2.évad: 2.rész

Visszatér..

[] [] [] [] [] []

Reggel hatkor felkeltem, hogy hozzászokjak a koránkeléshez. Kellemesen felkeltem a BTS - N.O számára, amit debütálásuk óta adtak ki a srácok. Ilyenkor még jobban hiányolom őket. 
Lebaktattam a lépcsőn csendben, mivel csak én keltem fel. Megreggeliztem és nem tudom hogyan, de nem ébresztettem fel senkit. Visszalopakodtam szobám rejtekébe és fülesem fülembe rakva bömböltettem a zenéim. Mióta debütáltak a fiúk rengeteg dalt adtak ki. El sem hiszem, hogy én ismerem őket. 
Nem rég jött ki a "Danger" című daluk klipje, amibe YoonGi kosarazik. Úgy hiányoznak a tesi órák, amikor együtt kosarazott a csapat.. mindannyian.. De most meg..
Két óra múlva, olyan nyolc körül érkezett egy üzenetem.
~ Gyere ki a kapu elé. - írta egy ismeretlen szám.
"Hát jó, úgyis unatkozom." - gondoltam.
Felvettem csendben a cipőm, kiléptem a kapun és megpillantottam Youngot.
- Young! - ordítottam miközben nyakába ugrottam. - Mit keresel itt?
- Visszaköltöztem a házunkba, ahol most a nagyimmal élek. - mosolygott.
- Tényleg? És a suliba is járni fogsz? - vigyorogtam teli fogsorral.
- Igen! - vette át széles vigyorom. - Rinniem! Van egy nagyobb meglepetésem.
- Ennél is? - kerekedett el a szemem.
Elővett egy borítékot a táskájából.
- Mi van benne? - kérdeztem hirtelen.
- Hét jegy. - érkezett a válasz.
- Mozi?
- Nem, te hülye.
- Nem vagyok hülye. - játszottam a megsértődöttet. - Na, milyen jegyek?
- Koncert.
- He??
- Te, Yeon, JungGi, Min, Hwa, Kae és én holnap koncertre megyünk! - bökte végre ki.
- Jesszus! De várj egy pillanatot. Milyen koncert? - lankadt az örömöm.
- Ah, Rinnie, ez a legjobb rész, de csak holnap mondom el. - vigyorgott diadalmasan.
- MinYoung! Mondd el! - toporzékoltam.
- SooRin. Nope. - mosolygott még mindig.
- Jó, akkor ne mond el! De legalább egyet mondj meg.
- Mi lenne az?
- Honnan vannak a jegyek?
- Apumtól. Szülinapomra adta. - kezdett el újra belelkesedni. - És első sorba szólnak, szóval én teljesen lehidaltam, mikor odaadta.
- Mennyibe kerülhettek?
- Nem akarom tudni, mert csak elveszti a varázsát.
- Igaz. - bólogattam. - Ahj! Annyira örülök, hogy visszajöttél! - öleltem át barátnőmet.
- Én is! Jobb az itteni levegő. Bár ez olyan volt, mint egy hosszú nyaralás. Ha úgy vesszük. - mosolyodott el halványan. - De most haza kell mennem, mert csak ennyire kéredzkedtem el. Majd beszéljünk még neten a részletekről. Szia! - integetett.
- Oh, hát okés. Szia! Rendben. - integettem én is lelkesen.
Majd eltűnt a sarkon barátnőm alakja.
Felsétáltam az emeletre közben levéve cipőim. Szembejött velem a lépcsőn anyu.
- Hol jártál? - kérdezte összefont karokkal.
- Young üzent, hogy menjek a kapu elé.
- Ő nem elköltözött? - húzta fel szemöldökét.
- De, de most visszaköltözött és a nagyijával él.
- Ahhha. - nyomta meg a hangsúlyt a 'h' betűn.
- Nem hiszel nekem? Én nem csináltam olyanokat, mint EunTae. - háborodtam fel.
- Mit csináltam? - jelent meg a lépcső tetején EunTae.
- Rosszabbakat, mint én.
- Miért vagyok én téma? - kérdezte.
- Mert nem hiszi el, hogy Younggal találkoztam a ház előtt. - néztem anyumra.
- Anya, én láttam az ablakomból. Tényleg vele volt. - védett meg EunTae.
- Jó, rendben! Reggeli! - jelentette ki anyu.
- Én már reggeliztem. - szóltam, majd fellépcsőztem a szobámba.
Jó, hogy EunTae "megvédett". Bár tényleg Younggal voltam. Úgyhogy nem nevezném megvédésnek, de legalább mellém állt. Amúgy a szobája ablaka tényleg a kapura nyílik és minden eseményt lát, ami a kapuba vagy az utcába történik. Most jut eszembe! Akkor látta a tegnap estét is? Basszus!
~
Vajon Young a többieknek elmondta már ezt az egész koncertet? *Kérdezd meg, te hülye!*
Fogtam hát telefonom és írtam a messengeren először Youngnak.
~ Szia, amúgy a többieknek mondtad már? Mármint a koncertet?
~ Jajj, szia, nem..
~ Akkor írjunk nekik.
~ Minnek és JungGinak írok én, te a többieknek írj!
~ Rendben! - azzal elkezdtem pötyögni a szöveget.

~ Szia, Yeon! Holnap koncertre megyünk. Youngnál vannak a jegyek. Ráérsz? Ez nem kérdés. Ha nem érsz rá megsértődöm! - ez talán fenyegetésnek hangzik, de nálunk ez így megy.
~ Rinnie, nyugi! Ráérek. Milyen koncert? - írta vissza azonnal.
~ Young nekem se mondta, pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy csak holnap mondja el.
~ Ahj! Az a nőszemély! Ki kell belőle szedni!
~ Tudom, de hát nem mondja el..Jajj, várj írnom kell még a többieknek.
~ Rendben, én várok.

