2.évad: 2.rész

Visszatér..

[] [] [] [] [] []

Reggel hatkor felkeltem, hogy hozzászokjak a koránkeléshez. Kellemesen felkeltem a BTS - N.O számára, amit debütálásuk óta adtak ki a srácok. Ilyenkor még jobban hiányolom őket. 
Lebaktattam a lépcsőn csendben, mivel csak én keltem fel. Megreggeliztem és nem tudom hogyan, de nem ébresztettem fel senkit. Visszalopakodtam szobám rejtekébe és fülesem fülembe rakva bömböltettem a zenéim. Mióta debütáltak a fiúk rengeteg dalt adtak ki. El sem hiszem, hogy én ismerem őket. 
Nem rég jött ki a "Danger" című daluk klipje, amibe YoonGi kosarazik. Úgy hiányoznak a tesi órák, amikor együtt kosarazott a csapat.. mindannyian.. De most meg..
Két óra múlva, olyan nyolc körül érkezett egy üzenetem.
~ Gyere ki a kapu elé. - írta egy ismeretlen szám.
"Hát jó, úgyis unatkozom." - gondoltam.
Felvettem csendben a cipőm, kiléptem a kapun és megpillantottam Youngot.
- Young! - ordítottam miközben nyakába ugrottam. - Mit keresel itt?
- Visszaköltöztem a házunkba, ahol most a nagyimmal élek. - mosolygott.
- Tényleg? És a suliba is járni fogsz? - vigyorogtam teli fogsorral.
- Igen! - vette át széles vigyorom. - Rinniem! Van egy nagyobb meglepetésem.
- Ennél is? - kerekedett el a szemem.
Elővett egy borítékot a táskájából.
- Mi van benne? - kérdeztem hirtelen.
- Hét jegy. - érkezett a válasz.
- Mozi?
- Nem, te hülye.
- Nem vagyok hülye. - játszottam a megsértődöttet. - Na, milyen jegyek?
- Koncert.
- He??
- Te, Yeon, JungGi, Min, Hwa, Kae és én holnap koncertre megyünk! - bökte végre ki.
- Jesszus! De várj egy pillanatot. Milyen koncert? - lankadt az örömöm.
- Ah, Rinnie, ez a legjobb rész, de csak holnap mondom el. - vigyorgott diadalmasan.
- MinYoung! Mondd el! - toporzékoltam.
- SooRin. Nope. - mosolygott még mindig.
- Jó, akkor ne mond el! De legalább egyet mondj meg.
- Mi lenne az?
- Honnan vannak a jegyek?
- Apumtól. Szülinapomra adta. - kezdett el újra belelkesedni. - És első sorba szólnak, szóval én teljesen lehidaltam, mikor odaadta.
- Mennyibe kerülhettek?
- Nem akarom tudni, mert csak elveszti a varázsát.
- Igaz. - bólogattam. - Ahj! Annyira örülök, hogy visszajöttél! - öleltem át barátnőmet.
- Én is! Jobb az itteni levegő. Bár ez olyan volt, mint egy hosszú nyaralás. Ha úgy vesszük. - mosolyodott el halványan. - De most haza kell mennem, mert csak ennyire kéredzkedtem el. Majd beszéljünk még neten a részletekről. Szia! - integetett.
- Oh, hát okés. Szia! Rendben. - integettem én is lelkesen.
Majd eltűnt a sarkon barátnőm alakja.
Felsétáltam az emeletre közben levéve cipőim. Szembejött velem a lépcsőn anyu.
- Hol jártál? - kérdezte összefont karokkal.
- Young üzent, hogy menjek a kapu elé.
- Ő nem elköltözött? - húzta fel szemöldökét.
- De, de most visszaköltözött és a nagyijával él.
- Ahhha. - nyomta meg a hangsúlyt a 'h' betűn.
- Nem hiszel nekem? Én nem csináltam olyanokat, mint EunTae. - háborodtam fel.
- Mit csináltam? - jelent meg a lépcső tetején EunTae.
- Rosszabbakat, mint én.
- Miért vagyok én téma? - kérdezte.
- Mert nem hiszi el, hogy Younggal találkoztam a ház előtt. - néztem anyumra.
- Anya, én láttam az ablakomból. Tényleg vele volt. - védett meg EunTae.
- Jó, rendben! Reggeli! - jelentette ki anyu.
- Én már reggeliztem. - szóltam, majd fellépcsőztem a szobámba.
