The End ~ ,,The old ends, a new begins"

,,The old ends, a new begins". 

Ez a mottóm.

Lehet vége a történetnek, de egy új még csak most kezdődik.

Ez nem csak egy új ficit jelent. Új sulit.

Ez a befejezés, arra akart vezetni, hogy szétszéledünk vagyis külön utakra megyünk, de remélem a jövőben tudunk találkozni a barátokkal és ugyanúgy hülyülni, mint minden reggel több éven keresztül.

Tudom, lesznek újabb barátaim, de olyan igaziak, mint az általános sulisak soha de soha nem lesznek. Nem lehet őket megismételni. A baromkodások hiányoznak majd a legjobban..

A holnapot várom is, de közben rettegek, hogy nem találok egy embert sem, akik olyan jó barátaim lesznek, mint a "régiek". De nem hívnám réginek őket, mert azt hívjuk réginek, ami mint egy régi könyv porosodik a polcon, de én nem akarom ezt hagyni. A porosodást. Mindig lefújnám róla a port és újra elolvasnám.

Olyan sok emlékem van, hogy azt le se tudnám írni.

Annyit kérek mindenkitől, hogy soha ne felejtse el a régi barátait, mert talán ha egyszer hagyta beporosodni az emlékeket talán az megrongálja azt.

Ha van időtök csak pár percre is hívjatok ki pár barátot, akár az újabbakat is elhívhatjátok és együtt új emlékeket gyártotok.

Így teszek én is, mert az jobban fáj, amikor már olyan emberekről vannak emlékeim, akikkel nem is beszélek.

Tudom, hogy nem ér sírni, de hát na.. :')

Hiányozni fogtok...

Tudjátok, hogy rátok célzok...

2.évad: 3.rész (vége)

Ez nem csak egy koncert..

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

Ismét hatkor keltett ébresztőm, így alig aludtam négy órát. És amúgy sem a frissességemről vagyok híres. YoonGival álmodtam. Újra álmodtam, amikor először megláttam. Boldog voltam vele.. Vissza akarom kapni..
Reggeli előtt megejtettem egy gyors zuhanyt, majd elfalatoztam egy szendvicset. Visszamentem szobámba egy bögre kakaó társaságában úgy, hogy ne ébresszek fel senkit. Kinyitottam ablakom, hogy kimenjen a meleg és egy az enyhén dohos szag. A reggeli levegő a legjobb érzés. Könnyebb is felébredni. Beülve ablakomba fogyasztottam el reggeli italom. Közben hallgattam a reggel szokásos zajait. Az utcában lakó nénikék pletykázását, TaeKwang apját, amint elhajt kocsijával.
~
Hét óra környékén Young írt nekem.
~ Rinnie! Te már fent vagy?
~ Igen, kb egy órája. Hozzászoktatom magam a korán keléshez.
~ Értem. Én alig bírtam aludni.
~ Young, most már légyszi mondd el, milyen koncert?
~ Nyolckor talizzunk a parkba. Üzenj a lányoknak.
~ Ahj, Young! Rendben.

~ Kae! Nyolckor a parkba. Megbeszélés.

~ Yeon, a parkba gyere ki nyolcra. A koncertről lesz szó.