~ RinRa, röviden írok. Holnap, koncert, ráérsz? Hihi
~ Rinnieh, igen! Csak most nem, de amúgy milyen koncert?
~ Yeon is ezt kérdezte és még én se tudom. Young kapott jegyeket, de nem képes elmondani.
~ Ah, értem.
~ Akkor hagylak is. Szia!
~ Szia!
Hwanak írni akartam, de "nem elérhető". Ah, mit kezdjek most? Hívjam fel? Lehet dolga van. Azért csak felhívom..
*Kicsöng*
~ Igen? Ki az? - vette fel.
~ Rin. Álmoskás hangod van. Aludtál?
~ Igen, mit szeretnél? - mondta beleásítva a telefonba.
~ Koncertre megyünk holnap a lányokkal. Ráérsz?
~ Koncert? Milyen koncert? Jesszus! - lelkesedett fel a hangja.
~ Nyugi, nyugi! Látom fent vagy. Szóval, igen koncert. De Young nem mondta, milyen. - de jó, hogy háromszor ismételem magam..
~ Ah, értem. Szerintem megyek. A többiek?
~ Hát Yeon és Kae jön. Meg ugye Young is, de Mint és JungGit nem tudom, mert velük Young beszél.
~ Akkor kérdezd meg.
~ Jó!
~ Most.
~ Hogy tudnám megkérdezni, ha veled beszélek? - háborodtam fel.
~ Akkor szia! - köszönt el majd lerakta.
Ez a csaj, az ilyen szokásai..de így szeretem. Én barinőm, le nem nyúlni.
- Kivel beszéltél? - lépett be anyu.
- Hwaval.
- Értem.
- Anya, holnapra van jegye Youngnak egy koncertre. Mehetek?
- Persze, hogyne. Csak takarítsd ki a szobád és a konyhát. Az ebédlőasztalon pedig találsz egy tálcányi sütit. Vidd át a szomszédba. - sorolta.
- Miért? - pattantam fel.
- Menni akarsz, nem? - húzta fel szemöldökét. - Akkor hajrá! Én megyek most dolgozni, jók legyetek. A nővéred a szobájában van. - majd leviharzott az emeletről és ki a bejáraton.
Lelépcsőztem a nappaliba.
- Ahj! - sóhajtottam hangosan. - Miért nem tud feltételek nélkül elengedni? Jó, értem, de azért na! - mérgelődtem hangosan. - Vigyük át ezt a cuccot, aztán pakolás.
- Magadba beszélsz? - jött lefelé a lépcsőn EunTae.
- Csak mérgelődöm. - vettem fel a lábbelim. - Át kell vinnem ezt a szomszédba. Mindjárt jövök.
- Okés. - ült le a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét.
Kilépve a házból éreztem a kellemes hűvös, de még nyárias levegőt.
TaeKwangék háza előtt állok. Nincs itt egy kocsijuk se, szóval csak TaeKwang és HyunWoo lehetnek bent.
Becsöngetek, majd kilép az ajtón TaeKwang. Számíthattam volna erre..hogy pont ő..
- Szia, Rin! Mi szél hozott ide? - kérdezte kinyitva a kaput.
- Hali, csak anyu mondta, hogy hozzam ezt át. - nyújtottam át a tálcát.
- Öhm, köszi! - vette át egyik kezével.
- Akkor én megyek.. - fordultam meg a házunk irányába.
- Rinnie! - valamit általában mondani akar, ha így hív.
- Igen? - fordultam vissza egy erőltetett mosollyal. - Ha a tegnapiról akarsz beszélni. Semmi baj.
- Jó.. - túrt bele hajába.
- Én tényleg..szóval..szia, mert pakolnom kell. Szia! - és visszarohantam a házunkba becsapva magam mögött az ajtót.
A nővérem csak felkapta fejét a zajra.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi..én megyek takarítani. - válaszoltam, majd felrohantam az emeletre, becsuktam az ajtóm és nekidőltem belülről.
Nagy sóhajtásaim közepette kitakarítottam a szobám. Elraktam ruháim. Kivittem a szemetet. *Ismét látszik a padló*
A fél szobánál jártam, mikor megtaláltam, amit nem is kerestem. A kendőt, amit YoonGi adott és mellette a nyakláncát, amit adott "megőrzésre". Megfogtam két kezembe a két dolgot és egyszerűen lerogytam a földre. Előjött minden egyes emlék, amit megéltem kilencedikben. A legrosszabb volt újra megélni, azt amikor kétségek voltak bennem. Hogy elfelejtenek minket a srácok. Nem fogunk beszélni. Meg a többi.. És hát ezen elkezdtem könnyezni. Soha többé nem találkozok velük..vele.. Legfeljebb a klipjeikbe..
- Rinnie, kész vagy a szobáddal? - lépett be nővérem. - Te sírsz?
- Unnie?
- Igen. - ült le török ülésbe mellém.
- Fájt már a szíved olyan után, aki közel állt hozzád?
- Persze. Miért? Mik azok? - mutatott a kezemre.
- Ezeket YoonGitól kaptam még tavaly és.. - vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Most találtam meg. Jó, nem vesztettem el..
- Rinnie, ne sírj, mert elmúlt. Örülj, hogy megtörtént. - sóhajtott. - Én már meg tanultam. Nem kell sírni a rossz miatt. Csak örülni a jónak. A filmek végén is mindig a jó győz, ahogy az meg van írva. A te életedben is meg van írva, hogy a végén boldog leszel.
- Én ezért szeretlek, EunTae. Mert ilyen bölcs dolgokat mondasz. Mindig megvigasztalsz. - öleltem át nővérem. - Köszönöm, hogy számíthatok rád.
- Mert a hugim vagy. - mosolygott és láttam kicsit be is könnyezett a szeme. - Az egyetlen és én nem is kérek mást, se többet.
- Unnie! - öleltem át, majd adtam puszit arcára.
- Na, tudom, hogy pakolnod kell. Segítsek? - tápászkodott fel és nyújtotta kezét.
- Nem. Magamnak kell megcsinálnom. Én akarok menni. - fogtam meg kezét, amivel segített felkelni a földről. - Megyek kitakarítom a konyhát.
Lementem a nappaliba és belépve a konyhaajtón az a sok edény fogadott, amit még tegnap este használtunk.
- Aish! - sóhajtottam mérgesen.
Nekiálltam bepakolni a koszos edényeket a mosogatógépbe, majd letakarítottam a tűzhelyet. Letakarítottam a pultot. Majd a nappaliban az ebédlőasztalt is megszabadítottam a reggeli maradék morzsáitól. Kézmosás után lerogyva a kanapéra vettem egy nagy levegőt és egyszerre kifújva ordítottam.
- Kész vagy? - huppant mellém nővérem.
- Aha. - sóhajtottam, majd a távirányítóért nyúltam. - Mit akarsz nézni?
- A zene csatornát.
- Good choice! - mosolyogtam. - Big Bang! Ez az!
- Nem hallottam még ezt. - jelentette ki.
- Mikről le nem maradsz, nővérkém. - vigyorogtam. - Wow! Fantastic Baby! - mondtam a szöveget. Azután lepattantam és táncoltam.
- Néha bánom, hogy ilyen hülye vagy. - röhögött.
- Gyere! - rántottam állásba a kanapéról.
- Mit kéne csinálnom? - kérdezte mellettem álldogálva.
- Amit mond a szöveg: Dance! - magyaráztam. - Csak szabadon, tesókám.
Olyan csodásan táncoltunk a zenére, hogy még a profi táncosok is irigyelnék.
~
- Nem nézzünk valami filmet? - kérdezte az órára nézve, ami már délután ötöt mutatott.
- Jó ötlet. A laptomon jó lesz. Gyere a szobámba. - szóltam nővéremre.
- Ne parancsolgass! Majd megyek, ha akarok. - fonta össze karjait.
- És nem akarsz jönni? - indultam el a lépcső felé.
- Azt nem mondtam. - forgatta szemeit.
Feltrappoltunk a lépcsőn, be a szobámba.
EunTae odasétált az ablakomhoz.
- Ah, behúzom a függönyt. - szólalt meg. - Ez TaeKwang? - kerekedett ki a szeme.
- Mi? - fordultam meg. - Ne, gyere el onnan.
- Te az ablakodból látod az ő szobáját? - akadt ki.
- Igen, de anyunak ne szólj, mert nem szállna le rólam. Így is szerintem direkt csinálta a sütis dolgot..
- Jó, de jössz eggyel.
- Én már annyi embernek tarto.. - akadtam meg és ültem le az ablakomba.
- Mi a baj? - ült le mellém az ablakom széles belső párkányára.
- Annyi embernek tartozok szívességgel.. - fejeztem be a mondatom.
- Ez most miért baj? - kérdezte.
Ezt magamba ismételgettem: miért baj?
Eszembe jutott egy csomó emlék. YoonGi..amikor rappelt miattam, amikor eszembe jutotta többször, én jövök még neki.. és amikor utoljára láttam.
- Katyvasz van a fejembe, unnie.. - döntöttem vállára fejem.
- Tudom, hogy YoonGi hiányzik neked, de érezd jól magad. Nyár van. Holnap mész is koncertre a csajokkal. És itt szomorkodsz? - magyarázta. - Ráadásul jó kilátásod is van.
Kinéztem az ablakon és pont akkor nézett rám TaeKwang. Levettem fejem nővérem válláról és megtöröltem arcom.
- Jól vagyok..
- Oké, most mond úgy, hogy el is higyjem.
- Jól vagyok. - jelentettem ki.
- Na, még egyszer. - nevetett.
- Jól vagyok! - mondtam nyomatékosabban.
- Na, ez a beszéd. - veregetett vállon, majd felkelt a laptopomért.
- EunTae!
- Hm? - ült vissza mellém a géppel az ölébe.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Az egyetlen és utolsó nővérem, akit nem cserélnék le semmi pénzért.
- Én se, hugim. - mosolygott elégedetten.
- Hogy tudsz ilyen tanácsokat adni?
- Három évvel idősebb vagyok és van tapasztalatom az ilyen dolgok terén.
- Értem. Te is átmentél ilyeneken?
- Mindenki. Valamikor átmegy. - pötyögött a laptopon.
- Értem. - néztem ki az ablakon.
Még kint világos volt, de én mintha a sötétben csak egy dolgot látnál, csak TaeKwang ablakát láttam. Homlokommal nekidőltem ablakomnak.
- Na, nézzük a filmet! Rinnie! Fejezd be ezt vagy felpofozlak! - emelte kezét. - Vagy mondjam el anyunak, hogy mit látsz az ablakodból?
- Chh..ne zsarolj! - néztem rá szúró tekintettel.
- Én? Én nem zsaroltalak. Csupán megérdeklődtem, hogy mit tegyek.
- Milyen filmet nézünk? - váltottam témát.
- Oh, a Légiót. Egy 2010-es film és remélem tetszeni fog.
- A címe jó. - bólogattam.
- Maga a film is. - már szinte pattogott az izgatottságtól.
~
Már nyolc körül lehetett, mikor vége lett a 'Légió'-nak.
- Ez valami király volt! - jelentettem ki. - Angyalok is voltak benne. Akik igazából démonként viselkedtek.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Te ilyen típus vagy.
- Alvás lányok! - lépett be anyu. - SooRin, holnap menni akarsz, nem? Akkor fekvés. EunTae, te is mászkálni akarsz holnap.
- Megyek, anyu! - csukta le a laptopot és adta az ölembe.
- Puszi! - nyomott egy puszit anyu EunTae arcára. - Jó éjt, Rin! - nyomott az én homlokomra is egyet.
- Rinnie! Ügyesen holnap! - köszönt be apu. - Szép álmokat!
- Nektek is! - köszöntem el.
Átvettem a pólóm és a gyatyám egy rövidebb és lazábbra, aztán lefeküdtem hanyatt.
Nézve a plafont elgondolkoztam. Mi lesz holnap? Milyen koncertre is megyünk? És hogy miért nem mondta el Young még ma?
~
Addig járt az agyam és kattogtak a fogaskerekek az agyamban amíg hajnal kettő lett.
Elteszem magam holnapra...

