18.rész

Az egyenruha

[] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt, hülye gyerekek! - lépett be az osztályterembe még első óra előtt Kang.
- Reggelt, Tanár úr! - köszöntünk páran, néhányan viszont aludtak a padaikon.
- Meghoztam az egyenruhákat. Mindenkinek át kell vennie. Önöknek szerencse, hogy testnevelés után elég lesz. Kérem a papírokat és vihetnek egyet. - szedte be a papírokat és távozott. - Köszönöm és jó napot kívánok!
- A lányoknak szoknya? - kérdezte Yeon.
- Igen. - válaszoltam, amire a fiúk ujjongtak.
- Fiúk! - szólt rájuk Young.
- Én nem akarok szoknyát. - néztem a kezemben lévő egyenruhám.
- Mi a baj vele? - kérdezte Hwa.
- Nem vagyok szoknyás típus. - fintorogtam.
- Nyugi, csak a suliba kell hordanod. - fordult felém Min.
- Inkább menjünk tesire lányok. - állt fel Yeon és a kijárat felé vette az irányt.
Kimentem a szekrényemhez a tesizsákomért. Bár ne tettem volna. Épp akkor jött ki TaeKwang a szomszéd teremből és beszélni akart velem az azelötti napról. Én nem akartam, mivel csak felzakladtam volna magam. Azért csak közeledett.
- Szia, Rin! - köszönt.
- Ah, TaeKwang. Mi az? - kérdeztem a szekrényemben tovább turkálva.
- A tegnapiról.
- Hagyd csak. - néztem rá, miután megtaláltam a tesi cuccom.
- Nem hagyhatom.
- Miért? - húztam fel szemöldököm.
- Ezt nem lehet így elfelejteni, Rin. - nézett bele a szemembe mélyen.
- TaeKwang! - ordított valaki mögülem és csak arra lettem figyelmes, hogy YoonGi leütötte TaeKwangot.
Felém fordult YoonGi, köszönt volna, de én kikerülve őt lementem tesire. Talán könnyeztem is kicsit, de miért? Azt még most se tudom.
A lány öltöző előtt álltam már a tesiruhámba, amikor Jin odarohant.
- Rin segíts!
- Jó, jó. Mi az?
- Az a férfi hívott, akinél fel lesz véve a J.O.D. - lihegte.
- És?
- Azt mondta, nekünk kell vinni ruhát.
- Jó ezt elintézzük.
- De azt is mondta, hogy lehetünk híresek is, de egy változtatás lesz.
- Mi?
- Befestik a hajunk.
- Mi? - röhögtem el magam.
- Igen és...
- Huh, bazd. - röhögtem tovább.
- Rin! - szólt rám.
- Mi az? - fejeztem be a nevetést és néztem úgy mintha nem csináltam volna semmit.
- Szóval, most vállaljuk? - kérdezte.
- SeokJin. Az hülyeség lenne csak ezért elhalasztani ezt a lehetőséget. - és bár ne ezt mondtam volna. - A fiúk is majd beleegyeznek biztos.
- Rendben. Majd megbeszélés akkor.
- Sorakozó! - ordította Jung, a tesi tanárnő.
Persze, a sors nem kegyelmezett nekem ismét. TaeKwang osztályával voltunk tesin.
- Szia! - köszönt YoonGi, amint odalépett mellém.
- Szia.
- Mi a baj? - lökött egyet a vállamon.
- Gondolkodom. - néztem rá.
- Min?
- Amin Jin mondott.
- Mit mondott? - kerekedett el a szeme.
- Na, gyerekek! - jött be a terembe Han tanár úr, a másik tesi tanár. - Egy kör a suli körül, aztán csináltok, amit akartok.
Elindult a tömeg. A futás nem az én sportom, mert van rajtam felesleg. De azért csak beértem a "célba". TaeKwang próbált mellettem futni. Többször meg-megálltam, ezért lemaradtam tőle, de jobb volt ez így.
- Rinnie! - szólt Hwa.