~ Álomszuszék! Hwa! Húzd ki a segged a parkba nyolcra! De nem sértődj be ezen. Puszi.
Elküldtem az üzeneteket a címzetteknek. Majd elfogyasztottam maradék italom.
~~~~
Nyolcra kimentem a megbeszélt helyre, ahol a többiek vártak már a fűben ülve.
- Ki az álomszuszék? - gúnyolódott Hwa.
- Te. - mosolyogtam.
- Lányok, hagyjátok abba! - szólt ránk Yeon.
- Szóval a koncert. Négyre kell odamenni és ötkor kezdődik. Nyolcig tart az egész. - magyarázta Young.
- Young! Mondd már el végre, milyen koncert! - mordult fel Min.
- Nyugi, Min. Biztos most akarta. - nyugtatta le JungGi.
- Nem akartam. - jelentette ki Young.
- Na, jó! Young, mondd el! - dühödött fel JungGi.
- JungGi, nyugalom, békesség, szeretet. - mosolygott Kae. - De MinYoung! Ne húzd az agyunk!
- Jól van, kiosztom a jegyeket. - egyesével odaadta mindenkinek.
- Ez nem lehet! - képedt el Hwa.
- Ez így most, komoly? - kerekedett el Yeon szeme.
- Nem merem megnézni. - néztem körül az arcokon.
- Szerintem te fogsz legjobban örülni. Nézd csak meg. - biztatott Min.
Megfordítva a jegyet látom az előadó nevét. Elállt a lélegzetvételem is. Nem tudtam, mit szólni.

" Bangtan Boys (BTS) "

Állt feketén-fehéren a papír darabon. Sóhajtva egyet újra előtört az a beszélgetésem vele. Megszorítva pólóm, ami alatt az a nyaklánc lapult, amit YoonGi hagyott nálam, felnéztem a lányokra.

- Young, imádom az apád! - vigyorogtam.

- Ááááh! - ordított Hwa. - Miért van ilyen sok idő hátra?

- Lányok, lenne egy kérdésem. - váltottam témát.

- Mondjad, Rin. - mosolygott JungGi.

- Valaki tartotta a kapcsolatot valamelyikőjükkel is? - böktem ki kérdésem.

- Én néha beszélgettem Jinnel, de a többiekkel nem. - érkezett a válasz Yeontól.

- HoSeok. - jelentkezett Kae.

- Taevel. - válaszolt JungGi.

- Csak Jiminnel. - biggyesztette száját Hwa.

- Jinnel időnként. - szólt Young.

- Én Jeonggal. - vidult fel.

- Aha. - szomorodtam el.

- Mi az? - kérdezte Yeon.

- Semmi igazából. Én vagyok az egyetlen, aki azóta nem beszélt velük. - húztam fel lábam, amit át is karoltam.

- Oh, szóval ez a baj? De ez meg van oldva. - lökött rajtam Hwa. - Hiszen ma megyünk és látjuk őket.

- Ez nem azt jelenti, hogy beszélünk is velük majd. - dőltem hátra a fűben.

- Igaza van. - helyeselt JungGi.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte Min.
- Egyszerre látni is szeretném, meg nem is. Lehet már el is felejtett. - kezdtem el ismét könnyezni. - Ahj! De hagyjuk ezt a témát. - ültem fel. - Miért néztek így rám? Egy szomorú kiskutyára néznek így.
- Az egyik igaz. - jelentette ki Kae.
- Lányok! Hagyjuk ezt a témát! Boldog akarok lenni! És ez így nem megy! - álltam fel.
- Nyugi.. - próbált lenyugtatni Hwa.
- Nem vagyok ideges! Csak elegem van!
- Rinnie.. - pattant fel mellém Young.
- Bocsi, én..sajnálom.. - sóhajtottam.
- Mit is sajnálsz? - szólt egy hang a bokorból.
- Hm? Ki volt ez? - forgatta jobbra-balra fejét Min.
- Nem én. - vonta meg vállát Yeon.
- Én voltam. - lépett elő a bokorból TaeKwang.
- Te hallgatóztál? - akadtam ki.
- Nem..én csak.. - dadogott.
- TaeKwang, miért követtél? - léptem elé.

- Láttalak tegnap sírni.. - hajtotta le fejét.
- Oh! - lepődtem meg.
- Hol láttad te sírni? - kérdezte JungGi.
- A boltnál. - válaszoltam helyette.
- Aha, a boltnál..? - ráncolta homlokát Min.
- Igen, ott. - bólogattam.
Nem akarom, hogy megtudják, hogy TaeKwang a szomszédom. Majd talán később.
- Ok..ké. - néztek rám értetlenül.
- TaeKwang, majd beszélünk, ha akarsz, de most menj el, kérlek. - fordultam felé.
- Rendben, én nem is zavarok. - tette zsebre kezeit aztán elsétált.
- Mi volt ez? - jött mellém Young.
- Hm? - néztem, amint elsétál, majd csak Young hangjára kaptam fel fejem. - Mi?
- Van köztetek valami? - kérdezte Kae.
- Nincs, barátok vagyunk. Az baj? - néztem a sarkon eltűnő TaeKwangot.
- Rinnie, most neked TaeKwang tetszik vagy YoonGit szereted? - nézett rám Yeon.
- Ááá! - ordítottam lerogyva a fűbe.
A lányok nagyokat egymásra pislogva várták, mi a "megoldás".
- Rin! Szerintem menj haza a koncertig pihenni egy kicsit. - tanácsolta Hwa.
- Talán jobb is. - szorítottam meg a nyakamba lógó ékszert.
- Hazakísérünk! - mosolygott JungGi.
Mindenki felkelt a fűből és elkísértek haza.
- Sziasztok! Fél négykor. - köszöntem el mosollyal az arcomon.
Mit fogok kezdeni magammal négyig? Most már nagyon nyomaszt valami, de nem tudom, mi.
~
Nagyon, nagyon, nagyon lassan telik az idő...főleg ha vársz valamit..
~
Fél négyre mindenki RinRaék házához ment, mert nekik van elég nagy autójuk, hogy mindenki kényelmesen beférjen.
Mikor már mindenki elhelyezkedett a járműben, Kae apukája, mint sofőr beindította a motort. És már el is hagytuk a mellékutcát ráhajtva a főutcára, mely már egyenes út a koncert helyszíne felé. Az élet nem nekünk kedvezett, mert egy irtó nagy dugóba keveredtünk.
A leghátsó ülésen ültem és csak bámultam kifelé az ablakon. Mást nem tudtam hallgatni, mint a kocsik hangos dudálását. Bele-bele hasított az agyamba néhány hang, amit a kocsik vagy annak sofőrje adott ki. De az agyam próbált megnyugtatni, mivel a nagy ricsajban meghallottam, amint a mellettem ülő Hwa zenét hallgatott.
- Hallgathatom veled? - kérdeztem megbökve vállát.
- Persze. - mosolygott, majd odaadta egyik végét fülhallgatójának.
Éppen zenét váltott Hwa, mikor beraktam fülembe. Szerintem az én megnyugtatásomra tette be pont ezt.
A 'Just One Day' kezdett el szólni a fülembe. Barátnőm ekkor rám mosolygott.
~ Köszönöm. - tátogtam. Ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Egy nagyot sóhajtottam és ezúttal mosollyal az arcomon néztem ki az ablakon. Ekkor hirtelen megindult a kocsi és a koncert helyszínéig meg se álltunk.
Ez kellett az "sorsnak"? Hogy nyugodjak meg?
~
A bejáratnál megtorpantam. Elgondolkodtam, mi is fog történni. De rájöttem, hogy "Most csak jól fogom magam érezni!". 
Elfoglalva állóhelyünk az elsősorban a lányok egyre jobban elkezdtek izgulni.
- Min izgultok? - kérdeztem nevetve.
- Csak jöjjenek már. Most, mint fanjukként állok itt. - kötötte fel haját Yeon.
- Várjunk, te nevettél? - kérdezte rám mutatva ujjával Min.
- Igen? - vontam meg vállam.
- Ez az első ma, hogy nevetsz. - fejtette ki JungGi.
- Mert volt valami, ami felvidított és megnyugtatott egyszerre. - néztem Hwara mosolyogva.
- Mi volt az? - érdeklődött Kae.
- A tudat, hogy a sikerükhöz mi is hozzá járultunk. Just One Day.. - néztem a színpadra, ahol még csak a felszerelést pakolászták emberek. - Mi csinálnék én, ha egy napom lenne csak hátra? Felejthetetlen emlékeket. Azokkal akiket szeretek. - néztem körül a lányokon, majd újra fel a színpadra. - Tíz perc és kezdenek. Teljen az idő már.
A lányok csak mosolyogtak vagy vigyorogtak mellettem. A mondandóm tényleg kikívánkozott egy ideje.
- El sem hiszem, hogy egy osztályba jártunk velük. - sóhajtott Young.
- Nem csak osztálytársaink voltak. - szólalt meg Hwa.
- Én nem szakítottam Jeonggal. - jelentette ki Min.
- Én se Taevel. - jelentkezett JungGi.
- Jó, tudom csak Young NamJoonnal és én YoonGival mentünk szét. - dühödtem fel kicsit.
- Ti együtt jártok V-vel? - kérdezte ujjongva egy mögöttünk álló lány JungGitól.
- Igen. - lepődött meg a kérdésen kicsit.
- Úristen! - ordított.
- Értem. - fordult vissza JungGi. - Több ilyen rajongót nem szeretnék. - súgta felénk.
Hirtelen kigyúltak a színes fények a színpadon. Minden rajongó ujjongásba kezdett.
Kijöttek a színpadra és elkezdődött új számuk, a 'Danger'.
Az egész tömeg kívülről tudta a szöveget. Együtt énekelve minden sort tomboltunk.
YoonGi részénél azt hittem, szívrohamot kapok. ,,I'm a love loser" 
~
Majd elénekelték és táncolták a 'War of Hormone'-t.
A szám végén mind a heten leültek a színpad elejéhez lelógatva lábukat. NamJoon, aki időközbe a 'leader' lett, megkérdezte a közönségtől:
- Jól érzitek magatokat? - mondta a mikrofonjába, mire az egész összegyűlt rajongótábor. - Egy különlegességgel készültünk nektek. - újabb sikítozás szakította meg. - Egy régi, hát réginek régi, számot fogunk előadni.
Erre jött pár ember, akik a színpadra hoztak pár széket és tudtuk ez melyiket jelenti. 'Just One Day'.
- Megakarjuk köszönni azoknak, akik segítettek, hogy idáig eljussunk. - folytatta Rap Mon.
Felálltak a fiúk és elfoglalták helyeiket. A szívem összeszorult, mikor a zene elkezdődött.
Mellettem álló barátnőim olvadoztak vagy éppen elpirultak. Vagy ujjongtak.
~
Élőben még jobb volt hallani és látni, mint netről meghallgatni.
- Várjuk meg szerintem itt, amíg a tömeg kivonul. - tanácsoltam, rátámaszkodva háttal a "kerítésnek", ami elválasztóként szolgált a színpad és a rajongók között.
- Jó ötlet! Legalább nem taposnak el. - válaszolt Yeon majd leguggolt mellém.
- Yeon! - szólalt meg egy hang a színpadon. Yeon hirtelen felpattant és elkezdte kapkodni fejét, mikor meglátta a lelkesen integető Jint. Jin lepattant a színpadról és odafutott hozzánk.
- Ti is voltatok? - kérdezte megölelve Yeont.
- Igen, hát volt jegyünk, szóval.. - mosolygott szerelmesen Jinre.
- Nem akartok feljönni a színpadra? - ajánlotta fel.
- De, de, de! - lelkesedett fel Hwa.
- Akkor gyertek! - húzta el a "kerítést".
Felmentünk a színpadra és hihetetlen látvány volt. A nagy, akkor már üres, aréna még nagyobbnak látszott fentről.
- Hwa!
- Jimin! - ölelte meg barátját.
- RinRa! - rohant társaságunkhoz HoSeok.
- J-Hope. - mosolygott Kae.
- Tetszik a nevem? - nevetett HoSeok. Eközben Tae vagy más néven V és Kook is megérkezett a színpadra.
- Látom mindenki elvan.. - sóhajtottam lehajtva fejem a lábam nézve. Majd megjelent egy másik lábpár a látóterembe.
- Rin Rin. - felnéztem bár ebből leesett, hogy YoonGi lépett elém.
- Suga vagy YoonGi? - kérdeztem kicsit sunyi mosollyal.
- Amelyik tetszik. - mosolygott vissza. - De nekem Rin Rin maradsz.
- El is várom.
- Valamivel tartozol. - fonta össze karjait.
- Ah, az. Itt van. - vettem le a nyakamba lógó nyakláncot.
- Nem ezzel! - lökte el kezem és közelebb lépve megcsókolt. - Hiányoztál! - ölelt át.
- Nekem is. - könnyezett be a szemem. - Nem felejtettél el..
- Hogyan tehettem volna? - kérdezte, amikor a menedzserük lépett a színpadra.
- Fiúk! Nagyon jó volt a fellépés! - mosolygott. - Oh! És mit látnak szemeim? A lányok, akik bíztatták ezeket a hülyéket? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, ők azok. - jelentette ki V.
- Ah, fiúk! Dolgunk van még. Jönnötök kell. Egy perc és jövök. Addig búcsúzzatok el. - ment be a színfalak mögé.
Mindenki nagyba köszönt el, de Young egyedül üldögélt a színpad szélén.
- Suga! - mosolyogtam. - Odamegyek Younghoz.
- Oh, rendben. Értem! - vigyorgott úgy, hogy a gödröcskéi is megjelentek.
- Majd valamikor találkozzunk még. - sóhajtottam megölelve őt.
- Még ma látni fogsz! - adott egy puszit homlokomra.
- Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha. - bólogatott, majd elköszönve tőle leültem Young mellé.
Gondolkodtam, mit is mondjak. Tudtam, mi a baja, de nem mertem megszólalni.
- Young..
- Igen, ő..már megint..azt hittem, egy idő után jobban bírom majd azt, hogy látom, de hát..és mit mondjak neki? Ha még ő sem beszél velem, de nem én vagyok most a hibás.. - hadarta. - Ugye?
- Dehogyis! Miért te lennél? A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat. A zene is király volt. Légyszi csak próbálj vele beszélni.

Bármit is gondoltam, hogy mi lesz a jövőben tévedtem..

*11 évvel később*
Régóta befejeztem a sulit, de egy nap kérdést kaptam.
- Anya, hogy ismerkedtél meg apuval? - kérdezte YoonTae reggelizés közben.
- Jajj, hát az hosszú történet kissé, kicsim. - válaszoltam két éves fiamnak. - De miért vagy ennyire kíváncsi? - nevettem. - Ha viszont érdekel akkor elmesélem. Egyszer.
- Ahj már! - nyavalygott.
- De még a suliban. Túl sok minden történt és nem fogom elmondani, amíg nem vagy elég idős. - kócoltam össze haját.
- Anya! - durcázott.
- Sziasztok! Mi a nyavalygás tárgya? - érkezett a szobába YoonGi.
- A fiad meg akarja tudni, hogyan ismertük meg egymást. - mosolyogtam.
- Majd egyszer, fiam. - magyarázta miközben öntött magának kávét. - Jin hívott amúgy. Találkozót szerveznek Yeonnal a régi idők miatt.
- Nem vagyunk olyan öregek.
- De azért csak több, mint tíz éve nem találkoztunk velük. Addig elvisszük anyudhoz YoonTaet.
- Rendben. - mosolyogtam. - Szedd össze a cuccod, kicsim. - szóltam fiamra.
Dél környékén elmentünk a megbeszélt helyre, a régi gyülekező helyre, a parkba. A márciusi kellemes időben sétáltunk a régi padhoz. Már ott voltak a szokásos régi párocskák.
Bekönnyeztem, majd megláttam, hogy még Young és NamJoon is együtt üldögéltek.
- Kik vannak itt!!? - szólalt meg TaeHyung.
- Mennyire nosztalgikus már ez. - vigyorgott Hwa.
- Hány éve már? - mondta Min.
- Számít az? - röhögött HoSeok.

A sors néha azt hozza, hogy örökre maradj egy bizonyos ember mellett, de néha ez a szám nő, nekem pontosan tizenháromra nőtt. Mindenkinek van már magánélete és gyereke, de mégis tudtunk időt szakítani egymásra.
A régi időkre emlékezve így már huszonhét évesen, érettebben mindenki azt mondja, hogy nem változtattunk volna semmin. Mindennek pont így kellett történnie. A veszekedések, az elszakadások, minden.

De mind bevallhatjuk, hogyha csak egy napunk lenne hátra, együtt töltenénk a parkban estig beszélgetve a csillagok alatt és örökké ott is maradnánk. A jó öreg parkban..

3.rész vége

VÉGE

~Haruman~

2.évad: 2.rész

Visszatér..

[] [] [] [] [] []