[2.rész vége]

2.évad: 1.rész

A szomszédság

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

10 hónappal később..

Augusztus. És egy nyári esőzés. Szobámban ülve gondolkodtam, mit is csináltam a nyári szünetben. Segítek: semmit.. *általános*

- Egy hét még a suliig. Bírd ki, Rin! - bámultam kifelé az ablakomon.

- Rinnieh! - ordított anyum lentről.

- Megyek! - majd felpattantam és lebaktattam a lépcsőn. - Mi az?

- Légyszi, menj el a boltba.

- Esik az eső! - akadtam ki.

- Az esernyőt ismered, nem?

- De..

- Azt mondtam, légyszíves.

- Megyek. Mit vegyek? - azzal a kezembe nyomott egy listát.

Felvettem cipőm és a pulcsim, hogy ne ázzak el nagyon vagy ne fázzak meg és neki indultam.

Nem esett annyira. Bár az ilyesmi "szötyörgős" esőt nem szeretem. Persze, elfelejtettem esernyőt vinni. Így minden lépésem próbáltam valami alatt megtenni.

Odaérve a boltba összeszedtem azt a három dolgot, ami kellett. Léptem volna ki a bolt előtti eresz alól, de erősen rákezdett. Leültem hát a még száraz padkára várva, hogy lejjebb csillapodjon.
- Rin? - lépett elém valaki.
- TaeKwang? - kaptam fel fejem.
- Mit üldögélsz itt? - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
- Nincs esernyőm és nem akarok elázni. - álltam fel TaeKwang segítségével.
- Nekem van, gyere haza kísérlek.
- Köszi. - mosolyogtam, de talán el is pirultam.
- Akkor gyere! - húzott be az esernyő alá.
Hazafelé sétálva én csak feszengtem. Nem bírtam megszólalni.
- És mit keresel az esőbe a bolt előtt? Sőt esernyő nélkül. - kérdezte, majd befordultunk a sarkon.
- Anyum küldött el. - emeltem fel a szatyrot a kezembe.
- Aha. Jó fej lehet. - mosolygott. - Itt vagyunk. - állt meg.
- Honnan tudod? - húztam fel szemöldököm.
- Emlékszel még amikor innen a padkáról hívtad fel Youngot?
- Az kb tíz hónapja volt.
- Igen és akkor gondoltam itt laksz.
- Az tíz hónapja volt.
- Miért ismételgeted?
- Én csak nagyon mély emlékre emlékeznék ennyi idő után. Jó hát az az volt. De neked miért?
- Nekem? - túrt bele a hajába. - Talán akkor voltál mellettem a legtöbbet.
- TaeKwang, tudom, hogy..
- Rinnie, most már szerintem menned kell. Aggódik anyud, biztos.
- Oh, hát..oké..szia.
- Szia, Rinnieh!
Kinyitottam a kapud, majd a bejárati ajtót. Becsukva magam után az ajtót levettem kicsit vizes cipőm és valahogy megint mellettem termett anyu.
- Anyu! Ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez.
- Rosszat csináltál?
- Nem..
- Készülődj.
- Minek? - vettem le a pulcsim.
- A szomszédok jönnek át vacsorára.
- Miért?
- Mert a régi barátnőm és megbeszéltük amikor találkoztunk a patikába.
- Jóóó... - sóhajtottam. - Rajta kívűl ki jön még?
- A gyerekei. A férje is jönne csak dolgozik, ahogy a te apád is.
- Értem. Mikorra legyek kész?
- Egy óra múlva a lépcső aljánál legyél.
- Igen is. - sóhajtottam, majd felkullogtam az emeletre.
Minek kellett meghívnia a szomszédokat? Elvagyok nélkülük is.
Kinéztem az ablakomon és még mindig szakadt az eső. Elfog ez valaha állni?
Ablakomból pont a szomszéd házra látni és egy ablakot. Soha nincs senki abba a szobába csak esténként amikor már a függönyt is behúzzák és csak a villany fényét lehet látni. Fogalmam sincs, hogyan néznek ki a szomszédaink. Pedig egy ideje itt lakunk. Mindig csak az apjukat látom, amint elmegy dolgozni.
Ismételten semmi mozgás nem volt. Kíváncsi vagyok, kik a szomszédok.
Hirtelen anyám benyit a szobába.
- Rin, gyere! Itt vannak a szomszédok. - mondta kedves hangon.
- Megyek, anyu. - ugrottam fel.
Lementem a lépcsőn és megpillantva ki ül a nappaliban elkerekedett a szemem.
- Ülj le oda, Rinnie! - szólt rám anyu, a kanapé üres helyére mutatva, ami az "ismerős arc" mellett volt.
- Szia, Rin! - köszönt TaeKwang.
- Szia! - köszöntem vissza.
- Ismeritek egymást? - kérdezte az anyukája.
- Évfolyamtársak vagyunk. - szólaltam meg.
- Oh, értem. Ennek örülök. - mosolygott kedvesen.
- De nem tudtam, hogy a szomszédom. - néztem TaeKwangra.
- Miért nem mondtad neki? - mordult rá anyukája.
- Nem kérdezte. - mosolygott TaeKwang.
- Te hülye. - röhögött a szerintem bátyja.
- Azt se mondta, hogy van tesója. - vigyorogtam.
- Az szép! De kedves öcsém van nekem. - váltott kicsit mogorva arcra. - Az én nevem Gong Hyun Woo.
- Örültem HyunWoo! Én Shin Soo Rin vagyok.
- Szép neved van és szép is vagy. - dicsért meg TaeKwang anyukája.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Főleg ha mosolyog. - nézett rám és én tudtam min jár az esze.
- Rin! - szólt anyu a konyhából.
- Megyek. - pattantam fel.
A konyhát és a nappalit szerencsére elválasztja egy egész fal.
- Igen? - nyitok be a konyhába.
- Rángasd le a nővéred! Fenn van a szobájába, de még nem jött le.
- Rendben.
- Amúgy tíz perc múlva eszünk.
- Okés.
Kimenve a konyhából beleütköztem TaeKwangba.
- Bocsi! - vörösödtem el és rajtam hajam fülem mögé.
- Semmi baj, Rinnie.
- Én me..megyek. Mindjárt jövök. - rohantam fel a lépcsőn.
Bekopogtam a tesóm szobájába. Benyitva látom az ágyán fekszik.
- EunTae. Van valami baj? - ültem le mellé az ágy sarkára.
- Nincs, de kedvem sincs a szomszédokhoz.
- Akkor már biztos van valami bajod. Szakított veled YuJin?
- Nem, én vele. Egy másik csajt velem csalt meg. - váltott hangnemet.
- Komoly? Hogy tud ilyet tenni bárki is?
- Nem tudom, de menjünk le, mert anyutól jobban félek. - pattant fel.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol már mindenki minket várt.
A nappaliba volt az ebédlőasztal. Így ott megterített anyu. Miért kell ilyen puccosra venni, anyu?
Elfoglaltam a szokásos helyem az asztalnál. TaeKwang velem szembe ült. Mellette a tesója és anyukája. Mellém lehuppant EunTae és mellé anyu.
A vacsorát társalgás közben fogyasztottuk el. Bár én nem szólaltam meg túl sokat.
Odakint az eső elállt, mire mentek haza a vendégek. Nyolc körül járt talán.
TaeKwang mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult még.
- Rinnie, eljössz sétálni? - kérdezte.
- Mi? Én? - kaptam fel a fejem.
- Menjél Rin! - súgta oda anyu.
- Anya! - súgtam vissza.
- SooRin! - emelte meg kicsit hangját.
- Igen, TaeKwang! - vettem fel cipőm.
HyunWoo és anyukája már bementek a házukba. Mi meg sétálgattunk az utcába.
A nap már lement és a sötét kezdett felülkerekedni a fényeken. Kicsit hűvösebb is lett.
- Rin, bocsánat, hogy nem mondtam, hogy a szomszédod vagyok. - szólalt meg TaeKwang.
- Áh, hagyd! Nem baj. - mosolyogtam.
- Örülsz, hogy a szomszédba lakom? - húzta sunyi mosolyra száját.
- TaeKwang! - ütöttem vállába.
- Áú! - kapott vállához.
- Fájt? - kezdtem el aggódni.
- Nem. - vigyorgott.
- Hülye. - szomorodtam el.
- Miért? Szeretnél ápolni? - bökött oldalba.
- Kérsz még egyet? - emeltem kezem, majd zsebembe raktam.
- Rin, hogy-hogy most így viselkedsz velem?
- Hogyan?
- Kedvesen.
- Én mindig kedves vagyok.
- Amióta még múlt évben elmondtam, hogy kedvellek, azóta csak kerülni akartál. Vagy nem is beszéni velem.
- TaeKwang..azóta változott egy csomó minden. - sóhajtottam.
- A fiúkra gondolsz?
- Részben.
- Ne aggódj semmi miatt Rin! Én itt vagyok, ha kell valami. - magyarázta. - Egy nap viszont én remélem, hogy számodra több leszek, mint barát vagy szomszéd. És remélem, hogy mellettem is tudsz úgy nevetni, mint mellette. Hogy boldog leszel, ha meglátsz. De én csak boldognak akarlak látni. A könnyeid soha többé. - sóhajtott. - Én még mindig kedvellek és felejteni nem tudok. Tudom, hogy YoonGival vagy, de..
- Én nem vagyok együtt vele. Mielőtt elment volna a koncertjére szakítottunk, hogy ne legyen féltékenykedés. Vagy ne a távkapcsolat miatt váljunk el... - szomorodtam el.
- Nem tudtam.. - sóhajtott.
- Honnan tudtad volna? - mosolyogtam rá keserűen.
- Rin, ha szomorú leszel én is! - figyelmeztetett.
Sóhajtottam egyet, majd összerezzentem. Egy hűvös fuvallat fújt végig az utcán.
- Fázol? - vette le majd adta rám pulcsiját.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Nincs mit, Rinnie. - mosolygott vissza úgy, ahogy még soha.
- Kérdezhetnék egyet? - álltam meg a házuk előtt.
- Persze. - vonta meg vállát.
- Az a szoba kié? - mutattam az ablak felé, amit lehet látni a szobámból.
- Az enyém, de nem sokat vagyok bent. Miért? - húzta fel enyhén szemöldökét.
- Csak kérdeztem. De szerintem próbáld ki, hogy beülsz az ablakba zenét hallgatva.
- Oké. - mosolygott értetlenül.
- Én most már megyek be, mert a végén lecsesznek. - fordultam a házunk felé.
- Rendben. - mondta mosolyogva. - De várj! - jött egy lépésre elém és adott egy puszit az arcomra.
Mintha megállt volna az idő..
- Jó éjszakát, Rinnieh! - integetett TaeKwang, majd eltűnt a házukba belépve.
Bevonszoltam magam a kapun majd a bejárati ajtón. Aztán alig valamennyi erővel fel a lépcsőn, be a szobámba. Észre se vettem, hogy rajtam maradt TaeKwang pulcsija. Vissza se kérte..
Szokásomhoz híven, ami a nyáron alakult ki, beültem az ablakomhoz. Kifelé merengve észrevettem TaeKwangot, ahogy ő is az ablakánál üldögél. Magamhoz kaptam telefonom.
~ Az ablakodba ülsz? - írtam a neten keresztül üzenetet neki.
~ Nem, honnan veszed? - válaszolta.
~ Nézz ki! - majd látom észrevesz engem.
~ Szóval ezért kérdezted?
~ Nem..
~ Rinnie.
~ Igen, azért. De eddig azt mondtad, hogy nem szeretsz és nem is szoktál nagyon a szobádba lenni.
~ Mostantól szeretek.
Erre most mit írjak? Tudom, hogy mire céloz.
~ Köszönöm!
~ Ugyan mit?
~ Hogy itt vagy, ha bajom van.
~ Tudod, hogy számíthatsz rám.. mindig..
~ Tudom.. és amúgy most miattad mosolygok, ha érdekel. Jó éjt!
~ Jó éjt! - csak ennyit írt, de láttam az ablakon át, hogy örül.
Még utoljára kinéztem az ablakon és pont összeért a tekintetem TaeKwanggal. Gyorsan felpattantam és bedőltem az ágyamba. Viszont véletlenül levertem a lámpám, ami jó nagyot szólt.
- Jól vagyok! - ordítottam és reménykedtem, hogy anyu ne jöjjön be.
Hála istennek nem jött be, így a gondolataimmal aludhattam el.