Jó, hogy EunTae "megvédett". Bár tényleg Younggal voltam. Úgyhogy nem nevezném megvédésnek, de legalább mellém állt. Amúgy a szobája ablaka tényleg a kapura nyílik és minden eseményt lát, ami a kapuba vagy az utcába történik. Most jut eszembe! Akkor látta a tegnap estét is? Basszus!
~
Vajon Young a többieknek elmondta már ezt az egész koncertet? *Kérdezd meg, te hülye!*
Fogtam hát telefonom és írtam a messengeren először Youngnak.
~ Szia, amúgy a többieknek mondtad már? Mármint a koncertet?
~ Jajj, szia, nem..
~ Akkor írjunk nekik.
~ Minnek és JungGinak írok én, te a többieknek írj!
~ Rendben! - azzal elkezdtem pötyögni a szöveget.

~ Szia, Yeon! Holnap koncertre megyünk. Youngnál vannak a jegyek. Ráérsz? Ez nem kérdés. Ha nem érsz rá megsértődöm! - ez talán fenyegetésnek hangzik, de nálunk ez így megy.
~ Rinnie, nyugi! Ráérek. Milyen koncert? - írta vissza azonnal.
~ Young nekem se mondta, pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy csak holnap mondja el.
~ Ahj! Az a nőszemély! Ki kell belőle szedni!
~ Tudom, de hát nem mondja el..Jajj, várj írnom kell még a többieknek.
~ Rendben, én várok.

~ RinRa, röviden írok. Holnap, koncert, ráérsz? Hihi
~ Rinnieh, igen! Csak most nem, de amúgy milyen koncert?
~ Yeon is ezt kérdezte és még én se tudom. Young kapott jegyeket, de nem képes elmondani.
~ Ah, értem.
~ Akkor hagylak is. Szia!
~ Szia!
Hwanak írni akartam, de "nem elérhető". Ah, mit kezdjek most? Hívjam fel? Lehet dolga van. Azért csak felhívom..
*Kicsöng*
~ Igen? Ki az? - vette fel.
~ Rin. Álmoskás hangod van. Aludtál?
~ Igen, mit szeretnél? - mondta beleásítva a telefonba.
~ Koncertre megyünk holnap a lányokkal. Ráérsz?
~ Koncert? Milyen koncert? Jesszus! - lelkesedett fel a hangja.
~ Nyugi, nyugi! Látom fent vagy. Szóval, igen koncert. De Young nem mondta, milyen. - de jó, hogy háromszor ismételem magam..
~ Ah, értem. Szerintem megyek. A többiek?
~ Hát Yeon és Kae jön. Meg ugye Young is, de Mint és JungGit nem tudom, mert velük Young beszél.
~ Akkor kérdezd meg.
~ Jó!
~ Most.
~ Hogy tudnám megkérdezni, ha veled beszélek? - háborodtam fel.
~ Akkor szia! - köszönt el majd lerakta.
Ez a csaj, az ilyen szokásai..de így szeretem. Én barinőm, le nem nyúlni.
- Kivel beszéltél? - lépett be anyu.
- Hwaval.
- Értem.
- Anya, holnapra van jegye Youngnak egy koncertre. Mehetek?
- Persze, hogyne. Csak takarítsd ki a szobád és a konyhát. Az ebédlőasztalon pedig találsz egy tálcányi sütit. Vidd át a szomszédba. - sorolta.
- Miért? - pattantam fel.
- Menni akarsz, nem? - húzta fel szemöldökét. - Akkor hajrá! Én megyek most dolgozni, jók legyetek. A nővéred a szobájában van. - majd leviharzott az emeletről és ki a bejáraton.
Lelépcsőztem a nappaliba.
- Ahj! - sóhajtottam hangosan. - Miért nem tud feltételek nélkül elengedni? Jó, értem, de azért na! - mérgelődtem hangosan. - Vigyük át ezt a cuccot, aztán pakolás.
- Magadba beszélsz? - jött lefelé a lépcsőn EunTae.
- Csak mérgelődöm. - vettem fel a lábbelim. - Át kell vinnem ezt a szomszédba. Mindjárt jövök.
- Okés. - ült le a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét.
Kilépve a házból éreztem a kellemes hűvös, de még nyárias levegőt.
TaeKwangék háza előtt állok. Nincs itt egy kocsijuk se, szóval csak TaeKwang és HyunWoo lehetnek bent.
Becsöngetek, majd kilép az ajtón TaeKwang. Számíthattam volna erre..hogy pont ő..
- Szia, Rin! Mi szél hozott ide? - kérdezte kinyitva a kaput.
- Hali, csak anyu mondta, hogy hozzam ezt át. - nyújtottam át a tálcát.