Reggel hatkor felkeltem, hogy hozzászokjak a koránkeléshez. Kellemesen felkeltem a BTS - N.O számára, amit debütálásuk óta adtak ki a srácok. Ilyenkor még jobban hiányolom őket. 
Lebaktattam a lépcsőn csendben, mivel csak én keltem fel. Megreggeliztem és nem tudom hogyan, de nem ébresztettem fel senkit. Visszalopakodtam szobám rejtekébe és fülesem fülembe rakva bömböltettem a zenéim. Mióta debütáltak a fiúk rengeteg dalt adtak ki. El sem hiszem, hogy én ismerem őket. 
Nem rég jött ki a "Danger" című daluk klipje, amibe YoonGi kosarazik. Úgy hiányoznak a tesi órák, amikor együtt kosarazott a csapat.. mindannyian.. De most meg..
Két óra múlva, olyan nyolc körül érkezett egy üzenetem.
~ Gyere ki a kapu elé. - írta egy ismeretlen szám.
"Hát jó, úgyis unatkozom." - gondoltam.
Felvettem csendben a cipőm, kiléptem a kapun és megpillantottam Youngot.
- Young! - ordítottam miközben nyakába ugrottam. - Mit keresel itt?
- Visszaköltöztem a házunkba, ahol most a nagyimmal élek. - mosolygott.
- Tényleg? És a suliba is járni fogsz? - vigyorogtam teli fogsorral.
- Igen! - vette át széles vigyorom. - Rinniem! Van egy nagyobb meglepetésem.
- Ennél is? - kerekedett el a szemem.
Elővett egy borítékot a táskájából.
- Mi van benne? - kérdeztem hirtelen.
- Hét jegy. - érkezett a válasz.
- Mozi?
- Nem, te hülye.
- Nem vagyok hülye. - játszottam a megsértődöttet. - Na, milyen jegyek?
- Koncert.
- He??
- Te, Yeon, JungGi, Min, Hwa, Kae és én holnap koncertre megyünk! - bökte végre ki.
- Jesszus! De várj egy pillanatot. Milyen koncert? - lankadt az örömöm.
- Ah, Rinnie, ez a legjobb rész, de csak holnap mondom el. - vigyorgott diadalmasan.
- MinYoung! Mondd el! - toporzékoltam.
- SooRin. Nope. - mosolygott még mindig.
- Jó, akkor ne mond el! De legalább egyet mondj meg.
- Mi lenne az?
- Honnan vannak a jegyek?
- Apumtól. Szülinapomra adta. - kezdett el újra belelkesedni. - És első sorba szólnak, szóval én teljesen lehidaltam, mikor odaadta.
- Mennyibe kerülhettek?
- Nem akarom tudni, mert csak elveszti a varázsát.
- Igaz. - bólogattam. - Ahj! Annyira örülök, hogy visszajöttél! - öleltem át barátnőmet.
- Én is! Jobb az itteni levegő. Bár ez olyan volt, mint egy hosszú nyaralás. Ha úgy vesszük. - mosolyodott el halványan. - De most haza kell mennem, mert csak ennyire kéredzkedtem el. Majd beszéljünk még neten a részletekről. Szia! - integetett.
- Oh, hát okés. Szia! Rendben. - integettem én is lelkesen.
Majd eltűnt a sarkon barátnőm alakja.
Felsétáltam az emeletre közben levéve cipőim. Szembejött velem a lépcsőn anyu.
- Hol jártál? - kérdezte összefont karokkal.
- Young üzent, hogy menjek a kapu elé.
- Ő nem elköltözött? - húzta fel szemöldökét.
- De, de most visszaköltözött és a nagyijával él.
- Ahhha. - nyomta meg a hangsúlyt a 'h' betűn.
- Nem hiszel nekem? Én nem csináltam olyanokat, mint EunTae. - háborodtam fel.
- Mit csináltam? - jelent meg a lépcső tetején EunTae.
- Rosszabbakat, mint én.
- Miért vagyok én téma? - kérdezte.
- Mert nem hiszi el, hogy Younggal találkoztam a ház előtt. - néztem anyumra.
- Anya, én láttam az ablakomból. Tényleg vele volt. - védett meg EunTae.
- Jó, rendben! Reggeli! - jelentette ki anyu.
- Én már reggeliztem. - szóltam, majd fellépcsőztem a szobámba.
Jó, hogy EunTae "megvédett". Bár tényleg Younggal voltam. Úgyhogy nem nevezném megvédésnek, de legalább mellém állt. Amúgy a szobája ablaka tényleg a kapura nyílik és minden eseményt lát, ami a kapuba vagy az utcába történik. Most jut eszembe! Akkor látta a tegnap estét is? Basszus!
~
Vajon Young a többieknek elmondta már ezt az egész koncertet? *Kérdezd meg, te hülye!*
Fogtam hát telefonom és írtam a messengeren először Youngnak.
~ Szia, amúgy a többieknek mondtad már? Mármint a koncertet?
~ Jajj, szia, nem..
~ Akkor írjunk nekik.
~ Minnek és JungGinak írok én, te a többieknek írj!
~ Rendben! - azzal elkezdtem pötyögni a szöveget.

~ Szia, Yeon! Holnap koncertre megyünk. Youngnál vannak a jegyek. Ráérsz? Ez nem kérdés. Ha nem érsz rá megsértődöm! - ez talán fenyegetésnek hangzik, de nálunk ez így megy.
~ Rinnie, nyugi! Ráérek. Milyen koncert? - írta vissza azonnal.
~ Young nekem se mondta, pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy csak holnap mondja el.
~ Ahj! Az a nőszemély! Ki kell belőle szedni!
~ Tudom, de hát nem mondja el..Jajj, várj írnom kell még a többieknek.
~ Rendben, én várok.

~ RinRa, röviden írok. Holnap, koncert, ráérsz? Hihi
~ Rinnieh, igen! Csak most nem, de amúgy milyen koncert?
~ Yeon is ezt kérdezte és még én se tudom. Young kapott jegyeket, de nem képes elmondani.
~ Ah, értem.
~ Akkor hagylak is. Szia!
~ Szia!
Hwanak írni akartam, de "nem elérhető". Ah, mit kezdjek most? Hívjam fel? Lehet dolga van. Azért csak felhívom..
*Kicsöng*
~ Igen? Ki az? - vette fel.
~ Rin. Álmoskás hangod van. Aludtál?
~ Igen, mit szeretnél? - mondta beleásítva a telefonba.
~ Koncertre megyünk holnap a lányokkal. Ráérsz?
~ Koncert? Milyen koncert? Jesszus! - lelkesedett fel a hangja.
~ Nyugi, nyugi! Látom fent vagy. Szóval, igen koncert. De Young nem mondta, milyen. - de jó, hogy háromszor ismételem magam..
~ Ah, értem. Szerintem megyek. A többiek?
~ Hát Yeon és Kae jön. Meg ugye Young is, de Mint és JungGit nem tudom, mert velük Young beszél.
~ Akkor kérdezd meg.
~ Jó!
~ Most.
~ Hogy tudnám megkérdezni, ha veled beszélek? - háborodtam fel.
~ Akkor szia! - köszönt el majd lerakta.
Ez a csaj, az ilyen szokásai..de így szeretem. Én barinőm, le nem nyúlni.
- Kivel beszéltél? - lépett be anyu.
- Hwaval.
- Értem.
- Anya, holnapra van jegye Youngnak egy koncertre. Mehetek?
- Persze, hogyne. Csak takarítsd ki a szobád és a konyhát. Az ebédlőasztalon pedig találsz egy tálcányi sütit. Vidd át a szomszédba. - sorolta.
- Miért? - pattantam fel.
- Menni akarsz, nem? - húzta fel szemöldökét. - Akkor hajrá! Én megyek most dolgozni, jók legyetek. A nővéred a szobájában van. - majd leviharzott az emeletről és ki a bejáraton.
Lelépcsőztem a nappaliba.
- Ahj! - sóhajtottam hangosan. - Miért nem tud feltételek nélkül elengedni? Jó, értem, de azért na! - mérgelődtem hangosan. - Vigyük át ezt a cuccot, aztán pakolás.
- Magadba beszélsz? - jött lefelé a lépcsőn EunTae.
- Csak mérgelődöm. - vettem fel a lábbelim. - Át kell vinnem ezt a szomszédba. Mindjárt jövök.
- Okés. - ült le a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét.
Kilépve a házból éreztem a kellemes hűvös, de még nyárias levegőt.
TaeKwangék háza előtt állok. Nincs itt egy kocsijuk se, szóval csak TaeKwang és HyunWoo lehetnek bent.
Becsöngetek, majd kilép az ajtón TaeKwang. Számíthattam volna erre..hogy pont ő..
- Szia, Rin! Mi szél hozott ide? - kérdezte kinyitva a kaput.
- Hali, csak anyu mondta, hogy hozzam ezt át. - nyújtottam át a tálcát.
- Öhm, köszi! - vette át egyik kezével.
- Akkor én megyek.. - fordultam meg a házunk irányába.
- Rinnie! - valamit általában mondani akar, ha így hív.
- Igen? - fordultam vissza egy erőltetett mosollyal. - Ha a tegnapiról akarsz beszélni. Semmi baj.
- Jó.. - túrt bele hajába.
- Én tényleg..szóval..szia, mert pakolnom kell. Szia! - és visszarohantam a házunkba becsapva magam mögött az ajtót.
A nővérem csak felkapta fejét a zajra.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi..én megyek takarítani. - válaszoltam, majd felrohantam az emeletre, becsuktam az ajtóm és nekidőltem belülről.
Nagy sóhajtásaim közepette kitakarítottam a szobám. Elraktam ruháim. Kivittem a szemetet. *Ismét látszik a padló*
A fél szobánál jártam, mikor megtaláltam, amit nem is kerestem. A kendőt, amit YoonGi adott és mellette a nyakláncát, amit adott "megőrzésre". Megfogtam két kezembe a két dolgot és egyszerűen lerogytam a földre. Előjött minden egyes emlék, amit megéltem kilencedikben. A legrosszabb volt újra megélni, azt amikor kétségek voltak bennem. Hogy elfelejtenek minket a srácok. Nem fogunk beszélni. Meg a többi.. És hát ezen elkezdtem könnyezni. Soha többé nem találkozok velük..vele.. Legfeljebb a klipjeikbe..
- Rinnie, kész vagy a szobáddal? - lépett be nővérem. - Te sírsz?
- Unnie?
- Igen. - ült le török ülésbe mellém.
- Fájt már a szíved olyan után, aki közel állt hozzád?
- Persze. Miért? Mik azok? - mutatott a kezemre.
- Ezeket YoonGitól kaptam még tavaly és.. - vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Most találtam meg. Jó, nem vesztettem el..
- Rinnie, ne sírj, mert elmúlt. Örülj, hogy megtörtént. - sóhajtott. - Én már meg tanultam. Nem kell sírni a rossz miatt. Csak örülni a jónak. A filmek végén is mindig a jó győz, ahogy az meg van írva. A te életedben is meg van írva, hogy a végén boldog leszel.
- Én ezért szeretlek, EunTae. Mert ilyen bölcs dolgokat mondasz. Mindig megvigasztalsz. - öleltem át nővérem. - Köszönöm, hogy számíthatok rád.
- Mert a hugim vagy. - mosolygott és láttam kicsit be is könnyezett a szeme. - Az egyetlen és én nem is kérek mást, se többet.
- Unnie! - öleltem át, majd adtam puszit arcára.
- Na, tudom, hogy pakolnod kell. Segítsek? - tápászkodott fel és nyújtotta kezét.
- Nem. Magamnak kell megcsinálnom. Én akarok menni. - fogtam meg kezét, amivel segített felkelni a földről. - Megyek kitakarítom a konyhát.
Lementem a nappaliba és belépve a konyhaajtón az a sok edény fogadott, amit még tegnap este használtunk.
- Aish! - sóhajtottam mérgesen.
Nekiálltam bepakolni a koszos edényeket a mosogatógépbe, majd letakarítottam a tűzhelyet. Letakarítottam a pultot. Majd a nappaliban az ebédlőasztalt is megszabadítottam a reggeli maradék morzsáitól. Kézmosás után lerogyva a kanapéra vettem egy nagy levegőt és egyszerre kifújva ordítottam.
- Kész vagy? - huppant mellém nővérem.
- Aha. - sóhajtottam, majd a távirányítóért nyúltam. - Mit akarsz nézni?
- A zene csatornát.
- Good choice! - mosolyogtam. - Big Bang! Ez az!
- Nem hallottam még ezt. - jelentette ki.
- Mikről le nem maradsz, nővérkém. - vigyorogtam. - Wow! Fantastic Baby! - mondtam a szöveget. Azután lepattantam és táncoltam.
- Néha bánom, hogy ilyen hülye vagy. - röhögött.
- Gyere! - rántottam állásba a kanapéról.
- Mit kéne csinálnom? - kérdezte mellettem álldogálva.
- Amit mond a szöveg: Dance! - magyaráztam. - Csak szabadon, tesókám.
Olyan csodásan táncoltunk a zenére, hogy még a profi táncosok is irigyelnék.
~
- Nem nézzünk valami filmet? - kérdezte az órára nézve, ami már délután ötöt mutatott.
- Jó ötlet. A laptomon jó lesz. Gyere a szobámba. - szóltam nővéremre.
- Ne parancsolgass! Majd megyek, ha akarok. - fonta össze karjait.
- És nem akarsz jönni? - indultam el a lépcső felé.
- Azt nem mondtam. - forgatta szemeit.
Feltrappoltunk a lépcsőn, be a szobámba.
EunTae odasétált az ablakomhoz.
- Ah, behúzom a függönyt. - szólalt meg. - Ez TaeKwang? - kerekedett ki a szeme.
- Mi? - fordultam meg. - Ne, gyere el onnan.
- Te az ablakodból látod az ő szobáját? - akadt ki.
- Igen, de anyunak ne szólj, mert nem szállna le rólam. Így is szerintem direkt csinálta a sütis dolgot..
- Jó, de jössz eggyel.
- Én már annyi embernek tarto.. - akadtam meg és ültem le az ablakomba.
- Mi a baj? - ült le mellém az ablakom széles belső párkányára.
- Annyi embernek tartozok szívességgel.. - fejeztem be a mondatom.
- Ez most miért baj? - kérdezte.
Ezt magamba ismételgettem: miért baj?
Eszembe jutott egy csomó emlék. YoonGi..amikor rappelt miattam, amikor eszembe jutotta többször, én jövök még neki.. és amikor utoljára láttam.
- Katyvasz van a fejembe, unnie.. - döntöttem vállára fejem.
- Tudom, hogy YoonGi hiányzik neked, de érezd jól magad. Nyár van. Holnap mész is koncertre a csajokkal. És itt szomorkodsz? - magyarázta. - Ráadásul jó kilátásod is van.
Kinéztem az ablakon és pont akkor nézett rám TaeKwang. Levettem fejem nővérem válláról és megtöröltem arcom.
- Jól vagyok..
- Oké, most mond úgy, hogy el is higyjem.
- Jól vagyok. - jelentettem ki.
- Na, még egyszer. - nevetett.
- Jól vagyok! - mondtam nyomatékosabban.
- Na, ez a beszéd. - veregetett vállon, majd felkelt a laptopomért.
- EunTae!
- Hm? - ült vissza mellém a géppel az ölébe.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Az egyetlen és utolsó nővérem, akit nem cserélnék le semmi pénzért.
- Én se, hugim. - mosolygott elégedetten.
- Hogy tudsz ilyen tanácsokat adni?
- Három évvel idősebb vagyok és van tapasztalatom az ilyen dolgok terén.
- Értem. Te is átmentél ilyeneken?
- Mindenki. Valamikor átmegy. - pötyögött a laptopon.
- Értem. - néztem ki az ablakon.
Még kint világos volt, de én mintha a sötétben csak egy dolgot látnál, csak TaeKwang ablakát láttam. Homlokommal nekidőltem ablakomnak.
- Na, nézzük a filmet! Rinnie! Fejezd be ezt vagy felpofozlak! - emelte kezét. - Vagy mondjam el anyunak, hogy mit látsz az ablakodból?
- Chh..ne zsarolj! - néztem rá szúró tekintettel.
- Én? Én nem zsaroltalak. Csupán megérdeklődtem, hogy mit tegyek.
- Milyen filmet nézünk? - váltottam témát.
- Oh, a Légiót. Egy 2010-es film és remélem tetszeni fog.
- A címe jó. - bólogattam.
- Maga a film is. - már szinte pattogott az izgatottságtól.
~
Már nyolc körül lehetett, mikor vége lett a 'Légió'-nak.
- Ez valami király volt! - jelentettem ki. - Angyalok is voltak benne. Akik igazából démonként viselkedtek.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Te ilyen típus vagy.
- Alvás lányok! - lépett be anyu. - SooRin, holnap menni akarsz, nem? Akkor fekvés. EunTae, te is mászkálni akarsz holnap.
- Megyek, anyu! - csukta le a laptopot és adta az ölembe.