[1.rész vége]

° Az 1. évad stáblistája °

Főszereplők:

Shin Soo Rin - as Rin
-

Shin Min Rin - as Min

Hae Hwa Neul - as Hwa / HwaNeul

Kim Jung Gi - as JungGi

Kwon Min Young - as Young / MinYoung

Baek Min Yeon - as Yeon / MinYeon

Kae Rin Ra - as Kae / RinRa

Min Yoon Gi - as YoonGi

Jeon Jeong Guk - as Jeong / Kook

Park Ji Min - as Jimin / JiMin

Kim Tae Hyung - as Tae / TaeHyung

Kim Nam Joon - as NamJoon

Kim Seok Jin - as Jin / SeokJin

Jung Ho Seok - as HoSeok / HoSi
Gong Tae Kwang - as TaeKwang

Mellékszereplők:

Song HoBeom - as Hobeom / Manager / Menedzser
Na Hae Ryeong - as Ryeong

Kang Yoon Tae - as Kang / Tanár úr (osztályfőnök)

Han Seok Woon - as Han / Tanár úr (testnevelés tanár)

Jung Yoon Hwa - as Jung / Tanár nő (testnevelés tanár)
Choi Hug Che - as Hugcse
(biológia tanár)
Kim Hyo Jung - as Hyolyn

20.rész - "Final Episode"

Az első táncpróba

[] [] [] [] [] [] [] [] [] []

- Jó reggelt! - köszöntem a mélyen pislogó YoonGinak.
- Te már fenn vagy? - ült fel az ágyon.
- Aha, nem tudtam túl sokat aludni.
- Miért? - dörzsölte meg szemeit.
- Sok gondolatom volt. - kezdtem el kimenni a fürdőbe átöltözni, de YoonGi felpattant.
- Rin Rin! - fogta meg kézfejem. - Ne maradj egyedül a gondolataiddal. Mondd el nekem.
- Semmi különös.. csak a szokásos. - néztem a szemébe majd sóhajtottam.
- Rin.. - döntötte félre fejét.
- Mi van, ha elfelejtesz? Egy híresség életében túl sok minden van. Nem foglalkozhat a szerelmi életével. Én meg túl féltékenykedős vagyok. Sose foglak elfelejteni, de te igen. Azonnal láttam rajtad, amint az első napon beléptél a terembe, hogy nem lesz sok közünk egymáshoz. Együtt vagyunk most, de.. - vettem egy mély levegőt a hadarásom közbe. - De mi lesz egy év múlva? Nem fogsz velem foglalkozni, már rég az agyad mélyén leszek.
- Miről beszélsz? - húzott magához közelebb. - Hogy tudsz ilyeneket mondani?
- Tudom, ez nem a szokásos "filmben vagyunk és minden úgy történik, amire mindenki számít"...ez a valóság és nem fog úgy történni, ahogyan eltervezzük.. - könnyezett be a szemem.
- Ne csináld ezt! - ölelt át.
- Megyek átöltözni és utána menjünk suliba.. - töröltem le arcom és fordultam meg.
Belenéztem a csap feletti kerek tükörbe és elgondolkodtam. Mi van, ha ez utolsó lehetőségem, hogy boldog legyek? Elcseszném? Oh, Rin..miért ilyen nehéz az élet? YoonGi elfog felejteni...
Felvettem egyenruhám és kimentem a szobából. YoonGi már ott állt az ajtó előtt. Neki támaszkodva a falnak, egyik lábát felhúzva.
- Mióta álldogálsz itt? - kérdeztem elé állva, lehajtott fejjel.
Megfogta kezem és magához húzott, hogy meg tudjon ölelni.
- Azt hiszed elfelejtelek? Akkor takaríts ki odabent is. Ne merj még egyszer ilyenre gondolni és kész. Vedd a cipőd és menjünk. - eresztett el.
Felhúztam tornacipőm és megfogtam a táskám.