- Mi az?
- Hallottad? Mármint Jin mondta?
- Ja, ha a hajdologról van szó akkor igen.
- Na, arról. Kíváncsi vagyok más hajszínnel, hogyan néznének ki a srácok, meg.. - nekem itt hagyott ki az agyam. Nem hallottam semmit. Nem is arra koncentráltam. Azon járt az agyam, amit még TaeKwang mondott.
,,...fájdalmat fog okozni." Igaz ez? Nem ismerem eléggé YoonGit. Még csak épphogy két hónapja.
- Rin, figyelsz? - legyezett kezével az arcom előtt Hwa.
- Huh? - zökkentem ki a gondolkodásomból.
- Szóval, szerinted elvállaljak a fiúk?
- Biztos. Kérdezd meg Jimint.
- Oké. Jimin! - ordított Hwa.
- Menj oda hozzá, te hülye! - szóltam rá.
- Jó, bocs. Ne harapd le a fejem! - indult el Jiminék felé.
Leültem a földre a bordásfalnak támasztva a fejem. Lehunytam picit a szemem. Igazábból nem voltam senkire kíváncsi. Mindenki életében eljön az a pillanat, hogy *mindenkit leszarok, nem érdekel senki*. Épp ez a pillanat jött el nekem akkor.
- Rin? - kérdezte egy lány hang.
- Mit akarsz? - kérdeztem vissza, anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem.
- Nyisd ki a szemed.
- Miért? - kinyitottam szemeim. - Kae?
- Szia, a kórház óta nem is találkoztunk.
- Igen, de hogy-hogy itt vagy? Közbe ülj le.
- Hát, átjöttem ide. Ebbe a suliba. De nem az osztálytársad leszek.
- Uuuh! Tényleg? - lelkesedtem fel.
- Igen és így szerintem jobb is lesz. - mosolyodott el.
- Ne nézd meg HoSi szekrényét.
- Miért nézném?
- Csak szóltam.
- Ok..éé. - nézett rám furán Kae.
- Keljenek fel a hideg padlóról! - szólt ránk Han tanár úr.
Feltápászkodtunk. Nem is volt hideg a föld. Ah, mindegy.
- Áh, TaeHyung. - szóltam a melletünk elhaladó Taenek.
- Mi az Rin? - tolatott vissza.
- Szólnál HoSeoknak?
- Jah, pill. - odarohant HoSeokhoz, én addig eltakartam Kaet.
- Rin, mit szeretnél? - kocogott oda hozzánk HoSi.
- Rég láttad Kaet. - léptem egyet alrébb, hogy lássa Kaet. - Most már nem.
- Szia. - köszönt Kae HoSeoknak.
- Hali.
- Jó, beszélgessetek. Én mentem. - azzal elindultam a többiek felé. - Young hol van? - kérdeztem, amint odaértem és nem láttam Youngot.
- Az öltözőbe. - válaszolta Hwa.
- Mit csinál?
- Azt mondta, megkeres valamit, de menjünk utána szerintem. - mondta Min.
- Akkor menjünk.
- MinYoung! - szólt Min, amint beértünk az öltözőbe.
- Itt vagyok. - válaszolt Young.
- Mi a baj? - kérdeztem a síró Youngtól.
- Szakítottam NamJoonnal.
- Miért? - kérdezte aggódva Min.
- Féltékenykedett. - fogta rövidre a hüppögő Young.
- Szétverjem neked? - kérdeztem simogatva hátát.
- Nem kell, köszi. - nevetett Young.
- Na, látod. Legalább már mosolyogsz. Nehéz lenne egyáltalán útolérnem őt. - nevettem.
- Ez igaz. - röhögött rajtam Min.
- Akkor megüsselek téged? - kérdeztem Mintől.
- Üss, anyuci. - vigyorgott Min.
- Uh, gyerekem. Na, mindegy. Gyere Young! Ne érdekeljen NamJoon.
- Hát, oké. - jött ki velünk Young.
- Jól vagy azért? - kérdezte kint JungGi Youngtól.