- Puszi! - nyomott egy puszit anyu EunTae arcára. - Jó éjt, Rin! - nyomott az én homlokomra is egyet.
- Rinnie! Ügyesen holnap! - köszönt be apu. - Szép álmokat!
- Nektek is! - köszöntem el.
Átvettem a pólóm és a gyatyám egy rövidebb és lazábbra, aztán lefeküdtem hanyatt.
Nézve a plafont elgondolkoztam. Mi lesz holnap? Milyen koncertre is megyünk? És hogy miért nem mondta el Young még ma?
~
Addig járt az agyam és kattogtak a fogaskerekek az agyamban amíg hajnal kettő lett.
Elteszem magam holnapra...

[2.rész vége]

2.évad: 1.rész

A szomszédság

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

10 hónappal később..

Augusztus. És egy nyári esőzés. Szobámban ülve gondolkodtam, mit is csináltam a nyári szünetben. Segítek: semmit.. *általános*

- Egy hét még a suliig. Bírd ki, Rin! - bámultam kifelé az ablakomon.

- Rinnieh! - ordított anyum lentről.

- Megyek! - majd felpattantam és lebaktattam a lépcsőn. - Mi az?

- Légyszi, menj el a boltba.

- Esik az eső! - akadtam ki.

- Az esernyőt ismered, nem?

- De..

- Azt mondtam, légyszíves.

- Megyek. Mit vegyek? - azzal a kezembe nyomott egy listát.

Felvettem cipőm és a pulcsim, hogy ne ázzak el nagyon vagy ne fázzak meg és neki indultam.

Nem esett annyira. Bár az ilyesmi "szötyörgős" esőt nem szeretem. Persze, elfelejtettem esernyőt vinni. Így minden lépésem próbáltam valami alatt megtenni.

Odaérve a boltba összeszedtem azt a három dolgot, ami kellett. Léptem volna ki a bolt előtti eresz alól, de erősen rákezdett. Leültem hát a még száraz padkára várva, hogy lejjebb csillapodjon.
- Rin? - lépett elém valaki.
- TaeKwang? - kaptam fel fejem.
- Mit üldögélsz itt? - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
- Nincs esernyőm és nem akarok elázni. - álltam fel TaeKwang segítségével.
- Nekem van, gyere haza kísérlek.
- Köszi. - mosolyogtam, de talán el is pirultam.
- Akkor gyere! - húzott be az esernyő alá.
Hazafelé sétálva én csak feszengtem. Nem bírtam megszólalni.
- És mit keresel az esőbe a bolt előtt? Sőt esernyő nélkül. - kérdezte, majd befordultunk a sarkon.
- Anyum küldött el. - emeltem fel a szatyrot a kezembe.
- Aha. Jó fej lehet. - mosolygott. - Itt vagyunk. - állt meg.
- Honnan tudod? - húztam fel szemöldököm.
- Emlékszel még amikor innen a padkáról hívtad fel Youngot?
- Az kb tíz hónapja volt.
- Igen és akkor gondoltam itt laksz.
- Az tíz hónapja volt.
- Miért ismételgeted?
- Én csak nagyon mély emlékre emlékeznék ennyi idő után. Jó hát az az volt. De neked miért?
- Nekem? - túrt bele a hajába. - Talán akkor voltál mellettem a legtöbbet.
- TaeKwang, tudom, hogy..
- Rinnie, most már szerintem menned kell. Aggódik anyud, biztos.
- Oh, hát..oké..szia.
- Szia, Rinnieh!
Kinyitottam a kapud, majd a bejárati ajtót. Becsukva magam után az ajtót levettem kicsit vizes cipőm és valahogy megint mellettem termett anyu.
- Anyu! Ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez.
- Rosszat csináltál?
- Nem..
- Készülődj.
- Minek? - vettem le a pulcsim.
- A szomszédok jönnek át vacsorára.
- Miért?
- Mert a régi barátnőm és megbeszéltük amikor találkoztunk a patikába.
- Jóóó... - sóhajtottam. - Rajta kívűl ki jön még?
- A gyerekei. A férje is jönne csak dolgozik, ahogy a te apád is.
- Értem. Mikorra legyek kész?
- Egy óra múlva a lépcső aljánál legyél.
- Igen is. - sóhajtottam, majd felkullogtam az emeletre.
Minek kellett meghívnia a szomszédokat? Elvagyok nélkülük is.
Kinéztem az ablakomon és még mindig szakadt az eső. Elfog ez valaha állni?
Ablakomból pont a szomszéd házra látni és egy ablakot. Soha nincs senki abba a szobába csak esténként amikor már a függönyt is behúzzák és csak a villany fényét lehet látni. Fogalmam sincs, hogyan néznek ki a szomszédaink. Pedig egy ideje itt lakunk. Mindig csak az apjukat látom, amint elmegy dolgozni.
Ismételten semmi mozgás nem volt. Kíváncsi vagyok, kik a szomszédok.
Hirtelen anyám benyit a szobába.
- Rin, gyere! Itt vannak a szomszédok. - mondta kedves hangon.
- Megyek, anyu. - ugrottam fel.
Lementem a lépcsőn és megpillantva ki ül a nappaliban elkerekedett a szemem.
- Ülj le oda, Rinnie! - szólt rám anyu, a kanapé üres helyére mutatva, ami az "ismerős arc" mellett volt.
- Szia, Rin! - köszönt TaeKwang.
- Szia! - köszöntem vissza.
- Ismeritek egymást? - kérdezte az anyukája.
- Évfolyamtársak vagyunk. - szólaltam meg.
- Oh, értem. Ennek örülök. - mosolygott kedvesen.
- De nem tudtam, hogy a szomszédom. - néztem TaeKwangra.
- Miért nem mondtad neki? - mordult rá anyukája.
- Nem kérdezte. - mosolygott TaeKwang.
- Te hülye. - röhögött a szerintem bátyja.
- Azt se mondta, hogy van tesója. - vigyorogtam.
- Az szép! De kedves öcsém van nekem. - váltott kicsit mogorva arcra. - Az én nevem Gong Hyun Woo.
- Örültem HyunWoo! Én Shin Soo Rin vagyok.
- Szép neved van és szép is vagy. - dicsért meg TaeKwang anyukája.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Főleg ha mosolyog. - nézett rám és én tudtam min jár az esze.
- Rin! - szólt anyu a konyhából.
- Megyek. - pattantam fel.
A konyhát és a nappalit szerencsére elválasztja egy egész fal.
- Igen? - nyitok be a konyhába.
- Rángasd le a nővéred! Fenn van a szobájába, de még nem jött le.
- Rendben.
- Amúgy tíz perc múlva eszünk.
- Okés.
Kimenve a konyhából beleütköztem TaeKwangba.
- Bocsi! - vörösödtem el és rajtam hajam fülem mögé.
- Semmi baj, Rinnie.
- Én me..megyek. Mindjárt jövök. - rohantam fel a lépcsőn.
Bekopogtam a tesóm szobájába. Benyitva látom az ágyán fekszik.
- EunTae. Van valami baj? - ültem le mellé az ágy sarkára.
- Nincs, de kedvem sincs a szomszédokhoz.
- Akkor már biztos van valami bajod. Szakított veled YuJin?
- Nem, én vele. Egy másik csajt velem csalt meg. - váltott hangnemet.
- Komoly? Hogy tud ilyet tenni bárki is?
- Nem tudom, de menjünk le, mert anyutól jobban félek. - pattant fel.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol már mindenki minket várt.
A nappaliba volt az ebédlőasztal. Így ott megterített anyu. Miért kell ilyen puccosra venni, anyu?
Elfoglaltam a szokásos helyem az asztalnál. TaeKwang velem szembe ült. Mellette a tesója és anyukája. Mellém lehuppant EunTae és mellé anyu.
A vacsorát társalgás közben fogyasztottuk el. Bár én nem szólaltam meg túl sokat.
Odakint az eső elállt, mire mentek haza a vendégek. Nyolc körül járt talán.
TaeKwang mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult még.
- Rinnie, eljössz sétálni? - kérdezte.
- Mi? Én? - kaptam fel a fejem.
- Menjél Rin! - súgta oda anyu.
- Anya! - súgtam vissza.
- SooRin! - emelte meg kicsit hangját.
- Igen, TaeKwang! - vettem fel cipőm.
HyunWoo és anyukája már bementek a házukba. Mi meg sétálgattunk az utcába.
A nap már lement és a sötét kezdett felülkerekedni a fényeken. Kicsit hűvösebb is lett.
- Rin, bocsánat, hogy nem mondtam, hogy a szomszédod vagyok. - szólalt meg TaeKwang.
- Áh, hagyd! Nem baj. - mosolyogtam.
- Örülsz, hogy a szomszédba lakom? - húzta sunyi mosolyra száját.
- TaeKwang! - ütöttem vállába.
- Áú! - kapott vállához.
- Fájt? - kezdtem el aggódni.
- Nem. - vigyorgott.
- Hülye. - szomorodtam el.
- Miért? Szeretnél ápolni? - bökött oldalba.
- Kérsz még egyet? - emeltem kezem, majd zsebembe raktam.
- Rin, hogy-hogy most így viselkedsz velem?
- Hogyan?
- Kedvesen.
- Én mindig kedves vagyok.
- Amióta még múlt évben elmondtam, hogy kedvellek, azóta csak kerülni akartál. Vagy nem is beszéni velem.
- TaeKwang..azóta változott egy csomó minden. - sóhajtottam.
- A fiúkra gondolsz?
- Részben.
- Ne aggódj semmi miatt Rin! Én itt vagyok, ha kell valami. - magyarázta. - Egy nap viszont én remélem, hogy számodra több leszek, mint barát vagy szomszéd. És remélem, hogy mellettem is tudsz úgy nevetni, mint mellette. Hogy boldog leszel, ha meglátsz. De én csak boldognak akarlak látni. A könnyeid soha többé. - sóhajtott. - Én még mindig kedvellek és felejteni nem tudok. Tudom, hogy YoonGival vagy, de..
- Én nem vagyok együtt vele. Mielőtt elment volna a koncertjére szakítottunk, hogy ne legyen féltékenykedés. Vagy ne a távkapcsolat miatt váljunk el... - szomorodtam el.
- Nem tudtam.. - sóhajtott.
- Honnan tudtad volna? - mosolyogtam rá keserűen.
- Rin, ha szomorú leszel én is! - figyelmeztetett.
Sóhajtottam egyet, majd összerezzentem. Egy hűvös fuvallat fújt végig az utcán.
- Fázol? - vette le majd adta rám pulcsiját.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Nincs mit, Rinnie. - mosolygott vissza úgy, ahogy még soha.
- Kérdezhetnék egyet? - álltam meg a házuk előtt.
- Persze. - vonta meg vállát.
- Az a szoba kié? - mutattam az ablak felé, amit lehet látni a szobámból.
- Az enyém, de nem sokat vagyok bent. Miért? - húzta fel enyhén szemöldökét.
- Csak kérdeztem. De szerintem próbáld ki, hogy beülsz az ablakba zenét hallgatva.
- Oké. - mosolygott értetlenül.
- Én most már megyek be, mert a végén lecsesznek. - fordultam a házunk felé.
- Rendben. - mondta mosolyogva. - De várj! - jött egy lépésre elém és adott egy puszit az arcomra.
Mintha megállt volna az idő..
- Jó éjszakát, Rinnieh! - integetett TaeKwang, majd eltűnt a házukba belépve.
Bevonszoltam magam a kapun majd a bejárati ajtón. Aztán alig valamennyi erővel fel a lépcsőn, be a szobámba. Észre se vettem, hogy rajtam maradt TaeKwang pulcsija. Vissza se kérte..
Szokásomhoz híven, ami a nyáron alakult ki, beültem az ablakomhoz. Kifelé merengve észrevettem TaeKwangot, ahogy ő is az ablakánál üldögél. Magamhoz kaptam telefonom.
~ Az ablakodba ülsz? - írtam a neten keresztül üzenetet neki.
~ Nem, honnan veszed? - válaszolta.
~ Nézz ki! - majd látom észrevesz engem.
~ Szóval ezért kérdezted?
~ Nem..
~ Rinnie.
~ Igen, azért. De eddig azt mondtad, hogy nem szeretsz és nem is szoktál nagyon a szobádba lenni.
~ Mostantól szeretek.
Erre most mit írjak? Tudom, hogy mire céloz.
~ Köszönöm!
~ Ugyan mit?
~ Hogy itt vagy, ha bajom van.
~ Tudod, hogy számíthatsz rám.. mindig..
~ Tudom.. és amúgy most miattad mosolygok, ha érdekel. Jó éjt!
~ Jó éjt! - csak ennyit írt, de láttam az ablakon át, hogy örül.
Még utoljára kinéztem az ablakon és pont összeért a tekintetem TaeKwanggal. Gyorsan felpattantam és bedőltem az ágyamba. Viszont véletlenül levertem a lámpám, ami jó nagyot szólt.
- Jól vagyok! - ordítottam és reménykedtem, hogy anyu ne jöjjön be.
Hála istennek nem jött be, így a gondolataimmal aludhattam el.

[1.rész vége]

° Az 1. évad stáblistája °

Főszereplők:

Shin Soo Rin - as Rin
-

Shin Min Rin - as Min

Hae Hwa Neul - as Hwa / HwaNeul

Kim Jung Gi - as JungGi

Kwon Min Young - as Young / MinYoung

Baek Min Yeon - as Yeon / MinYeon

Kae Rin Ra - as Kae / RinRa

Min Yoon Gi - as YoonGi

Jeon Jeong Guk - as Jeong / Kook

Park Ji Min - as Jimin / JiMin

Kim Tae Hyung - as Tae / TaeHyung

Kim Nam Joon - as NamJoon

Kim Seok Jin - as Jin / SeokJin

Jung Ho Seok - as HoSeok / HoSi
Gong Tae Kwang - as TaeKwang

Mellékszereplők:

Song HoBeom - as Hobeom / Manager / Menedzser
Na Hae Ryeong - as Ryeong

Kang Yoon Tae - as Kang / Tanár úr (osztályfőnök)

Han Seok Woon - as Han / Tanár úr (testnevelés tanár)

Jung Yoon Hwa - as Jung / Tanár nő (testnevelés tanár)
Choi Hug Che - as Hugcse
(biológia tanár)
Kim Hyo Jung - as Hyolyn

20.rész - "Final Episode"

Az első táncpróba

[] [] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt! - köszöntem a mélyen pislogó YoonGinak.
- Te már fenn vagy? - ült fel az ágyon.
- Aha, nem tudtam túl sokat aludni.
- Miért? - dörzsölte meg szemeit.
- Sok gondolatom volt. - kezdtem el kimenni a fürdőbe átöltözni, de YoonGi felpattant.
- Rin Rin! - fogta meg kézfejem. - Ne maradj egyedül a gondolataiddal. Mondd el nekem.
- Semmi különös.. csak a szokásos. - néztem a szemébe majd sóhajtottam.
- Rin.. - döntötte félre fejét.
- Mi van, ha elfelejtesz? Egy híresség életében túl sok minden van. Nem foglalkozhat a szerelmi életével. Én meg túl féltékenykedős vagyok. Sose foglak elfelejteni, de te igen. Azonnal láttam rajtad, amint az első napon beléptél a terembe, hogy nem lesz sok közünk egymáshoz. Együtt vagyunk most, de.. - vettem egy mély levegőt a hadarásom közbe. - De mi lesz egy év múlva? Nem fogsz velem foglalkozni, már rég az agyad mélyén leszek.
- Miről beszélsz? - húzott magához közelebb. - Hogy tudsz ilyeneket mondani?
- Tudom, ez nem a szokásos "filmben vagyunk és minden úgy történik, amire mindenki számít"...ez a valóság és nem fog úgy történni, ahogyan eltervezzük.. - könnyezett be a szemem.
- Ne csináld ezt! - ölelt át.
- Megyek átöltözni és utána menjünk suliba.. - töröltem le arcom és fordultam meg.
Belenéztem a csap feletti kerek tükörbe és elgondolkodtam. Mi van, ha ez utolsó lehetőségem, hogy boldog legyek? Elcseszném? Oh, Rin..miért ilyen nehéz az élet? YoonGi elfog felejteni...
Felvettem egyenruhám és kimentem a szobából. YoonGi már ott állt az ajtó előtt. Neki támaszkodva a falnak, egyik lábát felhúzva.
- Mióta álldogálsz itt? - kérdeztem elé állva, lehajtott fejjel.
Megfogta kezem és magához húzott, hogy meg tudjon ölelni.
- Azt hiszed elfelejtelek? Akkor takaríts ki odabent is. Ne merj még egyszer ilyenre gondolni és kész. Vedd a cipőd és menjünk. - eresztett el.
Felhúztam tornacipőm és megfogtam a táskám.

Beérve a suliba, láttam, hogy összegyűltek a srácok egy helyre.
- Hali! - köszönt mögöttem felbukkanva Young. - Mi volt tegnap este?
- Miért kérdezed? - szólalt meg YoonGi.
- Mert általában Rin felváltva hordja két pár cipőjét. De most ugyanaz van rajta.
- Te ezt mikor figyelted ki? - kerekedett ki a szemem.
