle.

[JungGi szemszög]
- Hali, Rin hova megy? - kérdezte YoonGi.
- TaeKwanggal ment beszélni. - válaszoltam.
- Ja, jó. Várj mi? - akadt ki YoonGi.
- Csak beszélgetnek. Nyugi. - szólt rá YoonGira Hwa.
- Ismerem TaeKwangot egy ideje. - mondta YoonGi, majd elviharzott.

[Rin szemszög]
- Na, mondjad. - értünk ki a kapun.
- Mivel? Mit mondjak? - nézett értetlenül TaeKwang.
- Esetleg azzal, hogy ki az, aki tetszik? - nevettem.
- Öhm.. - vakarta meg tarkóján a haját.
- Na! - sétáltunk tovább.
- Rin.
- Igen?
- Téged kedvellek.
- Öhm..TaeKwang.. - néztem le a földre és haraptam a számszélembe.
- Bocsi, tudom YoonGival vagy együtt, de muszáj volt elmondanom és tudnod kell, hogy én régebb óta ismerem őt. Ártani fog neked. Mármint fájdalmat fog okozni.
- TaeKwang. - néztem rá. Szőkés barna haját fújta a szél. Én meg elájultam. Várj YoonGi van neked. Hülye vagy te lány? - Mióta ismered?
- Ovi.
- Komoly? - sétáltunk tovább.
- Rin! - szólt valaki mögülünk.
- YoonGi. Mi az? - kérdeztem.
- Csak nem köszöntél el. - lihegett a futása után YoonGi.
- Ja, bocsánat! - tettem a hajam a fülem mögé.
- Jó, de többet ne csinálj ilyet! - fogta meg a csuklóm YoonGi. Húzott volna magával, de TaeKwang megfogta a másik karom. Szerintem olyan nézést még nem láttam, ami YoonGi arcán volt. Mérgesen egymásra nézve, semmit se szólva ott álltak mellettem. YoonGi a jobb csuklóm fogva, TaeKwang a bal felkarom. Nem mertem megszólalni.
- Én most haza megyek. - jelentettem ki. - egyedül..
- Megyek veled. - engedte el a felkarom TaeKwang.
- Majd én, hagyd. - vette le kezét enyémről YoonGi.
- Hey, én egyedül megyek. - indultam el hazafelé ott hagyva őket.
Úgy érzem túl sok dolog jár a fejemben. A holnapi J.O.D., YoonGi és TaeKwang.
Nem bírok a tanulásra koncentrálni. Ekkor jön képbe a zene, de miatta csak még jobban elkezdek másról gondolkozni. TaeKwang, miért kellett így megkavarni a dolgokat? Miért? Mintha nem lenne elég a NamJoonos és a Kookos ügy...
A világegyetem megakar törni? A sors biztos.
Hirtelen este nyolckor megrezzen a telefonom. TaeKwang hívott.
- Mit szeretnél? - vettem fel a telefont.
- Bocsánat.. - sóhajtott.
- Minek? Már megtörtént.
- Én csak...ne legyél mérges.
- Nem vagyok mérges viszont elegem van. Most túl sok dolog van a fejembe. Plusz most tanulnom kell. Szia.
- Jó éjt, Rin. - letette.
Miért érzem azt, hogy én tettem valami rosszat?

[17.rész vége]

2015. június 2., kedd

16.rész

Első feladat

[] [] [] [] [] [] [] [] []

Két héttel később..