Beérve a suliba, láttam, hogy összegyűltek a srácok egy helyre.
- Hali! - köszönt mögöttem felbukkanva Young. - Mi volt tegnap este?
- Miért kérdezed? - szólalt meg YoonGi.
- Mert általában Rin felváltva hordja két pár cipőjét. De most ugyanaz van rajta.
- Te ezt mikor figyelted ki? - kerekedett ki a szemem.
- Unalomból. Na, szóval? - nézett fürkésző tekintettel Young.
- Nálam aludt. - mosolygott YoonGi.
- He?? Mi van? - akadt ki kissé hangosan, mert Min egyből felkapta fejét. Min általában minden pletykára felkapja a fejét. De már megszoktuk. Hwa nagyjából akkor figyel fel hirtelen, ha nevét hallja.
- Miről maradtam le? - rohant hozzánk.
- Én köszönök a fiúknak, látom itt lányos beszélgetés lesz. - tért át a fiúkhoz, amikor JungGi is odasétált.
- Jobb is. - néztem rá a  "ments ki innen!" nézéssel.
- Szia! - köszönt Yeon.
- Szia, mi... - kérdeztem volna, de félbe szakított Young.
- Ne terelj, Rin! Szóval mi volt tegnap? - erre persze mindegyik lány felkapta a fejét. "Valamiről lemaradtak"
- Csak nála aludtam. Kész! - sóhajtottam, hogy lenyugtassam magam.
- Kinél? Mi van? - kezdett kérdezősködni Hwa.
- YoonGinál, ez egyértelmű. - forgatta szemeit JungGi.
- Semmi nem történt, beszélgettünk, aztán aludtunk. - összegeztem.
- Ch..ez így már nem is érdekel. - legyintett vigyorogva Min.
- Kae, inkább mond mi van veletek? HoSi hozza a formáját? - kérdeztem.
- Igen, tegnap kérdezte meg, hogy nem mennék-e el vele moziba és igent mondtam, szóval holnap mozizunk, ugye, mert ma táncpróba van. - magyarázta Kae.

- Basszus, elfelejtettem! - csapott homlokára Min. - És nem tudok jönni, pedig úgy megnézném Jeongot tánc közben. Grr! - pirult el.

- Te már Jeong gondolatától is elpirulsz. - röhögött Yeon.

- Bizony. - mosolygott Hwa.

- Mint hogyha ti nem a saját fiúitoktól. - mérgelődött.

- Na, hagyjuk! A fiúk minket néznek. Igazából méregetnek minket. - javította ki magát Kae.

- Huh? - kezdett el nézelődni Young. - Ja, hogy ott.

- NamJoon a problémád? - kérdeztem tőle. Bólogatott. Mit tegyek most?

- Huh, ez gázos.. - húzta félre a szája szélét JungGi.

- NamJoon! - trappoltam oda a fiúkhoz. - Ki volt az a másik csaj, akit ölelgettél?

- Miről beszélsz? - lepődött meg NamJoon, amint mellé léptem.

- Róla. Ki ez? - mutattam felé a képet, amikor lefotóztam őt valakivel.

- Öhm.. te hogy kerültél oda? - próbálta kivenni a kezemből a telefont.

- Ezt nem kapod meg.. és Youngot sem, mert jobbat érdemel nálad. - tettem zsebre telefonom.

- Te megcsaltad Youngot? - kérdezte NamJoon felé fordulva Jeong.

- Nem csak.. - kezdte el.

- Ki volt az a csaj? - kérdeztem dühösen.

- Hyolyn a másik osztályból. - hajtotta le fejét és sétált el.

- Hyolyn? Melyik osztály az? - fordultam a fiúk felé.

- Az ami a miénk mellett van. - válaszolt Tae.

- Oh, basszus. - néztem a plafonra.

- Mi az? - kérdezte HoSeok.

- Az TaeKwang osztálya. - súgtam a fülébe, hogy YoonGi ne hallja meg, mivel múltkor is zűr volt.

- Aaah, értem. - köszi, HoSeok, hogy nem mondtad ki a nevét.

- Én visszamegyek a lányokhoz. - mutattam a hátam mögött állók felé.

- Majd a terembe találkozunk. - adott puszit az arcom YoonGi.

- Ühüm. - mosolyogtam és tértem vissza a lányok körébe.

- Ah, nem akarok matek órát. - nyavalygott Hwa.

- Én se, nyugodj meg. - tette Hwa vállára kezét Yeon.

- Young, dolgunk van. Gyere! - húztam magammal az emeletre és álltam meg a terem előtt.

- Mit csinálunk itt? - kérdezte.

- A csaj, akit ölelgetett NamJoon itt van bent a terembe. Ez az ő osztálya.

- Ki volt az? - hajtotta le a fejét.

- Hyolyn.

- Az a könnyűvérű csitri? Tudom már, miért tette NamJoon, amit tett. - szomorodott el.

- Ah, sziasztok! - lépett ki az ajtón Hyolyn.

- Gyere, te kis.. - húzta be a hajánál fogva a lány mosdóba Young.

- Ne! - rohantam volna utána.

- Rin? - szólalt meg mögülem TaeKwang, amit nem akartam.

- TaeKwang! Szia. Mi az? - fordultam meg, mintha semmi nem lenne.

- Semmi csak, hogy hogy itt vagy?
- Young kereste Hyolynt. Mindegy miért. - magyarázta.
- Azt hittem, engem keresel.
- TaeKwang.. - néztem szemeibe. - Tudom, hogy mit érzel, de én most YoonGival vagyok együtt.
- Ah, ezt tudom és már próbálom elfelejteni érzéseimet. Én csak várom a napot, amikor.. szép pár vagytok! Szia! - ment be a termükbe.
- TaeKwang! - fogtam meg karját. - Fejezd be, amit elkezdtél!
- Én várok, Rin. Én várok.. - azzal bement.
Nekem meg csak akkor jutott el az agyamig, hogy Young után kéne mennem.
Berohanva a mosdóba, azt látom éppen a barátnőm felpofozza Hyolynt.
- Miért? Hyolyn? Miért nem küldted el? - ordított Young.
- Young! - szóltam rá. - Mit csinálsz?
- Muszáj volt! - viharzott ki a lány vécéből.
- Jól vagy? - kérdeztem Hyolynt.
- Persze. - igazította meg ruháját. - Menj csak.
- Akkor rendben. Szia! - köszöntem. - Young, várj!
- Rinnie, most hagyj magamra. - szipogott.
- Young, hogy tudnálak? - nyújtottam át neki egy zsepit.
- Nálad mindig van minden? - törölte le könnyeit.
- Ki tudja mi történik? Amíg elég nagy a zsebem, viszek magammal annyi dolgot is. - mosolyogtam.
- Hülye vagy! - jelentette ki.
- Na, legalább mosolyogsz! Tartsd ezt meg! - fogtam meg kezét és húztam magam után a termünkbe.
- Látszik rajtam, hogy sírtam? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy csinálod, de nem.
- Akkor jó.
Beléptünk a terembe és leültünk szokásos helyünkre. Én az ajtó felőli padsor első padjának jobb oldalára. Vagyis ami belül van. Young meg mellém. Néha szoktak cserélgetni Hwaval, mert ő a középső padsor elsőjébe ült Yeonnnal. Mögöttük Min és JungGi. Ah, a fiúk folyton váltogatták helyeiket, de a tanár már nem szól rájuk. Ez alkalommal YoonGi ült mögöttem és mellé telepedett NamJoon, mikor meglátta, hogy ott ül Young. Én csak vertem a villámokat NamJoonra puszta tekintetemmel.
"Kérlek segíts" - tátogta NamJoon.
- Minek? - kérdeztem.
- Hm? - fordult felém Young.
- Semmi.
Mindenki órán nézte a fiúk új haj viseletét. Taet legjobban. De most már, hogy nem annyira "friss" a festék, nem is annyira narancs. Inkább olyan rézvörös szerű. 