- Unalomból. Na, szóval? - nézett fürkésző tekintettel Young.
- Nálam aludt. - mosolygott YoonGi.
- He?? Mi van? - akadt ki kissé hangosan, mert Min egyből felkapta fejét. Min általában minden pletykára felkapja a fejét. De már megszoktuk. Hwa nagyjából akkor figyel fel hirtelen, ha nevét hallja.
- Miről maradtam le? - rohant hozzánk.
- Én köszönök a fiúknak, látom itt lányos beszélgetés lesz. - tért át a fiúkhoz, amikor JungGi is odasétált.
- Jobb is. - néztem rá a  "ments ki innen!" nézéssel.
- Szia! - köszönt Yeon.
- Szia, mi... - kérdeztem volna, de félbe szakított Young.
- Ne terelj, Rin! Szóval mi volt tegnap? - erre persze mindegyik lány felkapta a fejét. "Valamiről lemaradtak"
- Csak nála aludtam. Kész! - sóhajtottam, hogy lenyugtassam magam.
- Kinél? Mi van? - kezdett kérdezősködni Hwa.
- YoonGinál, ez egyértelmű. - forgatta szemeit JungGi.
- Semmi nem történt, beszélgettünk, aztán aludtunk. - összegeztem.
- Ch..ez így már nem is érdekel. - legyintett vigyorogva Min.
- Kae, inkább mond mi van veletek? HoSi hozza a formáját? - kérdeztem.
- Igen, tegnap kérdezte meg, hogy nem mennék-e el vele moziba és igent mondtam, szóval holnap mozizunk, ugye, mert ma táncpróba van. - magyarázta Kae.

- Basszus, elfelejtettem! - csapott homlokára Min. - És nem tudok jönni, pedig úgy megnézném Jeongot tánc közben. Grr! - pirult el.

- Te már Jeong gondolatától is elpirulsz. - röhögött Yeon.

- Bizony. - mosolygott Hwa.

- Mint hogyha ti nem a saját fiúitoktól. - mérgelődött.

- Na, hagyjuk! A fiúk minket néznek. Igazából méregetnek minket. - javította ki magát Kae.

- Huh? - kezdett el nézelődni Young. - Ja, hogy ott.

- NamJoon a problémád? - kérdeztem tőle. Bólogatott. Mit tegyek most?

- Huh, ez gázos.. - húzta félre a szája szélét JungGi.

- NamJoon! - trappoltam oda a fiúkhoz. - Ki volt az a másik csaj, akit ölelgettél?

- Miről beszélsz? - lepődött meg NamJoon, amint mellé léptem.

- Róla. Ki ez? - mutattam felé a képet, amikor lefotóztam őt valakivel.

- Öhm.. te hogy kerültél oda? - próbálta kivenni a kezemből a telefont.

- Ezt nem kapod meg.. és Youngot sem, mert jobbat érdemel nálad. - tettem zsebre telefonom.

- Te megcsaltad Youngot? - kérdezte NamJoon felé fordulva Jeong.

- Nem csak.. - kezdte el.

- Ki volt az a csaj? - kérdeztem dühösen.

- Hyolyn a másik osztályból. - hajtotta le fejét és sétált el.

- Hyolyn? Melyik osztály az? - fordultam a fiúk felé.

- Az ami a miénk mellett van. - válaszolt Tae.

- Oh, basszus. - néztem a plafonra.

- Mi az? - kérdezte HoSeok.

- Az TaeKwang osztálya. - súgtam a fülébe, hogy YoonGi ne hallja meg, mivel múltkor is zűr volt.

- Aaah, értem. - köszi, HoSeok, hogy nem mondtad ki a nevét.

- Én visszamegyek a lányokhoz. - mutattam a hátam mögött állók felé.

- Majd a terembe találkozunk. - adott puszit az arcom YoonGi.

- Ühüm. - mosolyogtam és tértem vissza a lányok körébe.

- Ah, nem akarok matek órát. - nyavalygott Hwa.

- Én se, nyugodj meg. - tette Hwa vállára kezét Yeon.

- Young, dolgunk van. Gyere! - húztam magammal az emeletre és álltam meg a terem előtt.

- Mit csinálunk itt? - kérdezte.

- A csaj, akit ölelgetett NamJoon itt van bent a terembe. Ez az ő osztálya.

- Ki volt az? - hajtotta le a fejét.

- Hyolyn.

- Az a könnyűvérű csitri? Tudom már, miért tette NamJoon, amit tett. - szomorodott el.

- Ah, sziasztok! - lépett ki az ajtón Hyolyn.

- Gyere, te kis.. - húzta be a hajánál fogva a lány mosdóba Young.

- Ne! - rohantam volna utána.

- Rin? - szólalt meg mögülem TaeKwang, amit nem akartam.

- TaeKwang! Szia. Mi az? - fordultam meg, mintha semmi nem lenne.

- Semmi csak, hogy hogy itt vagy?
- Young kereste Hyolynt. Mindegy miért. - magyarázta.
- Azt hittem, engem keresel.
- TaeKwang.. - néztem szemeibe. - Tudom, hogy mit érzel, de én most YoonGival vagyok együtt.
- Ah, ezt tudom és már próbálom elfelejteni érzéseimet. Én csak várom a napot, amikor.. szép pár vagytok! Szia! - ment be a termükbe.
- TaeKwang! - fogtam meg karját. - Fejezd be, amit elkezdtél!
- Én várok, Rin. Én várok.. - azzal bement.
Nekem meg csak akkor jutott el az agyamig, hogy Young után kéne mennem.
Berohanva a mosdóba, azt látom éppen a barátnőm felpofozza Hyolynt.
- Miért? Hyolyn? Miért nem küldted el? - ordított Young.
- Young! - szóltam rá. - Mit csinálsz?
- Muszáj volt! - viharzott ki a lány vécéből.
- Jól vagy? - kérdeztem Hyolynt.
- Persze. - igazította meg ruháját. - Menj csak.
- Akkor rendben. Szia! - köszöntem. - Young, várj!
- Rinnie, most hagyj magamra. - szipogott.
- Young, hogy tudnálak? - nyújtottam át neki egy zsepit.
- Nálad mindig van minden? - törölte le könnyeit.
- Ki tudja mi történik? Amíg elég nagy a zsebem, viszek magammal annyi dolgot is. - mosolyogtam.
- Hülye vagy! - jelentette ki.
- Na, legalább mosolyogsz! Tartsd ezt meg! - fogtam meg kezét és húztam magam után a termünkbe.
- Látszik rajtam, hogy sírtam? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy csinálod, de nem.
- Akkor jó.
Beléptünk a terembe és leültünk szokásos helyünkre. Én az ajtó felőli padsor első padjának jobb oldalára. Vagyis ami belül van. Young meg mellém. Néha szoktak cserélgetni Hwaval, mert ő a középső padsor elsőjébe ült Yeonnnal. Mögöttük Min és JungGi. Ah, a fiúk folyton váltogatták helyeiket, de a tanár már nem szól rájuk. Ez alkalommal YoonGi ült mögöttem és mellé telepedett NamJoon, mikor meglátta, hogy ott ül Young. Én csak vertem a villámokat NamJoonra puszta tekintetemmel.
"Kérlek segíts" - tátogta NamJoon.
- Minek? - kérdeztem.
- Hm? - fordult felém Young.
- Semmi.
Mindenki órán nézte a fiúk új haj viseletét. Taet legjobban. De most már, hogy nem annyira "friss" a festék, nem is annyira narancs. Inkább olyan rézvörös szerű. 

Első táncpróba, amin szerintem a legtöbbet röhögtünk életünkben. NamJoont hagyjuk is. Nem tud táncolni. Bár itt az volt a lényeg, hogy megjegyezze a lépéseket. Nem kellett annyit mozogni. Székek is voltak a koreóban, szóval könnyebb dolguk nem is lehetett volna. Tánctanárral tanulnak. Nagyon jól nyomta, de a mostantól "dance machine" HoSeok se volt aztán semmi. A többiek sem hülyék. Ezt be kell vallani. Kár, hogy Min, Kae és Young se jött el.
Tánc után megbeszélésre hívta a fiúkat Hobeom.
- Meg kell beszélni még a neveket, fiúk! - szólalt meg.
- Én maradok a Jiminnél. - mosolygott Jimin.
- Én is a saját nevemnél. - jelentkezett Jin.
- Jeong? - kérdezte Hobeom.
- Jungkook. Ez csak egy kis átalakítás után a nevem még. Szóval ez így jó is lesz. - vigyorgott.
- HoSeok?
- J-Hope, mert a fény és a remény leszek a rajongóinknak, ha lesznek. - nevetett HoSeok.
- Én lehetek V? - kérdezte Tae.
- Miért pont V? - lepődött meg Hobeom.
- Hát..amikor aegyozok pont a nevem mutatnám. - vigyorgott.
- Szerintem idióta vagy. - nevette el magát JungGi. - De szerintem aranyos ötlet.
- Köszi! - fogta meg kezét a mellette ülő JungGinak Tae.
- YoonGi, NamJoon? Ti? - kérdezte Hobeom feléjük fordulva.
- Rappelni jól tudsz, nem? - kérdezte Hwa.
- De. - bólogatott NamJoon. - Rap...Monster. Ez az!
- Rap Monster?.. - nézett körbe Hobeom. - Rendben.
- YoonGi? - végül fordult a barátom felé.
- Suga. Ez jellemez engem a legjobban. Azt mondták nekem egyszer.
- Tényleg. - nevetett Hobeom. - Rendben, remélem öröm lesz veletek dolgozni. Oh, kérdezni akartam. Suliba jártok még?
- Igen. - válaszolta Jin.
- A munka mellett nehéz lesz az iskola, de ha úgy akarjátok folytassátok.
- Hozzuk a legjobb formánkat. - jelentette ki HoSeok.
- Ezt remélem is. Ha hiányoztok az iskolából vagy a szülők vagy akár én is leigazolom nektek.
- Köszönjük! - álltak fel a fiúk kicsit meghajolva.
- Na, lódulhattok! Szép estét! - elköszöntünk, majd kimentünk az épület elé.
- Nem eszünk valahol srácok? - kérdezte Tae.
- Gyertek át hozzám, főzők valamit. - ajánlotta fel mosolyogva Jin.
- Benne vagyok. - szólalt meg HoSeok.
- Lányok? - kérdezte Jimin.
- Aham. - néztem felfelé.
- Mit nézel? - lépett mellém NamJoon, miközben a többiek beszélték ki megy és ki nem át Jinhez.
- Hm? Ja, semmit csak merengek. - nevettem.
- Min merengsz? - nevetett velem.
- Ah, csak amit már mondtam a lányoknak meg YoonGinak is. Mi van ha híresek lesztek és elfelejtetek minket? Meg a távkapcsolatok.. - rogytam le a betonlépcsőre.
- Ne törd ilyesmin az eszed. Az majd kiderül, mi lesz. Hagyd a jövőre!
- Nem lány vagy..ezt nem érted.. - biggyesztettem le a szám.
- De értem én. Nem akarod elveszíteni vagy éppen mással látni. Nem akarsz féltékeny lenni, ha mással beszél. Zavarna, ha másra mosolyogna rá. És nem te lennél az egyetlen neki az életben. - sóhajtott NamJoon.
- Hiányzik? - kérdeztem.
- Ki? - ült le mellém.
- Young.
Vett egy nagy levegőt és azt kifújva szólalt meg.
- Igen, mindent megbántam, amit tettem.
- Tudod, hogy nem lesz olyan könnyű visszaszerezned?
- Igen... - tápászkodott fel. - De tudod mit? Bebizonyítom neki.
- Tedd azt. - biztattam mellé felállva.
Most mit mondjak? Nekem vannak problémáim, de még így is képes vagyok tanácsokat adni és tudok "lelki szemetesláda" lenni. *Ez kész..*
~
Jin nagyon jól főz ezt ki kell jelenteni. A hangulatot, ami abba a társaságba kialakult utánozni nem lehet.
Engem hívott anyu, ezért hamarabb indultam haza.
- Elkísérjelek? - kérdezte YoonGi.
- Ah, nem, nem kell. Egyedül mennék. Sziasztok! - köszöntem még vissza, azzal elindultam Jinéktől.
~
- Aaah..nem sajnáltatom magam én senkinek, de jó lenne, ha valaki tanácsot adna.. - gondolkodtam hangosan a kapunk előtti patkán ülve. - Miért nem lehetne az, hogy mindenki megkapná, amit akar.. bár még az se lenne jobb. - néztem fel az égre, ami már sötét volt. - Nem akarok bemenni..most meg itt magamba beszélek..chh.. - könyököltem combjaimra, majd fejem a tenyereimbe raktam. - A barátaimnak könnyebb élete van.
- Nem hiszem. - ült le mellém TaeKwang.
- TaeKwang! Te mióta vagy itt? - kaptam fel fejem.
- Nem rég. - mosolygott.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Téged, mert beszélni szeretnék veled. - kezdte nézni összekulcsolt kézfejeit.
- Miért?
- Young üzent és ezt akartam átadni. Engem talált meg suli után. Azt mondta, elköltözik, mivel az apja kapott egy jobb állást, de túl messze van, így egy másik városba mennek.
- Mi van? Ez így nem lehet! Felhívom.. - fogtam hát telefonom és tárcsáztam.
~ Young, miért nem mondtad, hogy elköltözöl? - kérdeztem amint felvette Young.
~ Nem tudom, nem akartam személyesen. Meg hát nincs választásom.. - hallgatott el.
~ Átköltözhetnél hozzánk!
~ Mi? Nem..
~ De, de! Anyummal lebeszélem.
~ Rinnie..nem akarok maradni..
~ Kwon MinYoung, ne csináld ezt! Kérlek!
~ Rin, mennem kell.. - hallgatott el majd lerakta.
- Ne, ne, ne! Young! Miért akar elmenni? - gondolkodtam ismét hangosan, de közbe rájöttem ki miatt..
- Én nem ismerem annyira, mint te, szóval én nem tudom.. - túrt bele hajába TaeKwang.
- NamJoon..
- Az osztálytársad?
- Igen..ah, NamJoon meg.. semmi.
- Mondjad nyugodtan. Nem árulom el senkinek.
- Megcsalta Youngot..és Young látta is. És akkor azért voltunk ott a termeteknél.
- He?
- Hyolynnal csalta meg.
- Ez most komoly? Bár nem lepődtem meg.
- Mi?
- Az a lány olyan amilyen. Minden fiúval össze akar jönni, de általában az olyanokkal, akiknek van barátnőjük.
- Aaah, értem. De hát ez egyszerre NamJoon hibája is. És még azt hiszi, könnyen visszaszerzi Youngot. De hagyjuk ezt a témát. Csak még jobban felidegesítem magam.
- O..ké.. - mosolygott.
Túl sok kérdés kevés válasz..
- Uh, nekem be kéne mennem. Bocsi, de most...én..szóval..ja. Szia! - dadogtam majd elköszöntem.
~
- Most miért így köszöntem el? - gondolkodtam hangosan miközben zártam magam mögött a bejárati ajtót.
- SooRin. - mordult rám anyu.
- Anya, ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez, mikor megjelent előttem.
- Rossz a lelkiismikéd? - kérdezte sunyin nézve.
- He?
- Valami rosszat csináltál? - húzta fel a szemöldökét.
- Ez nem a szokásos, anya. Mit tudsz?
- Mm. Semmit.
- Miért nézel így rám?
- Hogy? - vigyorgott.
*Szokásos anyu*
- Ah, mindegy. - legyintettem. - Fent leszek.
- Rendben, de vigyél valami kaját vacsinak.
Megfogtam egy almát és feltrappoltam a lépcsőn.
Mit is gondoltam? A "szokásos anyu"-t nem lehet vallatni, de valamit tud. Ez látszik rajta..
A kellemesen elfogyasztott alma után bedőlve az ágyamba.
3:37-kor néztem meg utoljára, mennyi az idő, de biztos 4-ig fenn voltam. Mostanába ez megy..
~~~
Három óra alvás után kikászálódva az ágyból megtöröltem szemeim. Majd felvéve egyenruhám elindultam a suliba.
- Vigyél ennivalót! - szólt utánam anyu.
- Jó lesz? - mutattam a kezembe véve egy szendvicset.
- Menjél! - húzta fel szemöldökét.
- Hmm. - csuktam be magam utána a kaput. - Mit titkol? Basszus..már megint magamba beszélek.
Kevesebb, mint két hónap telt el eddig a suliból, de életem eddigi leghosszabb időszaka volt és nagyon sok minden történt. Túl sok minden és el se tudnám felejteni..
~
Felérve termünkbe látom, egyik fiú sincs bent. És még Young se.
- Ne, ne, ne! - motyogtam.
- Mi az, Rin? - kérdezte mellém huppanva Yeon.
- Young elköltözik és ezért nincs bent szerintem.
- Mi? - kerekedett ki a szeme.
- Aha, de a fiúk hol vannak?
- Probálnak.
- Egész nap? - szomorodtam el.
- Ühüm, de én se örülök ennek. - biggyesztette le száját Yeon is.
~
A nap legrosszabbja talán a tesi óra volt, amikor a legjobban hiányoltam a srácokat.
~
Hazaérve jöttem rá, tegnap láttam utoljára és el se köszönt...