A feladataim talán egyértelműek, de nehezek. Az elsőt nagyon nehezen tűröm, hogy bírjam ki egy hónapig. Három hét, amiből eltelt már kettő. Közel van, de már egy ideje egy szobába vagyok bezárva. És szabadulhatnékom van. Mindennap bejártak a srácok. Néha valaki nem volt itt, de az nem baj. De nekem ez nem elég. Ki akarok jutni! A saját agyam zabál meg belülről. Sok gondolat forog a fejemben.
A lábam már lassan rendben van. Már tudok menni is. Gipszet is levették róla, már csak olyan szorítós cucc van rajta, hogy ne erőltessem túl. Miután kiengedtek gyógytornára kell járnom. Nehéz lesz. A szüleim  nem tudnak az egészről. Még mindig. Akkor biztos el kell mondanom, amikor gyógytornára járok. Nem várom a napot.
Belépett egyszerre az ajtón az összes hülye gyerek:
- Hali!! - ordították.
- Sziasztok! - ültem fel az ágyon.
- Hali. - szólt oda Kaenek HoSeok.
- Szia. - pirult el Kae.
Emberek, ezt csak én láttam volna? Bejön HoSeoknak Kae? Vagy csak kedvesség? Elpirult Kae? Jól láttam? Basszus, vak voltam! Az első feladat befejezése ott volt a szemem előtt! Beszélnem kell Kaevel!
- Egy hét és kiengednek. - vigyorogtam ezerrel.
- Gyorsan telik az idő. - ölelt át YoonGi.
- Nekem nagyon lassan, szívem.
- Legalább telik. - mosolygott Hwa, miközben JiMin átkarolta.
- Anyukám! - jelentkezett Tae.
- Mond. - fordultam felé.
- Szeretem JungGit! - szorította meg JungGit.
- Awwh! Nagyon aranyosak vagytok! - jelentettem ki.
- Én is szeretlek, Tae! - csókolta meg JungGi Taet.
- Gyerekek! Ma jön a doki megnézni a lábam és lehet, hogy már holnap hazaenged. - vigyorogtam.
- Jesszus! - ugrott a nyakamba Hwa.
- Már holnapután? - lepődött meg Jin.
- Igen! - mondtam.
- Hallod szívem? Anyu lehet holnapután haza jön! - ordítozott Min.
- Oké. Én lettem az anyu? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen! - válaszolt NamJoon.
- Beszéljünk a J.O.D -ről kérlek! - ordítottam Jinnek.
- Igen is! - szalutált. - Az van, hogy mivel egy hét kb. és felvétel van. Ki kéne találni, hogy ki melyik részt énekelje.
- Én csak rappelnék. - szólt közbe YoonGi.
- Kis rapperem. - bújtam hozzá.
- Én is maradnék azon a vonalon. - fűzte hozzá NamJoon.
- Nekem mindegy. - szólalt meg Jeong is.
- Gondolom, akkor a többieknek is. - nézett körül Jin. - Jó, szóval elküldöm majd a vázlatot, hogy ki melyik résznél jön.
- Rendben. - mondták egyszerre a fiúk.
- Mi meg majd éljenzünk a széléről? - kérdezte vigyorogva Yeon.
- Igen! - fordult Yeon felé Young.
- Mint a pompon lányok. - ugrott JiMin hátára Hwa.
- Aham. - bólogattam.
- Csak ne ugrándozz majd! - szólt hozzám YoonGi.
- Nem fogok, de megígérted, hogy majd kosarazunk. - emlékeztettem.
- Te még nagyon régről jössz eggyel, drágám. - nézett rám sunyin.
- Meg akarom tudni mi is jár ilyenkor a buksidban. - néztem bele a szemébe.
- Ne akard tudni azt.

Vajon mi járkál a fejébe? Ki kell derítenem. Bejött a doki és kiküldte a srácokat, amíg megnézte a lábam állapotát.
- Nagyon szépen gyógyul. Jó hír, hogy hazamehet holnap.
- Úristen! Végre.
- Gyógytestnevelésre kell járnia. Majd adok egy felmentést testnevelés alól.
- Köszönöm!
- De semmi hirtelen dolog ne legyen!
- Esküszöm nem lesz!
- Rendben holnap! Viszlát!
- Viszlát!

Vissza rohantak a srácok és egyből YoonGi:
- Na, mi az szívem?
- Holnap mehetek haza! - azzal felugrottam a nyakába.
- Anyu holnap jön haza! - ordította HoSeok.
- Igen. - vigyorogtam rajta.