- Aha. - válaszolta mosolyogva.
Még NamJoon féltékenykedett. Ki volt az a csaj amúgy is, akit még régebben ölelgetett? NamJoon még megjárja.
- Azóta beszélgetnek? - biccentettem Kaeék felé.
- Jep. - válaszolt Jimin.
- Az kemény. - húztam fel a szemöldököm.
- Jah. - vonta meg a vállát Tae.
- Jeong! Miért ülsz a seggeden? És te Jimin? Menjetek kosarazni NamJoonnal. Most! - szóltam rájuk, amitől tényleg úgy éreztem, mintha anyuka lennék.
- Minek? - kérdezte Jimin.
- Hogy ne hagyjon el téged Hwa, ha puhány leszel.
- Megyek anyu! - fintorgott Jimin és Kook.
- Bátyus? - kérdeztem Jint.
- Már a bátyád lettem? - állt fel mellém.
- Igen. Na, húzás!
- Lánypletyi? - kérdezte.
- Jin! - szólt rá Yeon.
- Megyek.
A lányos pletykázások hiányoztak nekem. Kibeszélni a dolgokat. Bár nagyon nem szólaltam meg csak amikor kérdeztek. Inkább hallgattam a sztorikat.
- Mi van veletek Jeonggal? - kérdezte Hwa Mintől.
- Nothing, csak van az a Ryeong az osztályból.
- Aha. - bológatott JungGi.
- Ő legyeskedik Jeong körül és nem tudom, mi lesz ebből. - szomorodott el Min.
- Bízhatsz Kookban. - nyugtattam meg.
- Remélem. Ha már itt tartunk. Veletek mi van? Mi volt az a leütéses jelenet a folyosón? - nyíltak tágra Min szemei.
- Ömm...hallod már ki is csöngettek. - pattantam fel bár néha az ilyen mozdulataimat a lábam bántam. - Menjetek, mindjárt megyek én is. Csak...ömm..beviszem ezt a bólyát a szertárba.
- Hát oké. Majd fent találkozunk. - mondta vállát megvonva Yeon.
Bebicegtem az egy szál bólyával a szertárba, majd még vissza a terembe, hátha van még valahol, de csak egy kosárlabda volt a terem közepén. Gondoltam rádobok. Felveszem a földről, két kezembe fogva és hirtelen hátulról átkarolva valaki megfogja szintén két kézzel a labdát.
- YoonGi. - ismerem fel a kezeket.
- Rin. - engedi el a labdát és sétál elém.
- Nem öltözöl át?
- És te? Amúgy megígértem, hogy fogok veled kosarazni, nem?
- Ilyenekre te hogyan emlékszel?
- Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. - vette ki a kezemből a kosárlabdát, amivel azonnal egy csontnélkülit be is dobott.
- Ilyet én nem tudok. - mutattam ámulva a kosárpalánk felé.
- Dehogynem, gyere. - rántott oda magához. Közbe magyarázva, együtt dobtunk kosárra.
~ Még hogy benne nem bízhatok? ~ gondoltam.
- Úgy érzem magam, mint még amikor első tanítási nap a késve megérkező YoonGit látnám. - nosztalgiáztam YoonGit nézve.
- Menjünk átöltözni. - nyomott puszit a homlokomra mosolyogva.
Boldog voltam, de valaminek ilyenkor jönnie kell és ez általában rossz az én esetemben.
Átöltöztem, ahogy már kellett az egyenruhába. Térd felé érő, fehér és szürke csíkos szoknya. Egy szintén szürke lány zakó vagy mi, plusz egy fehér ing. És egy csokor nyakkendő szerűség. A fiúknak is hasonló volt csak nekik gyatya és nyakkendő. De ugyanúgy zakó és ing.
YoonGi nagyon aranyos volt az egyenruhájában.
Beraktam a ruhát, amibe jöttem aznap a szekrényembe. Már megint ki lépett mellém akkor?
- Szia, .....

[18.rész vége]