[20.rész vége]
[1.évad VÉGE]

19.rész

J.O.D. Projekt

[] [] [] [] [] [] []

- Szia, Rin. - köszönt TaeKwang.
- Áh, öm, szia. - hebegtem. - Jobban vagy?
- Aha, de nem fejeztük be a beszélgetést.
- Ne, most ne. Koncentrálni szeretnék dolgokra. De majd beszélünk. - vettem fel a pulcsi szerű egyenruha felsőt, amit adtak még a többihez.
- Rin, várj! - fogta meg a csuklóm.
Visszafordultam még felé. Miért nem tudtam akkor csak úgy tovább menni? Hát akkor nem ez lenne a történetem.
- TaeKwang, légyszíves csak ma ne.
- Rendben. Bocsánat. - vette el a kezét a kezemről.
- Majd még gondolom beszélünk. - fordultam meg és mentem be az osztályterembe lehuppanva a helyemre.
Nem tudom, mit éreztem, de azt hittem, el kell felejtenem azt az érzést. Milyen jó, hogy nem tettem.
- Mi történt, Rin? - kérdezte felém fordulva Yeon.
- Valószínűleg Tae... Hyung hajötletén töri a fejét. - kezdte el JungGi, majd mikor belépett YoonGi átváltott egy másik mondatra.
- Aha, biztos. - vigyorogtam.
- Beszélni kéne a ruháról, amibe lesztek. - jelentette ki Hwa a fiúk felé fordulva.
- Ez így nem jó? - kérdezte HoSeok saját magán végig mutatva.
- De. De. De. - lelkesedett fel Min.
- Mi, mi, mi? - játszottam el, ahogy Min viselkedett.
- Haha, amúgy, hogy legyenek az egyenruhában. - vigyorgott befejezve mondandóját Min.
- Aha, nem. - fintorgott NamJoon.
- Most mi van? - kérdezte Yeon.
- Amúgy se szeretek ilyen cuccokba lenni. - rázta fejét ismét.
- Ha én felvettem, te se halsz bele. - fonta össze karjait YoonGi.
- Oké. - forgatta szemeit még kicsit NamJoon, de végre meg volt a ruha is.
Minden a helyére kerülhet végre. ~ gondoltam.
De valamiért az univerzum nem így tervezte a sorsom.
~~~~~~
Eljött a várva várt pillanat. A Just One Day. Vigyorogva beléptünk a  HELYSZÍNRE. Ahol minden megváltozott. Azóta is bánom egy kicsit, hogy ezt össze akartuk hozni.
- Annyeonghaseyo! - köszöntünk egy férfinak, aki azt mondta, ő a "góré". Nem ezzel a szóval, de úgymond a főnök.
- Ti most a Big Hit Entertainmentnél álldogáltok. Hallottam a hírét, hogy felvennétek a videoklipeteket. Elolvastam a dalszöveget, amit küldtetek és kíváncsi vagyok, tudunk-e együtt dolgozni. - magyarázta a bemutatkozása szerint Song Hobeom. - A ruházat látom meg van, de nem lehettek egy félében.
- Fiúk, nem hoztátok magatokkal azt a ruhát, amibe alap jöttetek a suliba? - kérdeztem.
- Én igen. - jelentették ki egyhangúan.
- Megoldva. - mosolyogtam.
- Látom, te olyan édesanya típus vagy. - fordult felém Hobeom.
- Igen, ő az anyuka a csapatunkban. - tette kezét a vállamra Tae.
- Rendben. - mosolygott Hobeom, de láttam rajta, hogy őszintén. - Szóval, kezdjük el. Gyertek fiúk.
- Hova? - kérdezte HoSeok.
- Kell egy kis átalakítás. Nem szóltak? - lepődött meg.
- De, de. - emlékezett HoSi.
- Na, gyertek! - szólt a fiúkra.
Bementek egy szobába, ahol voltak az átalakítások.
- A hajukat is befestik? - aggódott Hwa.
- Igen, de nyugi. - nyugtatta meg Min.
- Eltűnik a cuki hajszíne. - biggyesztette le a száját Hwa.
- Jaj, már. Úgy már nem fog tetszeni? - kérdezte Young, miközben kifelé bámult az ablakon.
- De, dehogynem! - emelte fel kicsit hangját Hwa.
- Rin! Min gondolkodsz? Túl csendben vagy. - kérdezte JungGi.
- Hm? Csak azon, hogy mi lesz, ha híresek lesznek? Elfelejtenek minket, mivel egy csomó rajongójuk lesz. Féltékenység miatt szakítás. Hasonlók.. - magyaráztam.
- Ezen el se gondolkodtam. - szomorodott el Yeon.
- Ah, biztos nem. Vagy igen? - esett gondolkodóba Min.
Minden lány maga elé nézve gondolkodott csak én figyeltem az ajtót. Elgondolkodtam azon, mi van ha ez amin törtem a fejem valóra válik. Kezemmel támasztva a fejem merengtem.
Egy óra után kilépett az ajtón YoonGi. Újra beleszerettem.
- Na? - mosolygott úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi.
- Úristen! - ugrottam a nyakába.
- Jól nézel ki, YoonGi. - jelentette ki Min.
- Köszi. - köszönte meg, majd átölelt hátulról. - Mi a baj? - kérdezte Youngot.
- Semmi, de nem hallottad a beszélgetésünk. - válaszolta majd ismét kifelé bámult az ablakon.
- Miről maradtam le? - kérdezte tőlem.
- Hát...omo, nézd! - pillantottam meg Jeongot és Jint, amint belépett a szobába.
- A két vöröske. - nevette el magát JungGi.
- Az urad nézd majd meg, JungGi! Rajta is nevess. - vigyorgott Kook.
- Miért? - nézett megdöbbenten JungGi.
- Alien. - veregette meg Jin a barátnőm vállát.
Én ezek hallatán alig vártam, hogy TaeTae kilépjen azon a rohadt ajtón. Addig elvoltam azzal, hogy nézegettem YoonGi új barna haját és beletúrtam.
- Tetszik? - kérdezte YoonGi mosolyogva.
- Hm?
- Tetszik a látvány? - kérdezte most már nevetve.
- Igen!
- Üljünk már le oda. - jelentette ki.
Leült az üres helyre és az ölébe húzott. Addig vártunk a többi 4 hülye gyerekre, amíg eltelt egy óra.
Még tíz perc eltelt és végre jöttek ki egymás után. Jimin fekete, HoSeok barna hajjal, NamJoon ilyen fehér szerűvel lépett ki, mintha beőszült volna. Aztán TaeHyung narancssárga hajával libbent be a szobába.
- Na, fiatalok! Ma nem lesz semmi más csak megbeszélés és fotózás. - kezdett bele Hobeom. - És megbeszéljük azt is, hogy mikor mentek tánctanárhoz.
- Mi? Minek? - akadt ki NamJoon.
- Miért? Szerinted csettintgetni fogtok közben? - röhögött Yeon.
- Nem, de..ah, rendben. - sóhajtott, majd Youngra nézett. Én ezt észre vettem, ezért meglöktem a mellettem álló lányt, óvatosan szememmel NamJoon felé mutatni.
- Muszáj volt, hogy ránézzek? - súgta oda, majd kiment a szobából.
- Utána megyek. - jelentette ki NamJoon.
- Nem, te itt maradsz. - szóltam rá. - Majd én megyek.
Azzal követtem Youngot a folyosóra. Lehet megint kiborult NamJoon miatt.
- Mi a baj, Young? - kérdeztem aggódva.
- Vajon?
- NamJoon?
- Aham.
- Akkor miért jöttél el?
- Mert veletek akartam lenni. Meg a szívem mélyén még mindig szeretem, de amióta láttam egy lányt ölelgetni, nem tudom elfelejteni.
- Kivel? - ezek szerint ő is látta azt a lányt. - Láttad ki volt az?
- Igen, de a nevét nem tudom.
- Megbeszélted ezt NamJoonnal?
- Nem, de minek, amikor még ő féltékenykedett.
- Te idióta..nem vagyok szakértő, de általánosságban egy fiú azért féltékeny, mert azt hiszi elveszíthet vagy le tudod cserélni. Szóval, úgymond fél. Nem akart elveszíteni, de te szakítottál vele. Szerintem most ugyanolyan passzban van, mint te. És meg kéne beszélnetek.
- Nem akarom.
- Nem tudok rád hatni?
- A-a.
- Akkor teszteljünk. Mit gondoltál, amikor megláttad az új színű hajával?
- Hát.. - vakarta meg fejét.
- Jó, mindegy.. inkább menjünk vissza.
- Rendben. - indultunk meg vissza a tágas szobába.
Nem hiszem el. Miért ilyen makacs néhány ember? Néha azt hiszem én vagyok a legnormálisabban összerakva.
- Várj, Rin. - állt meg még az ajtóba. - Nem voltál még féltékeny, ezért nem is értheted, mit érzek. - suttogta Young.
Ezen elgondolkodtam és igaza volt. Nem voltam még féltékeny, de mi van, ha híresek lesznek a fiúk? Mindenki a rajongóikra lesz féltékeny.

Ez a beszélgetés után, magamba szállva gondolkodtam végig a megbeszélést. Bár nem nekem kellett figyelni. Azt hittem, senki nem figyel engem. De a mellettem ülő Yeon túl jól ismert ahhoz, hogy észrevegye valamin nagyon gondolkodom.
- Rin? - lökött a lábával az én lábamon és olyan nézést használt, hogy tisztán kitudtam olvasni mit gondol. - Min gondolkodsz ennyire, Rin?
- Semmin. - suttogtam megrázva fejem. Miért bír olvasni a gondolataimban?
- Rinnie! - emelte fel kicsit hangját, amire mindenki felkapta fejét. - Bocsánat.
- Hagyjuk. - tátogtam.

A megbeszélés jól zajlott, bár remélem más értette és figyelt is, mert én nem nagyon.
A fotózás kezdetét vette és a fiúk nagyon jól csinálták, bár sokat röhögtek. De ez mindennapos.

Csak néztem YoonGi vigyorgását és nem hittem el..
- Fiúk! Jók voltatok! Már csak két dolog mielőtt hazamentek. - kezdett bele mostantól a srácok menedzsere. - Meghallgatjuk, hogyan is énekeltek, illetve rappeltek.
- Rendben. - válaszolták egyszerre, mintha máris egy csapat lennének.
- Elnézést és mi a másik dolog? - kérdezte jelentkezve Hwa.
- Ah, igen. A skacoknak művésznevet kell választaniuk. Holnap a táncpróbán megbeszéljük a döntéseket.
- Holnapig? - kerekedett ki Tae hangja.
- Minél előbb el kell kezdeni a dolgokat. - magyarázta Hobeom.
- Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg.
- Igen, hogyne. - mosolygott Hobeom.
- Ha egy csapat lettek, nem kellene egy név nekik? - ecseteltem.
- De tényleg. - lepődött meg. - Boys. Valami "Boys" illik rájuk. - nézett végig a fiúkon.
- Bang! - ordított HoSeok.
- Huh? - nézett mindenki rá.
- Csak ötlet volt. - szomorodott el.
- Tan. - szólalt meg NamJoon. - Bangtan.
- Ez az, ez az! - vigyorgott Jimin.
- Bangtan Boys! - nézett körbe a fiúkon. - Isten hozott a Big Hitnél.
- Köszönjük! - hajoltak meg kicsit egyszerre.

Énekelniük kellett. Jiminnek, Taenek, Jeongnak és Jinnek. Mivel a többiek a rap mellett döntöttek.
Oh, YoonGi kezdése.. szívmelengető érzés..

Sétáltunk hazafelé YoonGival hazafelé.
- Mi a baj? - sóhajtott.
- Semmi. - füllentettem.
- Rin Rin! - állított meg megfogva kezem.
- Nem hívtál már így egy jó ideje. - mosolyogtam.
- Sok dolog nem történt egy ideje. - fogta meg mindkét kézfejem magához közelebb húzva.
- YoonGi, tudod mi a bajom? - néztem bele sötét szemébe. - Az, hogyha híresek lesztek elfelejtetek minket. Mivel sok rajongó és én a lányokkal csak egy leszünk a sok közül, amit nem akarok. Bár.. - hadartam, mire YoonGi elhallgatott egy csókkal.
- Rin Rin.. nem fog megtörténni. Biztos lehetsz benne. - simogatta meg arcom.
- Emlékszel még erre? - húztam elő táskámból a kendőt, amit még YoonGi adott egy kedden.
- Te megtartottad? - kérdezte.
- Miért ne tettem volna? Tőled van.
- Tedd fel! Segítek. - kötötte fel a fejemre.
- YoonGi.. - öleltem át.
- Én is szeretlek.. - éreztem mellkasán a szívverése hevesebb lett.
- Szeretlek! - néztem szemeibe. - Ígérd meg, hogy nem felejtesz el.
- Ígérem! - ölelt át szorosabban.
- Hogy tudod ezt biztosítani? - léptem egyet hátrébb és hajtottam le fejem.
- Nyújtsd a kezed. - adott a kezembe egy ezüst láncot. - Visszajövök érte, ha híres leszek.
- Addig őrizzem meg?
- Igen. Tudni fogod, hogy még látsz valamikor.
- Szakítani akarok. - hajtottam le a fejem. - Nem bírnám elviselni a féltékenységem.
- Mi? Te meghülyültél? Nem. - húzott magához. - Soha ne merj ilyet mondani többet.
- Igen is, apu.
- A szülők nem együtt alszanak? - kérdezte, sunyi módon félre húzva száját.
- Öhm, de? - vakartam meg fejem.
- Akkor gyere. - húzott magával tovább az utcán.
- Hova megyünk? - kérdeztem, rohanva utána, hogy ne tépje le a karom.
- Hozzám. - jelentette ki. - Nyugi, csak átjössz aludni.
- YoonGi, miért? - miért? Komoly csak ezt tudtad mondani. Nem azt, hogy "Nem akarok menni."
- Gyere! - értünk oda egy szép házhoz. - Na, Rin Rin.
Beléptünk és elém tárult YoonGi házának belseje.
- Ülj le abba a szobába. Mindjárt megyek. - mutatott az egyik ajtóra.
Kinyitottam és betoppantam YoonGi szobájába. Épp olyan volt, mint a gazdája. Rendetlen és egyben aranyos. Lehuppantam az ágyra és nézelődtem.
- Na, mi az? Kupi van, tudom. - szedett fel egy ruhát a földről.
- Had segítsek.
- Nem, most te vagy a vendég.
- Nálam is mindig ilyen rumli van. - mosolyogtam rá.
- Ah, kis rendetlen.
- Te mondod? De látom az ágyban töltöd a legtöbb időt. Az a legrendezettebb.
- Aha. Szerinted miért szoktam késni?
- Áá! Értem, álomszuszékom.
Kivittük a szennyesét és most már lehet látni a padlóját, mint amikor én takarítottam a pizsiparti előtt.
Szemét is összegyűlt egy adag. De nem zavar, mert én is ilyen vagyok.
Lefeküdt az akkor már tiszta padlóra és csak nézett engem.
- Elfáradtál, drágám? - kérdeztem leülve mellé.
- Aha. Te nem? - simogatta meg lábam.
- Kicsit. Tudod mire emlékeztet ez?
- Mire? - ült fel.
- Amikor megismerte a csapat Youngot és tesin te inkább lefeküdtél a földre.
- Ah, arra emlékszem.
- Nosztalgikus hangulatban vagyok.
- Nekem az maradt meg, amikor egy tesin Jin lett a Rómeó.
- Amikor összejöttek Yeonnal.
- És amikor bekértem egy dalt a suliba.
- Aznap szintén késtünk Taevel.
- Igen. - vigyorogtunk egymásra. - Hihetetlen mennyi élmény történt ilyen rövid idő alatt.