Első táncpróba, amin szerintem a legtöbbet röhögtünk életünkben. NamJoont hagyjuk is. Nem tud táncolni. Bár itt az volt a lényeg, hogy megjegyezze a lépéseket. Nem kellett annyit mozogni. Székek is voltak a koreóban, szóval könnyebb dolguk nem is lehetett volna. Tánctanárral tanulnak. Nagyon jól nyomta, de a mostantól "dance machine" HoSeok se volt aztán semmi. A többiek sem hülyék. Ezt be kell vallani. Kár, hogy Min, Kae és Young se jött el.
Tánc után megbeszélésre hívta a fiúkat Hobeom.
- Meg kell beszélni még a neveket, fiúk! - szólalt meg.
- Én maradok a Jiminnél. - mosolygott Jimin.
- Én is a saját nevemnél. - jelentkezett Jin.
- Jeong? - kérdezte Hobeom.
- Jungkook. Ez csak egy kis átalakítás után a nevem még. Szóval ez így jó is lesz. - vigyorgott.
- HoSeok?
- J-Hope, mert a fény és a remény leszek a rajongóinknak, ha lesznek. - nevetett HoSeok.
- Én lehetek V? - kérdezte Tae.
- Miért pont V? - lepődött meg Hobeom.
- Hát..amikor aegyozok pont a nevem mutatnám. - vigyorgott.
- Szerintem idióta vagy. - nevette el magát JungGi. - De szerintem aranyos ötlet.
- Köszi! - fogta meg kezét a mellette ülő JungGinak Tae.
- YoonGi, NamJoon? Ti? - kérdezte Hobeom feléjük fordulva.
- Rappelni jól tudsz, nem? - kérdezte Hwa.
- De. - bólogatott NamJoon. - Rap...Monster. Ez az!
- Rap Monster?.. - nézett körbe Hobeom. - Rendben.
- YoonGi? - végül fordult a barátom felé.
- Suga. Ez jellemez engem a legjobban. Azt mondták nekem egyszer.
- Tényleg. - nevetett Hobeom. - Rendben, remélem öröm lesz veletek dolgozni. Oh, kérdezni akartam. Suliba jártok még?
- Igen. - válaszolta Jin.
- A munka mellett nehéz lesz az iskola, de ha úgy akarjátok folytassátok.
- Hozzuk a legjobb formánkat. - jelentette ki HoSeok.
- Ezt remélem is. Ha hiányoztok az iskolából vagy a szülők vagy akár én is leigazolom nektek.
- Köszönjük! - álltak fel a fiúk kicsit meghajolva.
- Na, lódulhattok! Szép estét! - elköszöntünk, majd kimentünk az épület elé.
- Nem eszünk valahol srácok? - kérdezte Tae.
- Gyertek át hozzám, főzők valamit. - ajánlotta fel mosolyogva Jin.
- Benne vagyok. - szólalt meg HoSeok.
- Lányok? - kérdezte Jimin.
- Aham. - néztem felfelé.
- Mit nézel? - lépett mellém NamJoon, miközben a többiek beszélték ki megy és ki nem át Jinhez.
- Hm? Ja, semmit csak merengek. - nevettem.
- Min merengsz? - nevetett velem.
- Ah, csak amit már mondtam a lányoknak meg YoonGinak is. Mi van ha híresek lesztek és elfelejtetek minket? Meg a távkapcsolatok.. - rogytam le a betonlépcsőre.
- Ne törd ilyesmin az eszed. Az majd kiderül, mi lesz. Hagyd a jövőre!
- Nem lány vagy..ezt nem érted.. - biggyesztettem le a szám.
- De értem én. Nem akarod elveszíteni vagy éppen mással látni. Nem akarsz féltékeny lenni, ha mással beszél. Zavarna, ha másra mosolyogna rá. És nem te lennél az egyetlen neki az életben. - sóhajtott NamJoon.
- Hiányzik? - kérdeztem.
- Ki? - ült le mellém.
- Young.
Vett egy nagy levegőt és azt kifújva szólalt meg.
- Igen, mindent megbántam, amit tettem.
- Tudod, hogy nem lesz olyan könnyű visszaszerezned?
- Igen... - tápászkodott fel. - De tudod mit? Bebizonyítom neki.
- Tedd azt. - biztattam mellé felállva.
Most mit mondjak? Nekem vannak problémáim, de még így is képes vagyok tanácsokat adni és tudok "lelki szemetesláda" lenni. *Ez kész..*
~
Jin nagyon jól főz ezt ki kell jelenteni. A hangulatot, ami abba a társaságba kialakult utánozni nem lehet.
Engem hívott anyu, ezért hamarabb indultam haza.
- Elkísérjelek? - kérdezte YoonGi.
- Ah, nem, nem kell. Egyedül mennék. Sziasztok! - köszöntem még vissza, azzal elindultam Jinéktől.
~
- Aaah..nem sajnáltatom magam én senkinek, de jó lenne, ha valaki tanácsot adna.. - gondolkodtam hangosan a kapunk előtti patkán ülve. - Miért nem lehetne az, hogy mindenki megkapná, amit akar.. bár még az se lenne jobb. - néztem fel az égre, ami már sötét volt. - Nem akarok bemenni..most meg itt magamba beszélek..chh.. - könyököltem combjaimra, majd fejem a tenyereimbe raktam. - A barátaimnak könnyebb élete van.
- Nem hiszem. - ült le mellém TaeKwang.
- TaeKwang! Te mióta vagy itt? - kaptam fel fejem.
- Nem rég. - mosolygott.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Téged, mert beszélni szeretnék veled. - kezdte nézni összekulcsolt kézfejeit.
- Miért?
- Young üzent és ezt akartam átadni. Engem talált meg suli után. Azt mondta, elköltözik, mivel az apja kapott egy jobb állást, de túl messze van, így egy másik városba mennek.
- Mi van? Ez így nem lehet! Felhívom.. - fogtam hát telefonom és tárcsáztam.
~ Young, miért nem mondtad, hogy elköltözöl? - kérdeztem amint felvette Young.
~ Nem tudom, nem akartam személyesen. Meg hát nincs választásom.. - hallgatott el.
~ Átköltözhetnél hozzánk!
~ Mi? Nem..
~ De, de! Anyummal lebeszélem.
~ Rinnie..nem akarok maradni..
~ Kwon MinYoung, ne csináld ezt! Kérlek!
~ Rin, mennem kell.. - hallgatott el majd lerakta.
- Ne, ne, ne! Young! Miért akar elmenni? - gondolkodtam ismét hangosan, de közbe rájöttem ki miatt..
- Én nem ismerem annyira, mint te, szóval én nem tudom.. - túrt bele hajába TaeKwang.
- NamJoon..
- Az osztálytársad?
- Igen..ah, NamJoon meg.. semmi.
- Mondjad nyugodtan. Nem árulom el senkinek.
- Megcsalta Youngot..és Young látta is. És akkor azért voltunk ott a termeteknél.
- He?
- Hyolynnal csalta meg.
- Ez most komoly? Bár nem lepődtem meg.
- Mi?
- Az a lány olyan amilyen. Minden fiúval össze akar jönni, de általában az olyanokkal, akiknek van barátnőjük.
- Aaah, értem. De hát ez egyszerre NamJoon hibája is. És még azt hiszi, könnyen visszaszerzi Youngot. De hagyjuk ezt a témát. Csak még jobban felidegesítem magam.
- O..ké.. - mosolygott.
Túl sok kérdés kevés válasz..
- Uh, nekem be kéne mennem. Bocsi, de most...én..szóval..ja. Szia! - dadogtam majd elköszöntem.
~
- Most miért így köszöntem el? - gondolkodtam hangosan miközben zártam magam mögött a bejárati ajtót.
- SooRin. - mordult rám anyu.
- Anya, ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez, mikor megjelent előttem.
- Rossz a lelkiismikéd? - kérdezte sunyin nézve.
- He?
- Valami rosszat csináltál? - húzta fel a szemöldökét.
- Ez nem a szokásos, anya. Mit tudsz?
- Mm. Semmit.
- Miért nézel így rám?
- Hogy? - vigyorgott.
*Szokásos anyu*
- Ah, mindegy. - legyintettem. - Fent leszek.
- Rendben, de vigyél valami kaját vacsinak.
Megfogtam egy almát és feltrappoltam a lépcsőn.
Mit is gondoltam? A "szokásos anyu"-t nem lehet vallatni, de valamit tud. Ez látszik rajta..
A kellemesen elfogyasztott alma után bedőlve az ágyamba.
3:37-kor néztem meg utoljára, mennyi az idő, de biztos 4-ig fenn voltam. Mostanába ez megy..
~~~
Három óra alvás után kikászálódva az ágyból megtöröltem szemeim. Majd felvéve egyenruhám elindultam a suliba.
- Vigyél ennivalót! - szólt utánam anyu.
- Jó lesz? - mutattam a kezembe véve egy szendvicset.
- Menjél! - húzta fel szemöldökét.
- Hmm. - csuktam be magam utána a kaput. - Mit titkol? Basszus..már megint magamba beszélek.
Kevesebb, mint két hónap telt el eddig a suliból, de életem eddigi leghosszabb időszaka volt és nagyon sok minden történt. Túl sok minden és el se tudnám felejteni..
~
Felérve termünkbe látom, egyik fiú sincs bent. És még Young se.
- Ne, ne, ne! - motyogtam.
- Mi az, Rin? - kérdezte mellém huppanva Yeon.