Hu! El nem hiszem, hogy végre haza megyek és nem itt bent unatkozok. De mit mondok a szüleimnek? Ha haza jönnek és látják a lábamon a szorítós cuccot? Meg kérdezni fogják hova járkálok délutánonként. És akkor mit mondjak? Muszáj lesz elmondanom. Nem is tehetek mást.
Kaet csak holnapután engedik haza. Majd bejövök hozzá. Várom már végre azt a napot, amikor már bármit csinálhatok. Azt viszont nem, amikor szembe kerülök a szüleimmel. Nem csináltam végül is rosszat.
Lassan szállingóztak haza a skacok. De valamiért HoSeok maradt. Nem is gondoltam volna.
- Mizu, majom? - kérdeztem.
- Semmi.
- Jut eszembe! Ő Kae. Kae ő HoSeok. - mutattam be őket egymásnak.
- Örülök a szerencsének! - mondta HoSeok.
- Szintén!
- Na, megy ez. Beszélgessetek! Látom Young itt van még a folyosón. Megyek beszélnem kell vele.
- Hát oké. - néztek rám furán.

- Young, várj! - ordítottam utána.
- Jaj, mi az?
- Semmi csak egyedül hagytam HoSeokot és Kaet. És beszélni akarok.
- Kae és HoSeok? Hűha! Miről amúgy?
- Rólatok. NamJoonnal hogy álltok? Régen beszélgettem ilyenekről.
- Hát, össze vesztünk egyszer, de semmiség.
- Ha valahol van veszekedés, ott több is lesz szerintem.
- Nem is tudom. Azt mondod nem megy ez?
- Ilyet nem is mondtam. Ne forgasd ki a szavam, asszony!
- Bocs.
- Akkor, szia. Hagylak menni. Holnap! - mosolyogtam.
- Aham. Én addigra meghalok. Szia.
Visszamentem a kórterembe. Mit látok? Kae és HoSeok egymás mellett ül és röhögcsélnek.
- Na, mi van fiatalok? - kérdeztem.
- Öregedtél, amíg Younggal beszéltél? - röhögött HoSeok.
- Nem. Mindegy. Látom kijöttök. 
- Igen. - sóhajtott Kae.
- Én is megyek. Sziasztok! - köszönt el és adott egy puszit Kae homlokára.
- Jááj! - üvöltöttem el magam, ahogy kilépett az ajtón.
- Muszáj mindent elmondanod róla!
- Neked tetszik, mi?
- Kicsit, na, mesélj!
- Hülye. Majom. Szó szerint. HoSeoknak hívják.
- Rin!
- Jó bocsi. Hívhatjuk őt a csapat majmának. Egyik délután a fán kötött ki.
- Édes.
- De tud figyelmes lenni, ha kell. Mindegyik barom amúgy.
- Cuki!
- Igen! Kae neked muszáj összejönnöd HoSival! Gondolom hallottad, amit ígértem neki. És neked tetszik! Nincs más hátra, mint az összeeresztés!
- Mi?
- Mindegy. Már csak az kell, hogy kimondjátok a dolgot. Látszik HoSeokon, hogy bejössz neki. És neked is. Szóval..
- Rinnie! Téma vége.
- De..
- Vége.
- Bocsi!

Mi lehet a baja? Tetszenek egymásnak HoSeokkal. Akkor most mi a tosz van? Valaki árulja már el! Kéne nekem egy ilyen manó, aki mindig mondja most mit is gondolnak egyes emberek. Be kell szereznem egyet. Bár nem hiszem, hogy kapni lehet itt. Szerintem létezik, csak a fekete piacon is. Biztos árulnak unikornis húst is, csak azt mondják rá, hogy ló hús, amire azt mondják, hogy marha hús. Végül is az unikornis egy fajta ló. Ilyeneken gondolkodom én, mióta be vagyok zárva ebbe a fotocellás ajtóval nyíló, fehér falu, fura szagú börtönbe.
Az első feladatom kész félig meddig csak HoSeokkal kéne beszélnem..

[16.rész vége]