- Tegyünk magunkat el holnapra. Szerintem. - pattant fel és nyújtotta kezét.
- Tudsz adni valami ruhát?
- Ha jó lesz az enyém. - nézett végig rajtam.
- Ne méregess! - borzoltam össze haját.
- Hé! Menekülj! - elkezdett kergetni a szobájába, amíg én le nem feküdtem az ágyára.
- Jó, hagyj! Bocsánat. - tartottam ki a kezem.
- Itt a ruhád. Öltözz át ebbe. - vigyorgott, úgyhogy elolvadtam.
- Rendben, de egy kérdés. Hogy tudsz mindig úgy mosolyogni rám, hogy újra beléd szeretek? - vettem át a ruhadarabokat kezéből.
- Ahogy fordítva is igaz. - nyomott puszit a fejemre.
Kicsoszogtam a fürdőbe és átvettem a cuccot, amit adott. Egy póló és egy gatya, de kényelmes volt úgyhogy nekem mindegy akkor.
Visszamentem a szobába és YoonGi már az ágyban volt átöltözve.
- Na, visszajöttél? Azt hittem, hazamész.
- Miért?
- Nem tudom. Csak unatkoztam itt egyedül. - csak mosolyogni tudok mellette.
- Hol alszom? - kérdeztem körül nézve.
- Mellettem.
- Huh?
- Mi a bajod vele?
- Ah, semmi, semmi. - magyarázkodtam.
- Cssshh!.. - csitított el. - Csak gyere ide.
- Befogtam. - ültem le az ágyra.
- Rin Rin. Aludj jól! - dőltem le mellé betakarózva.
- Te is. De várj! Kéne egy nevet kitalálnod.
- Majd megálmodom. Jó éjt! - karolt át és adott egy csókot.
- Jó éjt..
Még most sem hiszem el, hogy vele aludtam. YoonGi jellegzetes illatát éreztem mellettem.
Kérlek sose érj véget..

[19.rész vége]

18.rész

Az egyenruha

[] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt, hülye gyerekek! - lépett be az osztályterembe még első óra előtt Kang.
- Reggelt, Tanár úr! - köszöntünk páran, néhányan viszont aludtak a padaikon.
- Meghoztam az egyenruhákat. Mindenkinek át kell vennie. Önöknek szerencse, hogy testnevelés után elég lesz. Kérem a papírokat és vihetnek egyet. - szedte be a papírokat és távozott. - Köszönöm és jó napot kívánok!
- A lányoknak szoknya? - kérdezte Yeon.
- Igen. - válaszoltam, amire a fiúk ujjongtak.
- Fiúk! - szólt rájuk Young.
- Én nem akarok szoknyát. - néztem a kezemben lévő egyenruhám.
- Mi a baj vele? - kérdezte Hwa.
- Nem vagyok szoknyás típus. - fintorogtam.
- Nyugi, csak a suliba kell hordanod. - fordult felém Min.
- Inkább menjünk tesire lányok. - állt fel Yeon és a kijárat felé vette az irányt.
Kimentem a szekrényemhez a tesizsákomért. Bár ne tettem volna. Épp akkor jött ki TaeKwang a szomszéd teremből és beszélni akart velem az azelötti napról. Én nem akartam, mivel csak felzakladtam volna magam. Azért csak közeledett.
- Szia, Rin! - köszönt.
- Ah, TaeKwang. Mi az? - kérdeztem a szekrényemben tovább turkálva.
- A tegnapiról.
- Hagyd csak. - néztem rá, miután megtaláltam a tesi cuccom.
- Nem hagyhatom.
- Miért? - húztam fel szemöldököm.
- Ezt nem lehet így elfelejteni, Rin. - nézett bele a szemembe mélyen.
- TaeKwang! - ordított valaki mögülem és csak arra lettem figyelmes, hogy YoonGi leütötte TaeKwangot.
Felém fordult YoonGi, köszönt volna, de én kikerülve őt lementem tesire. Talán könnyeztem is kicsit, de miért? Azt még most se tudom.
A lány öltöző előtt álltam már a tesiruhámba, amikor Jin odarohant.
- Rin segíts!
- Jó, jó. Mi az?
- Az a férfi hívott, akinél fel lesz véve a J.O.D. - lihegte.
- És?
- Azt mondta, nekünk kell vinni ruhát.
- Jó ezt elintézzük.
- De azt is mondta, hogy lehetünk híresek is, de egy változtatás lesz.
- Mi?
- Befestik a hajunk.
- Mi? - röhögtem el magam.
- Igen és...
- Huh, bazd. - röhögtem tovább.
- Rin! - szólt rám.
- Mi az? - fejeztem be a nevetést és néztem úgy mintha nem csináltam volna semmit.
- Szóval, most vállaljuk? - kérdezte.
- SeokJin. Az hülyeség lenne csak ezért elhalasztani ezt a lehetőséget. - és bár ne ezt mondtam volna. - A fiúk is majd beleegyeznek biztos.
- Rendben. Majd megbeszélés akkor.
- Sorakozó! - ordította Jung, a tesi tanárnő.
Persze, a sors nem kegyelmezett nekem ismét. TaeKwang osztályával voltunk tesin.
- Szia! - köszönt YoonGi, amint odalépett mellém.
- Szia.
- Mi a baj? - lökött egyet a vállamon.
- Gondolkodom. - néztem rá.
- Min?
- Amin Jin mondott.
- Mit mondott? - kerekedett el a szeme.
- Na, gyerekek! - jött be a terembe Han tanár úr, a másik tesi tanár. - Egy kör a suli körül, aztán csináltok, amit akartok.
Elindult a tömeg. A futás nem az én sportom, mert van rajtam felesleg. De azért csak beértem a "célba". TaeKwang próbált mellettem futni. Többször meg-megálltam, ezért lemaradtam tőle, de jobb volt ez így.
- Rinnie! - szólt Hwa.
- Mi az?
- Hallottad? Mármint Jin mondta?
- Ja, ha a hajdologról van szó akkor igen.
- Na, arról. Kíváncsi vagyok más hajszínnel, hogyan néznének ki a srácok, meg.. - nekem itt hagyott ki az agyam. Nem hallottam semmit. Nem is arra koncentráltam. Azon járt az agyam, amit még TaeKwang mondott.
,,...fájdalmat fog okozni." Igaz ez? Nem ismerem eléggé YoonGit. Még csak épphogy két hónapja.
- Rin, figyelsz? - legyezett kezével az arcom előtt Hwa.
- Huh? - zökkentem ki a gondolkodásomból.
- Szóval, szerinted elvállaljak a fiúk?
- Biztos. Kérdezd meg Jimint.
- Oké. Jimin! - ordított Hwa.
- Menj oda hozzá, te hülye! - szóltam rá.
- Jó, bocs. Ne harapd le a fejem! - indult el Jiminék felé.
Leültem a földre a bordásfalnak támasztva a fejem. Lehunytam picit a szemem. Igazábból nem voltam senkire kíváncsi. Mindenki életében eljön az a pillanat, hogy *mindenkit leszarok, nem érdekel senki*. Épp ez a pillanat jött el nekem akkor.
- Rin? - kérdezte egy lány hang.
- Mit akarsz? - kérdeztem vissza, anélkül, hogy kinyitottam volna a szemem.
- Nyisd ki a szemed.
- Miért? - kinyitottam szemeim. - Kae?
- Szia, a kórház óta nem is találkoztunk.
- Igen, de hogy-hogy itt vagy? Közbe ülj le.
- Hát, átjöttem ide. Ebbe a suliba. De nem az osztálytársad leszek.
- Uuuh! Tényleg? - lelkesedtem fel.
- Igen és így szerintem jobb is lesz. - mosolyodott el.
- Ne nézd meg HoSi szekrényét.
- Miért nézném?
- Csak szóltam.
- Ok..éé. - nézett rám furán Kae.
- Keljenek fel a hideg padlóról! - szólt ránk Han tanár úr.
Feltápászkodtunk. Nem is volt hideg a föld. Ah, mindegy.
- Áh, TaeHyung. - szóltam a melletünk elhaladó Taenek.
- Mi az Rin? - tolatott vissza.
- Szólnál HoSeoknak?
- Jah, pill. - odarohant HoSeokhoz, én addig eltakartam Kaet.
- Rin, mit szeretnél? - kocogott oda hozzánk HoSi.
- Rég láttad Kaet. - léptem egyet alrébb, hogy lássa Kaet. - Most már nem.
- Szia. - köszönt Kae HoSeoknak.
- Hali.
- Jó, beszélgessetek. Én mentem. - azzal elindultam a többiek felé. - Young hol van? - kérdeztem, amint odaértem és nem láttam Youngot.
- Az öltözőbe. - válaszolta Hwa.
- Mit csinál?
- Azt mondta, megkeres valamit, de menjünk utána szerintem. - mondta Min.
- Akkor menjünk.
- MinYoung! - szólt Min, amint beértünk az öltözőbe.
- Itt vagyok. - válaszolt Young.
- Mi a baj? - kérdeztem a síró Youngtól.
- Szakítottam NamJoonnal.
- Miért? - kérdezte aggódva Min.
- Féltékenykedett. - fogta rövidre a hüppögő Young.
- Szétverjem neked? - kérdeztem simogatva hátát.
- Nem kell, köszi. - nevetett Young.
- Na, látod. Legalább már mosolyogsz. Nehéz lenne egyáltalán útolérnem őt. - nevettem.
- Ez igaz. - röhögött rajtam Min.
- Akkor megüsselek téged? - kérdeztem Mintől.
- Üss, anyuci. - vigyorgott Min.
- Uh, gyerekem. Na, mindegy. Gyere Young! Ne érdekeljen NamJoon.
- Hát, oké. - jött ki velünk Young.
- Jól vagy azért? - kérdezte kint JungGi Youngtól.
- Aha. - válaszolta mosolyogva.
Még NamJoon féltékenykedett. Ki volt az a csaj amúgy is, akit még régebben ölelgetett? NamJoon még megjárja.
- Azóta beszélgetnek? - biccentettem Kaeék felé.
- Jep. - válaszolt Jimin.
- Az kemény. - húztam fel a szemöldököm.
- Jah. - vonta meg a vállát Tae.
- Jeong! Miért ülsz a seggeden? És te Jimin? Menjetek kosarazni NamJoonnal. Most! - szóltam rájuk, amitől tényleg úgy éreztem, mintha anyuka lennék.
- Minek? - kérdezte Jimin.
- Hogy ne hagyjon el téged Hwa, ha puhány leszel.
- Megyek anyu! - fintorgott Jimin és Kook.
- Bátyus? - kérdeztem Jint.
- Már a bátyád lettem? - állt fel mellém.
- Igen. Na, húzás!
- Lánypletyi? - kérdezte.
- Jin! - szólt rá Yeon.
- Megyek.
A lányos pletykázások hiányoztak nekem. Kibeszélni a dolgokat. Bár nagyon nem szólaltam meg csak amikor kérdeztek. Inkább hallgattam a sztorikat.
- Mi van veletek Jeonggal? - kérdezte Hwa Mintől.
- Nothing, csak van az a Ryeong az osztályból.
- Aha. - bológatott JungGi.
- Ő legyeskedik Jeong körül és nem tudom, mi lesz ebből. - szomorodott el Min.
- Bízhatsz Kookban. - nyugtattam meg.
- Remélem. Ha már itt tartunk. Veletek mi van? Mi volt az a leütéses jelenet a folyosón? - nyíltak tágra Min szemei.
- Ömm...hallod már ki is csöngettek. - pattantam fel bár néha az ilyen mozdulataimat a lábam bántam. - Menjetek, mindjárt megyek én is. Csak...ömm..beviszem ezt a bólyát a szertárba.
- Hát oké. Majd fent találkozunk. - mondta vállát megvonva Yeon.
Bebicegtem az egy szál bólyával a szertárba, majd még vissza a terembe, hátha van még valahol, de csak egy kosárlabda volt a terem közepén. Gondoltam rádobok. Felveszem a földről, két kezembe fogva és hirtelen hátulról átkarolva valaki megfogja szintén két kézzel a labdát.
- YoonGi. - ismerem fel a kezeket.
- Rin. - engedi el a labdát és sétál elém.
- Nem öltözöl át?
- És te? Amúgy megígértem, hogy fogok veled kosarazni, nem?
- Ilyenekre te hogyan emlékszel?
- Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. - vette ki a kezemből a kosárlabdát, amivel azonnal egy csontnélkülit be is dobott.
- Ilyet én nem tudok. - mutattam ámulva a kosárpalánk felé.
- Dehogynem, gyere. - rántott oda magához. Közbe magyarázva, együtt dobtunk kosárra.
~ Még hogy benne nem bízhatok? ~ gondoltam.
- Úgy érzem magam, mint még amikor első tanítási nap a késve megérkező YoonGit látnám. - nosztalgiáztam YoonGit nézve.
- Menjünk átöltözni. - nyomott puszit a homlokomra mosolyogva.
Boldog voltam, de valaminek ilyenkor jönnie kell és ez általában rossz az én esetemben.
Átöltöztem, ahogy már kellett az egyenruhába. Térd felé érő, fehér és szürke csíkos szoknya. Egy szintén szürke lány zakó vagy mi, plusz egy fehér ing. És egy csokor nyakkendő szerűség. A fiúknak is hasonló volt csak nekik gyatya és nyakkendő. De ugyanúgy zakó és ing.
YoonGi nagyon aranyos volt az egyenruhájában.
Beraktam a ruhát, amibe jöttem aznap a szekrényembe. Már megint ki lépett mellém akkor?
- Szia, .....

[18.rész vége]

17.rész

Muszáj?

[] [] [] [] [] [] [] []

~ 3 nappal később...

- HoSeok, beszélnem kell veled. - bicegtem oda mellé, amint a szekrényében turkált.
- Ne gyere ide!
- Mit rejtegetsz te? - és megláttam, hogy Kae neve fel van írva a szekrényébe. - Ilyen nincs!
- Hagyjuk! - csapta be a szekrényajtót.
- Ne! Most te, úgy, izé, kedveled?
- Hagyj! - viharzott el.
- Mi az szívem? - jött oda YoonGi.
- Szerelmes a kis HoSi. - vigyorogtam.
- Hiányzott a mosolyod. Örülök, hogy már jöttél suliba. - adott egy csókot.
- Köpöd ki! - rohant oda Hwa.
- Nem akarom! - karolt át YoonGi. Ennyire cuki mosolygást még nem láttam.
- Szeretlek, apuci!
- Én is téged, anyuci! - és megint az a vigyor. Istenem már egyszerűen a mosolyával megöl. Ne csináld ezt, kérlek. De nem másra vigyorog így remélem.
- J.O.D. holnap, emberek! - ordította Jin.
- Igen is! - szalutált Tae.
- Majom! - kócolta meg Tae haját JungGi.
- Menjünk órára majmok! - jelentettem ki.
- Rendben anyuci! - válaszolták egyszerre.
- Hogy felnőttek! - sóhajtott YoonGi.
- Igen. - átkarolt YoonGi a vállamnál, én meg őt a derekánál.
Örökké vele is egy örökkévalóság. Egy pillantása és én elolvadok.
Min gondolkodik? Nagyon gondolkodik. Látom rajta.
- Min gondolkodsz szívem? - böktem oldalba.
- Ott ne, csikis vagyok! Oh, basszus! - csapott homlokára.
- Csikis vagy, drága? - böktem ismét oldalba.
- Ne! - fogta le a kezeim. - Inkább csókolj meg.
- Majd te. - húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Emlékszel még? - fonta össze ujjait az enyémekkel.
- Mire?
- Jössz eggyel.
- Mikor?
- Amikor az első énekórán miatta rappeltem. Mondtam, ezért jössz eggyel.
- Te erre még emlékszel?
- Az első kérésed volt tőlem. Ezért jössz eggyel.
- Mit szeretnél?