- Young elköltözik és ezért nincs bent szerintem.
- Mi? - kerekedett ki a szeme.
- Aha, de a fiúk hol vannak?
- Probálnak.
- Egész nap? - szomorodtam el.
- Ühüm, de én se örülök ennek. - biggyesztette le száját Yeon is.
~
A nap legrosszabbja talán a tesi óra volt, amikor a legjobban hiányoltam a srácokat.
~
Hazaérve jöttem rá, tegnap láttam utoljára és el se köszönt...

[20.rész vége]
[1.évad VÉGE]

19.rész

J.O.D. Projekt

[] [] [] [] [] [] []

- Szia, Rin. - köszönt TaeKwang.
- Áh, öm, szia. - hebegtem. - Jobban vagy?
- Aha, de nem fejeztük be a beszélgetést.
- Ne, most ne. Koncentrálni szeretnék dolgokra. De majd beszélünk. - vettem fel a pulcsi szerű egyenruha felsőt, amit adtak még a többihez.
- Rin, várj! - fogta meg a csuklóm.
Visszafordultam még felé. Miért nem tudtam akkor csak úgy tovább menni? Hát akkor nem ez lenne a történetem.
- TaeKwang, légyszíves csak ma ne.
- Rendben. Bocsánat. - vette el a kezét a kezemről.
- Majd még gondolom beszélünk. - fordultam meg és mentem be az osztályterembe lehuppanva a helyemre.
Nem tudom, mit éreztem, de azt hittem, el kell felejtenem azt az érzést. Milyen jó, hogy nem tettem.
- Mi történt, Rin? - kérdezte felém fordulva Yeon.
- Valószínűleg Tae... Hyung hajötletén töri a fejét. - kezdte el JungGi, majd mikor belépett YoonGi átváltott egy másik mondatra.
- Aha, biztos. - vigyorogtam.
- Beszélni kéne a ruháról, amibe lesztek. - jelentette ki Hwa a fiúk felé fordulva.
- Ez így nem jó? - kérdezte HoSeok saját magán végig mutatva.
- De. De. De. - lelkesedett fel Min.
- Mi, mi, mi? - játszottam el, ahogy Min viselkedett.
- Haha, amúgy, hogy legyenek az egyenruhában. - vigyorgott befejezve mondandóját Min.
- Aha, nem. - fintorgott NamJoon.
- Most mi van? - kérdezte Yeon.
- Amúgy se szeretek ilyen cuccokba lenni. - rázta fejét ismét.
- Ha én felvettem, te se halsz bele. - fonta össze karjait YoonGi.
- Oké. - forgatta szemeit még kicsit NamJoon, de végre meg volt a ruha is.
Minden a helyére kerülhet végre. ~ gondoltam.
De valamiért az univerzum nem így tervezte a sorsom.
~~~~~~
Eljött a várva várt pillanat. A Just One Day. Vigyorogva beléptünk a  HELYSZÍNRE. Ahol minden megváltozott. Azóta is bánom egy kicsit, hogy ezt össze akartuk hozni.
- Annyeonghaseyo! - köszöntünk egy férfinak, aki azt mondta, ő a "góré". Nem ezzel a szóval, de úgymond a főnök.
- Ti most a Big Hit Entertainmentnél álldogáltok. Hallottam a hírét, hogy felvennétek a videoklipeteket. Elolvastam a dalszöveget, amit küldtetek és kíváncsi vagyok, tudunk-e együtt dolgozni. - magyarázta a bemutatkozása szerint Song Hobeom. - A ruházat látom meg van, de nem lehettek egy félében.
- Fiúk, nem hoztátok magatokkal azt a ruhát, amibe alap jöttetek a suliba? - kérdeztem.
- Én igen. - jelentették ki egyhangúan.
- Megoldva. - mosolyogtam.
- Látom, te olyan édesanya típus vagy. - fordult felém Hobeom.
- Igen, ő az anyuka a csapatunkban. - tette kezét a vállamra Tae.
- Rendben. - mosolygott Hobeom, de láttam rajta, hogy őszintén. - Szóval, kezdjük el. Gyertek fiúk.
- Hova? - kérdezte HoSeok.
- Kell egy kis átalakítás. Nem szóltak? - lepődött meg.
- De, de. - emlékezett HoSi.
- Na, gyertek! - szólt a fiúkra.
Bementek egy szobába, ahol voltak az átalakítások.
- A hajukat is befestik? - aggódott Hwa.
- Igen, de nyugi. - nyugtatta meg Min.
- Eltűnik a cuki hajszíne. - biggyesztette le a száját Hwa.
- Jaj, már. Úgy már nem fog tetszeni? - kérdezte Young, miközben kifelé bámult az ablakon.
- De, dehogynem! - emelte fel kicsit hangját Hwa.
- Rin! Min gondolkodsz? Túl csendben vagy. - kérdezte JungGi.
- Hm? Csak azon, hogy mi lesz, ha híresek lesznek? Elfelejtenek minket, mivel egy csomó rajongójuk lesz. Féltékenység miatt szakítás. Hasonlók.. - magyaráztam.
- Ezen el se gondolkodtam. - szomorodott el Yeon.
- Ah, biztos nem. Vagy igen? - esett gondolkodóba Min.
Minden lány maga elé nézve gondolkodott csak én figyeltem az ajtót. Elgondolkodtam azon, mi van ha ez amin törtem a fejem valóra válik. Kezemmel támasztva a fejem merengtem.
Egy óra után kilépett az ajtón YoonGi. Újra beleszerettem.
- Na? - mosolygott úgy, hogy látszódtak a gödröcskéi.
- Úristen! - ugrottam a nyakába.
- Jól nézel ki, YoonGi. - jelentette ki Min.
- Köszi. - köszönte meg, majd átölelt hátulról. - Mi a baj? - kérdezte Youngot.
- Semmi, de nem hallottad a beszélgetésünk. - válaszolta majd ismét kifelé bámult az ablakon.
- Miről maradtam le? - kérdezte tőlem.
- Hát...omo, nézd! - pillantottam meg Jeongot és Jint, amint belépett a szobába.
- A két vöröske. - nevette el magát JungGi.
- Az urad nézd majd meg, JungGi! Rajta is nevess. - vigyorgott Kook.
- Miért? - nézett megdöbbenten JungGi.
- Alien. - veregette meg Jin a barátnőm vállát.
Én ezek hallatán alig vártam, hogy TaeTae kilépjen azon a rohadt ajtón. Addig elvoltam azzal, hogy nézegettem YoonGi új barna haját és beletúrtam.
- Tetszik? - kérdezte YoonGi mosolyogva.
- Hm?
- Tetszik a látvány? - kérdezte most már nevetve.
- Igen!
- Üljünk már le oda. - jelentette ki.
Leült az üres helyre és az ölébe húzott. Addig vártunk a többi 4 hülye gyerekre, amíg eltelt egy óra.
Még tíz perc eltelt és végre jöttek ki egymás után. Jimin fekete, HoSeok barna hajjal, NamJoon ilyen fehér szerűvel lépett ki, mintha beőszült volna. Aztán TaeHyung narancssárga hajával libbent be a szobába.
- Na, fiatalok! Ma nem lesz semmi más csak megbeszélés és fotózás. - kezdett bele Hobeom. - És megbeszéljük azt is, hogy mikor mentek tánctanárhoz.
- Mi? Minek? - akadt ki NamJoon.
- Miért? Szerinted csettintgetni fogtok közben? - röhögött Yeon.
- Nem, de..ah, rendben. - sóhajtott, majd Youngra nézett. Én ezt észre vettem, ezért meglöktem a mellettem álló lányt, óvatosan szememmel NamJoon felé mutatni.
- Muszáj volt, hogy ránézzek? - súgta oda, majd kiment a szobából.
- Utána megyek. - jelentette ki NamJoon.
- Nem, te itt maradsz. - szóltam rá. - Majd én megyek.
Azzal követtem Youngot a folyosóra. Lehet megint kiborult NamJoon miatt.
- Mi a baj, Young? - kérdeztem aggódva.
- Vajon?
- NamJoon?
- Aham.
- Akkor miért jöttél el?
- Mert veletek akartam lenni. Meg a szívem mélyén még mindig szeretem, de amióta láttam egy lányt ölelgetni, nem tudom elfelejteni.
- Kivel? - ezek szerint ő is látta azt a lányt. - Láttad ki volt az?
- Igen, de a nevét nem tudom.
- Megbeszélted ezt NamJoonnal?
- Nem, de minek, amikor még ő féltékenykedett.
- Te idióta..nem vagyok szakértő, de általánosságban egy fiú azért féltékeny, mert azt hiszi elveszíthet vagy le tudod cserélni. Szóval, úgymond fél. Nem akart elveszíteni, de te szakítottál vele. Szerintem most ugyanolyan passzban van, mint te. És meg kéne beszélnetek.
- Nem akarom.
- Nem tudok rád hatni?
- A-a.
- Akkor teszteljünk. Mit gondoltál, amikor megláttad az új színű hajával?
- Hát.. - vakarta meg fejét.
- Jó, mindegy.. inkább menjünk vissza.
- Rendben. - indultunk meg vissza a tágas szobába.
Nem hiszem el. Miért ilyen makacs néhány ember? Néha azt hiszem én vagyok a legnormálisabban összerakva.
- Várj, Rin. - állt meg még az ajtóba. - Nem voltál még féltékeny, ezért nem is értheted, mit érzek. - suttogta Young.
Ezen elgondolkodtam és igaza volt. Nem voltam még féltékeny, de mi van, ha híresek lesznek a fiúk? Mindenki a rajongóikra lesz féltékeny.