- Öhm, köszi! - vette át egyik kezével.
- Akkor én megyek.. - fordultam meg a házunk irányába.
- Rinnie! - valamit általában mondani akar, ha így hív.
- Igen? - fordultam vissza egy erőltetett mosollyal. - Ha a tegnapiról akarsz beszélni. Semmi baj.
- Jó.. - túrt bele hajába.
- Én tényleg..szóval..szia, mert pakolnom kell. Szia! - és visszarohantam a házunkba becsapva magam mögött az ajtót.
A nővérem csak felkapta fejét a zajra.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi..én megyek takarítani. - válaszoltam, majd felrohantam az emeletre, becsuktam az ajtóm és nekidőltem belülről.
Nagy sóhajtásaim közepette kitakarítottam a szobám. Elraktam ruháim. Kivittem a szemetet. *Ismét látszik a padló*
A fél szobánál jártam, mikor megtaláltam, amit nem is kerestem. A kendőt, amit YoonGi adott és mellette a nyakláncát, amit adott "megőrzésre". Megfogtam két kezembe a két dolgot és egyszerűen lerogytam a földre. Előjött minden egyes emlék, amit megéltem kilencedikben. A legrosszabb volt újra megélni, azt amikor kétségek voltak bennem. Hogy elfelejtenek minket a srácok. Nem fogunk beszélni. Meg a többi.. És hát ezen elkezdtem könnyezni. Soha többé nem találkozok velük..vele.. Legfeljebb a klipjeikbe..
- Rinnie, kész vagy a szobáddal? - lépett be nővérem. - Te sírsz?
- Unnie?
- Igen. - ült le török ülésbe mellém.
- Fájt már a szíved olyan után, aki közel állt hozzád?
- Persze. Miért? Mik azok? - mutatott a kezemre.
- Ezeket YoonGitól kaptam még tavaly és.. - vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Most találtam meg. Jó, nem vesztettem el..
- Rinnie, ne sírj, mert elmúlt. Örülj, hogy megtörtént. - sóhajtott. - Én már meg tanultam. Nem kell sírni a rossz miatt. Csak örülni a jónak. A filmek végén is mindig a jó győz, ahogy az meg van írva. A te életedben is meg van írva, hogy a végén boldog leszel.
- Én ezért szeretlek, EunTae. Mert ilyen bölcs dolgokat mondasz. Mindig megvigasztalsz. - öleltem át nővérem. - Köszönöm, hogy számíthatok rád.
- Mert a hugim vagy. - mosolygott és láttam kicsit be is könnyezett a szeme. - Az egyetlen és én nem is kérek mást, se többet.
- Unnie! - öleltem át, majd adtam puszit arcára.
- Na, tudom, hogy pakolnod kell. Segítsek? - tápászkodott fel és nyújtotta kezét.
- Nem. Magamnak kell megcsinálnom. Én akarok menni. - fogtam meg kezét, amivel segített felkelni a földről. - Megyek kitakarítom a konyhát.
Lementem a nappaliba és belépve a konyhaajtón az a sok edény fogadott, amit még tegnap este használtunk.
- Aish! - sóhajtottam mérgesen.
Nekiálltam bepakolni a koszos edényeket a mosogatógépbe, majd letakarítottam a tűzhelyet. Letakarítottam a pultot. Majd a nappaliban az ebédlőasztalt is megszabadítottam a reggeli maradék morzsáitól. Kézmosás után lerogyva a kanapéra vettem egy nagy levegőt és egyszerre kifújva ordítottam.
- Kész vagy? - huppant mellém nővérem.
- Aha. - sóhajtottam, majd a távirányítóért nyúltam. - Mit akarsz nézni?
- A zene csatornát.
- Good choice! - mosolyogtam. - Big Bang! Ez az!
- Nem hallottam még ezt. - jelentette ki.
- Mikről le nem maradsz, nővérkém. - vigyorogtam. - Wow! Fantastic Baby! - mondtam a szöveget. Azután lepattantam és táncoltam.
- Néha bánom, hogy ilyen hülye vagy. - röhögött.
- Gyere! - rántottam állásba a kanapéról.
- Mit kéne csinálnom? - kérdezte mellettem álldogálva.
- Amit mond a szöveg: Dance! - magyaráztam. - Csak szabadon, tesókám.
Olyan csodásan táncoltunk a zenére, hogy még a profi táncosok is irigyelnék.
~
- Nem nézzünk valami filmet? - kérdezte az órára nézve, ami már délután ötöt mutatott.
- Jó ötlet. A laptomon jó lesz. Gyere a szobámba. - szóltam nővéremre.