Elkezdtek kattogni a fogas kerekeim. De az kirántott a merengésemből, hogy megláttam Jeong körül egy lányt. Úgy viselkedett, mintha valamit akarna a mi Kookunktól. Osztálytársnőm, de én nem hittem, hogy ilyen.
- Ryeong! - hívtam oda.
- Én bemegyek az osztályba. - adott puszit az arcomra YoonGi.
- Mi az, Rin? - kérdezte Ryeong.
- Jeong...hagyjuk. - inkább nem akartam vele összeveszni. Megvonva vállát el is ment.
Lehet csak beszélgettek. Egyből védelmezni akarom Minék kapcsolatát. De nem az én dolgom. Min majd mondja, ha baj van.
Young és NamJoon kapcsolata viszont az én ügyem lett.
Láttam, amint egy lányt ölelget NamJoon. Mit tegyek most? Ordítsam le? Lehet csak egy rokona. De már láttam itt a suliba sokszor. Sőt úgy emlékszem, ő évfolyamtárs. Ne. Ez így nem lehet. Egy képet készítek róluk azért. Young ilyenkor hol van?

Miért kell ilyeneket látnom nekem? A sors azt akarja szerintem, hogy tudjak mindenről. És tudjak segíteni másoknak, mert szerintem nem véletlenül vagyok "anyu" a csapatban.
De most nem akarom tönkre tenni a holnapi J.O.D projektet. Lehet csak felidegesíteném Youngot. Befogom.
- Mi az, Rin? - jött oda Yeon.
- Volt már olyan veled, hogy tudsz valamit, amit senki más nem és nem tudod mit csinálj? - bámultam magam elé.
- Hát, nem. Asszem nem. - vonta meg a vállát.
- Örülj neki. - néztem rá.
- Ja, majd elfelejtettem. Az osztályfőnök, Kang szólt, hogy vele lesz az utolsó óránk, mert amúgy is be kell jelentenie valamit.
- Rendben. Mindjárt megyek.
- Oké, bent leszek.
Aish! Ha bejelent valamit Kang, az nem jelent jót. Valami változás lesz. Reméljünk nem hat ki a holnapi J.O.D.-ra.
Már mentem volna be, de valaki megfogta a vállam. Megfordulok és egy évfolyamtársam, Gong Tae Kwang volt.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Segíts nekem, Rin! - nézett rám TaeKwang kétségbe esve.
- Mi a baj? Alig szoktál hozzám szólni.
- Tudom, de úgy tudom te összetudsz hozni embereket. Tetszik egy lány és segítened kéne.
- Rendben, segítek. Csak most megyek órára, de suli után beszélünk.
- Köszönöm.
- Nincs mit. - újabb feladat a listámon.
Utolsó óra. Most kivételesen örültem, hogy vége a sulinak. A tanóráknak.
Bejött Kang és belekezdett a beszédébe.
- Mindenki üljön a helyére. Te is, NamJoon. - mordult NamJoonra, aki az asztalán ült.
- Igen, tanár úr. - huppant le a székére.
- Na, szóval. Nem tudom mennyien fogjátok szeretni ezt, de az iskolánk bevezeti a kötelező egyenruhát.
- Neee! - szólt közbe több ember is.
- De. Az igénylő lapokból vigyetek majd el egyet. És holnapra hozzátok vissza kitöltve. Már holnap megkapjátok a ruhákat. Testnevelés az első órátok, ugye?
- Igen, tanár úr! - ordította be Hwa.
- Tényleg, basszus. - motyogtam.
- Rendben, akkor első szünetben hozom. Ennyi. Mehettek.
- Viszlát! - indult meg a diáksereg kifelé.
- Nekem meg kell várnom TaeKwangot. - mondtam magamnak, bár hangosan.
- Minek? - kérdezte JungGi.
- Huh?
- TaeKwanggal. Minek találkozol vele? - kérdezte újra most Min.
- Öhm..csak kért valamit. - fogtam rövidre, mikor megláttam TaeKwangot.
- SooRin! - szólt oda.
- Megyek. Na, sziasztok. Holnap J.O.D. - köszöntem el.
- Szia. - köszöntek el a lányok, én meg "odabicegtem" TaeKwang mellé, mert megint fáj kicsit a lábam. Csak ne legyen nagyobb baj belőle.

[JungGi szemszög]
- Hali, Rin hova megy? - kérdezte YoonGi.
- TaeKwanggal ment beszélni. - válaszoltam.
- Ja, jó. Várj mi? - akadt ki YoonGi.
- Csak beszélgetnek. Nyugi. - szólt rá YoonGira Hwa.
- Ismerem TaeKwangot egy ideje. - mondta YoonGi, majd elviharzott.

[Rin szemszög]
- Na, mondjad. - értünk ki a kapun.
- Mivel? Mit mondjak? - nézett értetlenül TaeKwang.
- Esetleg azzal, hogy ki az, aki tetszik? - nevettem.
- Öhm.. - vakarta meg tarkóján a haját.
- Na! - sétáltunk tovább.
- Rin.
- Igen?
- Téged kedvellek.
- Öhm..TaeKwang.. - néztem le a földre és haraptam a számszélembe.
- Bocsi, tudom YoonGival vagy együtt, de muszáj volt elmondanom és tudnod kell, hogy én régebb óta ismerem őt. Ártani fog neked. Mármint fájdalmat fog okozni.
- TaeKwang. - néztem rá. Szőkés barna haját fújta a szél. Én meg elájultam. Várj YoonGi van neked. Hülye vagy te lány? - Mióta ismered?
- Ovi.
- Komoly? - sétáltunk tovább.
- Rin! - szólt valaki mögülünk.
- YoonGi. Mi az? - kérdeztem.
- Csak nem köszöntél el. - lihegett a futása után YoonGi.
- Ja, bocsánat! - tettem a hajam a fülem mögé.
- Jó, de többet ne csinálj ilyet! - fogta meg a csuklóm YoonGi. Húzott volna magával, de TaeKwang megfogta a másik karom. Szerintem olyan nézést még nem láttam, ami YoonGi arcán volt. Mérgesen egymásra nézve, semmit se szólva ott álltak mellettem. YoonGi a jobb csuklóm fogva, TaeKwang a bal felkarom. Nem mertem megszólalni.
- Én most haza megyek. - jelentettem ki. - egyedül..
- Megyek veled. - engedte el a felkarom TaeKwang.
- Majd én, hagyd. - vette le kezét enyémről YoonGi.
- Hey, én egyedül megyek. - indultam el hazafelé ott hagyva őket.
Úgy érzem túl sok dolog jár a fejemben. A holnapi J.O.D., YoonGi és TaeKwang.

Nem bírok a tanulásra koncentrálni. Ekkor jön képbe a zene, de miatta csak még jobban elkezdek másról gondolkozni. TaeKwang, miért kellett így megkavarni a dolgokat? Miért? Mintha nem lenne elég a NamJoonos és a Kookos ügy...
A világegyetem megakar törni? A sors biztos.
Hirtelen este nyolckor megrezzen a telefonom. TaeKwang hívott.
- Mit szeretnél? - vettem fel a telefont.
- Bocsánat.. - sóhajtott.
- Minek? Már megtörtént.
- Én csak...ne legyél mérges.
- Nem vagyok mérges viszont elegem van. Most túl sok dolog van a fejembe. Plusz most tanulnom kell. Szia.
- Jó éjt, Rin. - letette.
Miért érzem azt, hogy én tettem valami rosszat?

[17.rész vége]

16.rész

Első feladat

[] [] [] [] [] [] [] [] []

Két héttel később..

A feladataim talán egyértelműek, de nehezek. Az elsőt nagyon nehezen tűröm, hogy bírjam ki egy hónapig. Három hét, amiből eltelt már kettő. Közel van, de már egy ideje egy szobába vagyok bezárva. És szabadulhatnékom van. Mindennap bejártak a srácok. Néha valaki nem volt itt, de az nem baj. De nekem ez nem elég. Ki akarok jutni! A saját agyam zabál meg belülről. Sok gondolat forog a fejemben.
A lábam már lassan rendben van. Már tudok menni is. Gipszet is levették róla, már csak olyan szorítós cucc van rajta, hogy ne erőltessem túl. Miután kiengedtek gyógytornára kell járnom. Nehéz lesz. A szüleim  nem tudnak az egészről. Még mindig. Akkor biztos el kell mondanom, amikor gyógytornára járok. Nem várom a napot.

Belépett egyszerre az ajtón az összes hülye gyerek:
- Hali!! - ordították.
- Sziasztok! - ültem fel az ágyon.
- Hali. - szólt oda Kaenek HoSeok.
- Szia. - pirult el Kae.

Emberek, ezt csak én láttam volna? Bejön HoSeoknak Kae? Vagy csak kedvesség? Elpirult Kae? Jól láttam? Basszus, vak voltam! Az első feladat befejezése ott volt a szemem előtt! Beszélnem kell Kaevel!
- Egy hét és kiengednek. - vigyorogtam ezerrel.
- Gyorsan telik az idő. - ölelt át YoonGi.
- Nekem nagyon lassan, szívem.
- Legalább telik. - mosolygott Hwa, miközben JiMin átkarolta.
- Anyukám! - jelentkezett Tae.
- Mond. - fordultam felé.
- Szeretem JungGit! - szorította meg JungGit.
- Awwh! Nagyon aranyosak vagytok! - jelentettem ki.
- Én is szeretlek, Tae! - csókolta meg JungGi Taet.
- Gyerekek! Ma jön a doki megnézni a lábam és lehet, hogy már holnap hazaenged. - vigyorogtam.
- Jesszus! - ugrott a nyakamba Hwa.
- Már holnapután? - lepődött meg Jin.
- Igen! - mondtam.
- Hallod szívem? Anyu lehet holnapután haza jön! - ordítozott Min.
- Oké. Én lettem az anyu? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen! - válaszolt NamJoon.
- Beszéljünk a J.O.D -ről kérlek! - ordítottam Jinnek.
- Igen is! - szalutált. - Az van, hogy mivel egy hét kb. és felvétel van. Ki kéne találni, hogy ki melyik részt énekelje.
- Én csak rappelnék. - szólt közbe YoonGi.
- Kis rapperem. - bújtam hozzá.
- Én is maradnék azon a vonalon. - fűzte hozzá NamJoon.
- Nekem mindegy. - szólalt meg Jeong is.
- Gondolom, akkor a többieknek is. - nézett körül Jin. - Jó, szóval elküldöm majd a vázlatot, hogy ki melyik résznél jön.
- Rendben. - mondták egyszerre a fiúk.
- Mi meg majd éljenzünk a széléről? - kérdezte vigyorogva Yeon.
- Igen! - fordult Yeon felé Young.
- Mint a pompon lányok. - ugrott JiMin hátára Hwa.
- Aham. - bólogattam.
- Csak ne ugrándozz majd! - szólt hozzám YoonGi.
- Nem fogok, de megígérted, hogy majd kosarazunk. - emlékeztettem.
- Te még nagyon régről jössz eggyel, drágám. - nézett rám sunyin.
- Meg akarom tudni mi is jár ilyenkor a buksidban. - néztem bele a szemébe.
- Ne akard tudni azt.

Vajon mi járkál a fejébe? Ki kell derítenem. Bejött a doki és kiküldte a srácokat, amíg megnézte a lábam állapotát.
- Nagyon szépen gyógyul. Jó hír, hogy hazamehet holnap.
- Úristen! Végre.
- Gyógytestnevelésre kell járnia. Majd adok egy felmentést testnevelés alól.
- Köszönöm!

- De semmi hirtelen dolog ne legyen!

- Esküszöm nem lesz!

- Rendben holnap! Viszlát!

- Viszlát!

Vissza rohantak a srácok és egyből YoonGi:

- Na, mi az szívem?

- Holnap mehetek haza! - azzal felugrottam a nyakába.

- Anyu holnap jön haza! - ordította HoSeok.

- Igen. - vigyorogtam rajta.

Hu! El nem hiszem, hogy végre haza megyek és nem itt bent unatkozok. De mit mondok a szüleimnek? Ha haza jönnek és látják a lábamon a szorítós cuccot? Meg kérdezni fogják hova járkálok délutánonként. És akkor mit mondjak? Muszáj lesz elmondanom. Nem is tehetek mást.

Kaet csak holnapután engedik haza. Majd bejövök hozzá. Várom már végre azt a napot, amikor már bármit csinálhatok. Azt viszont nem, amikor szembe kerülök a szüleimmel. Nem csináltam végül is rosszat.

Lassan szállingóztak haza a skacok. De valamiért HoSeok maradt. Nem is gondoltam volna.

- Mizu, majom? - kérdeztem.

- Semmi.

- Jut eszembe! Ő Kae. Kae ő HoSeok. - mutattam be őket egymásnak.

- Örülök a szerencsének! - mondta HoSeok.

- Szintén!

- Na, megy ez. Beszélgessetek! Látom Young itt van még a folyosón. Megyek beszélnem kell vele.

- Hát oké. - néztek rám furán.

- Young, várj! - ordítottam utána.

- Jaj, mi az?

- Semmi csak egyedül hagytam HoSeokot és Kaet. És beszélni akarok.

- Kae és HoSeok? Hűha! Miről amúgy?

- Rólatok. NamJoonnal hogy álltok? Régen beszélgettem ilyenekről.

- Hát, össze vesztünk egyszer, de semmiség.

- Ha valahol van veszekedés, ott több is lesz szerintem.

- Nem is tudom. Azt mondod nem megy ez?

- Ilyet nem is mondtam. Ne forgasd ki a szavam, asszony!

- Bocs.

- Akkor, szia. Hagylak menni. Holnap! - mosolyogtam.

- Aham. Én addigra meghalok. Szia.

Visszamentem a kórterembe. Mit látok? Kae és HoSeok egymás mellett ül és röhögcsélnek.

- Na, mi van fiatalok? - kérdeztem.

- Öregedtél, amíg Younggal beszéltél? - röhögött HoSeok.

- Nem. Mindegy. Látom kijöttök. 

- Igen. - sóhajtott Kae.

- Én is megyek. Sziasztok! - köszönt el és adott egy puszit Kae homlokára.

- Jááj! - üvöltöttem el magam, ahogy kilépett az ajtón.

- Muszáj mindent elmondanod róla!

- Neked tetszik, mi?

- Kicsit, na, mesélj!

- Hülye. Majom. Szó szerint. HoSeoknak hívják.

- Rin!

- Jó bocsi. Hívhatjuk őt a csapat majmának. Egyik délután a fán kötött ki.

- Édes.

- De tud figyelmes lenni, ha kell. Mindegyik barom amúgy.

- Cuki!

- Igen! Kae neked muszáj összejönnöd HoSival! Gondolom hallottad, amit ígértem neki. És neked tetszik! Nincs más hátra, mint az összeeresztés!

- Mi?

- Mindegy. Már csak az kell, hogy kimondjátok a dolgot. Látszik HoSeokon, hogy bejössz neki. És neked is. Szóval..

- Rinnie! Téma vége.

- De..

- Vége.

- Bocsi!

Mi lehet a baja? Tetszenek egymásnak HoSeokkal. Akkor most mi a tosz van? Valaki árulja már el! Kéne nekem egy ilyen manó, aki mindig mondja most mit is gondolnak egyes emberek. Be kell szereznem egyet. Bár nem hiszem, hogy kapni lehet itt. Szerintem létezik, csak a fekete piacon is. Biztos árulnak unikornis húst is, csak azt mondják rá, hogy ló hús, amire azt mondják, hogy marha hús. Végül is az unikornis egy fajta ló. Ilyeneken gondolkodom én, mióta be vagyok zárva ebbe a fotocellás ajtóval nyíló, fehér falu, fura szagú börtönbe.

Az első feladatom kész félig meddig csak HoSeokkal kéne beszélnem..

[16.rész vége]