- Ne parancsolgass! Majd megyek, ha akarok. - fonta össze karjait.
- És nem akarsz jönni? - indultam el a lépcső felé.
- Azt nem mondtam. - forgatta szemeit.
Feltrappoltunk a lépcsőn, be a szobámba.
EunTae odasétált az ablakomhoz.
- Ah, behúzom a függönyt. - szólalt meg. - Ez TaeKwang? - kerekedett ki a szeme.
- Mi? - fordultam meg. - Ne, gyere el onnan.
- Te az ablakodból látod az ő szobáját? - akadt ki.
- Igen, de anyunak ne szólj, mert nem szállna le rólam. Így is szerintem direkt csinálta a sütis dolgot..
- Jó, de jössz eggyel.
- Én már annyi embernek tarto.. - akadtam meg és ültem le az ablakomba.
- Mi a baj? - ült le mellém az ablakom széles belső párkányára.
- Annyi embernek tartozok szívességgel.. - fejeztem be a mondatom.
- Ez most miért baj? - kérdezte.
Ezt magamba ismételgettem: miért baj?
Eszembe jutott egy csomó emlék. YoonGi..amikor rappelt miattam, amikor eszembe jutotta többször, én jövök még neki.. és amikor utoljára láttam.
- Katyvasz van a fejembe, unnie.. - döntöttem vállára fejem.
- Tudom, hogy YoonGi hiányzik neked, de érezd jól magad. Nyár van. Holnap mész is koncertre a csajokkal. És itt szomorkodsz? - magyarázta. - Ráadásul jó kilátásod is van.
Kinéztem az ablakon és pont akkor nézett rám TaeKwang. Levettem fejem nővérem válláról és megtöröltem arcom.
- Jól vagyok..
- Oké, most mond úgy, hogy el is higyjem.
- Jól vagyok. - jelentettem ki.
- Na, még egyszer. - nevetett.
- Jól vagyok! - mondtam nyomatékosabban.
- Na, ez a beszéd. - veregetett vállon, majd felkelt a laptopomért.
- EunTae!
- Hm? - ült vissza mellém a géppel az ölébe.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Az egyetlen és utolsó nővérem, akit nem cserélnék le semmi pénzért.
- Én se, hugim. - mosolygott elégedetten.
- Hogy tudsz ilyen tanácsokat adni?
- Három évvel idősebb vagyok és van tapasztalatom az ilyen dolgok terén.
- Értem. Te is átmentél ilyeneken?
- Mindenki. Valamikor átmegy. - pötyögött a laptopon.
- Értem. - néztem ki az ablakon.
Még kint világos volt, de én mintha a sötétben csak egy dolgot látnál, csak TaeKwang ablakát láttam. Homlokommal nekidőltem ablakomnak.
- Na, nézzük a filmet! Rinnie! Fejezd be ezt vagy felpofozlak! - emelte kezét. - Vagy mondjam el anyunak, hogy mit látsz az ablakodból?
- Chh..ne zsarolj! - néztem rá szúró tekintettel.
- Én? Én nem zsaroltalak. Csupán megérdeklődtem, hogy mit tegyek.
- Milyen filmet nézünk? - váltottam témát.
- Oh, a Légiót. Egy 2010-es film és remélem tetszeni fog.
- A címe jó. - bólogattam.
- Maga a film is. - már szinte pattogott az izgatottságtól.
~
Már nyolc körül lehetett, mikor vége lett a 'Légió'-nak.
- Ez valami király volt! - jelentettem ki. - Angyalok is voltak benne. Akik igazából démonként viselkedtek.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Te ilyen típus vagy.
- Alvás lányok! - lépett be anyu. - SooRin, holnap menni akarsz, nem? Akkor fekvés. EunTae, te is mászkálni akarsz holnap.
- Megyek, anyu! - csukta le a laptopot és adta az ölembe.
- Puszi! - nyomott egy puszit anyu EunTae arcára. - Jó éjt, Rin! - nyomott az én homlokomra is egyet.
- Rinnie! Ügyesen holnap! - köszönt be apu. - Szép álmokat!
- Nektek is! - köszöntem el.
Átvettem a pólóm és a gyatyám egy rövidebb és lazábbra, aztán lefeküdtem hanyatt.
Nézve a plafont elgondolkoztam. Mi lesz holnap? Milyen koncertre is megyünk? És hogy miért nem mondta el Young még ma?
~
Addig járt az agyam és kattogtak a fogaskerekek az agyamban amíg hajnal kettő lett.
Elteszem magam holnapra...

[2.rész vége]