Ez a beszélgetés után, magamba szállva gondolkodtam végig a megbeszélést. Bár nem nekem kellett figyelni. Azt hittem, senki nem figyel engem. De a mellettem ülő Yeon túl jól ismert ahhoz, hogy észrevegye valamin nagyon gondolkodom.
- Rin? - lökött a lábával az én lábamon és olyan nézést használt, hogy tisztán kitudtam olvasni mit gondol. - Min gondolkodsz ennyire, Rin?
- Semmin. - suttogtam megrázva fejem. Miért bír olvasni a gondolataimban?
- Rinnie! - emelte fel kicsit hangját, amire mindenki felkapta fejét. - Bocsánat.
- Hagyjuk. - tátogtam.

A megbeszélés jól zajlott, bár remélem más értette és figyelt is, mert én nem nagyon.
A fotózás kezdetét vette és a fiúk nagyon jól csinálták, bár sokat röhögtek. De ez mindennapos.

Csak néztem YoonGi vigyorgását és nem hittem el..
- Fiúk! Jók voltatok! Már csak két dolog mielőtt hazamentek. - kezdett bele mostantól a srácok menedzsere. - Meghallgatjuk, hogyan is énekeltek, illetve rappeltek.
- Rendben. - válaszolták egyszerre, mintha máris egy csapat lennének.
- Elnézést és mi a másik dolog? - kérdezte jelentkezve Hwa.
- Ah, igen. A skacoknak művésznevet kell választaniuk. Holnap a táncpróbán megbeszéljük a döntéseket.
- Holnapig? - kerekedett ki Tae hangja.
- Minél előbb el kell kezdeni a dolgokat. - magyarázta Hobeom.
- Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg.
- Igen, hogyne. - mosolygott Hobeom.
- Ha egy csapat lettek, nem kellene egy név nekik? - ecseteltem.
- De tényleg. - lepődött meg. - Boys. Valami "Boys" illik rájuk. - nézett végig a fiúkon.
- Bang! - ordított HoSeok.
- Huh? - nézett mindenki rá.
- Csak ötlet volt. - szomorodott el.
- Tan. - szólalt meg NamJoon. - Bangtan.
- Ez az, ez az! - vigyorgott Jimin.
- Bangtan Boys! - nézett körbe a fiúkon. - Isten hozott a Big Hitnél.
- Köszönjük! - hajoltak meg kicsit egyszerre.

Énekelniük kellett. Jiminnek, Taenek, Jeongnak és Jinnek. Mivel a többiek a rap mellett döntöttek.
Oh, YoonGi kezdése.. szívmelengető érzés..

Sétáltunk hazafelé YoonGival hazafelé.
- Mi a baj? - sóhajtott.
- Semmi. - füllentettem.
- Rin Rin! - állított meg megfogva kezem.
- Nem hívtál már így egy jó ideje. - mosolyogtam.
- Sok dolog nem történt egy ideje. - fogta meg mindkét kézfejem magához közelebb húzva.
- YoonGi, tudod mi a bajom? - néztem bele sötét szemébe. - Az, hogyha híresek lesztek elfelejtetek minket. Mivel sok rajongó és én a lányokkal csak egy leszünk a sok közül, amit nem akarok. Bár.. - hadartam, mire YoonGi elhallgatott egy csókkal.
- Rin Rin.. nem fog megtörténni. Biztos lehetsz benne. - simogatta meg arcom.
- Emlékszel még erre? - húztam elő táskámból a kendőt, amit még YoonGi adott egy kedden.
- Te megtartottad? - kérdezte.
- Miért ne tettem volna? Tőled van.
- Tedd fel! Segítek. - kötötte fel a fejemre.
- YoonGi.. - öleltem át.
- Én is szeretlek.. - éreztem mellkasán a szívverése hevesebb lett.
- Szeretlek! - néztem szemeibe. - Ígérd meg, hogy nem felejtesz el.
- Ígérem! - ölelt át szorosabban.
- Hogy tudod ezt biztosítani? - léptem egyet hátrébb és hajtottam le fejem.
- Nyújtsd a kezed. - adott a kezembe egy ezüst láncot. - Visszajövök érte, ha híres leszek.
- Addig őrizzem meg?
- Igen. Tudni fogod, hogy még látsz valamikor.
- Szakítani akarok. - hajtottam le a fejem. - Nem bírnám elviselni a féltékenységem.
- Mi? Te meghülyültél? Nem. - húzott magához. - Soha ne merj ilyet mondani többet.
- Igen is, apu.
- A szülők nem együtt alszanak? - kérdezte, sunyi módon félre húzva száját.
- Öhm, de? - vakartam meg fejem.
- Akkor gyere. - húzott magával tovább az utcán.
- Hova megyünk? - kérdeztem, rohanva utána, hogy ne tépje le a karom.
- Hozzám. - jelentette ki. - Nyugi, csak átjössz aludni.
- YoonGi, miért? - miért? Komoly csak ezt tudtad mondani. Nem azt, hogy "Nem akarok menni."
- Gyere! - értünk oda egy szép házhoz. - Na, Rin Rin.
Beléptünk és elém tárult YoonGi házának belseje.
- Ülj le abba a szobába. Mindjárt megyek. - mutatott az egyik ajtóra.
Kinyitottam és betoppantam YoonGi szobájába. Épp olyan volt, mint a gazdája. Rendetlen és egyben aranyos. Lehuppantam az ágyra és nézelődtem.
- Na, mi az? Kupi van, tudom. - szedett fel egy ruhát a földről.
- Had segítsek.
- Nem, most te vagy a vendég.
- Nálam is mindig ilyen rumli van. - mosolyogtam rá.
- Ah, kis rendetlen.
- Te mondod? De látom az ágyban töltöd a legtöbb időt. Az a legrendezettebb.
- Aha. Szerinted miért szoktam késni?
- Áá! Értem, álomszuszékom.
Kivittük a szennyesét és most már lehet látni a padlóját, mint amikor én takarítottam a pizsiparti előtt.
Szemét is összegyűlt egy adag. De nem zavar, mert én is ilyen vagyok.
Lefeküdt az akkor már tiszta padlóra és csak nézett engem.
- Elfáradtál, drágám? - kérdeztem leülve mellé.
- Aha. Te nem? - simogatta meg lábam.
- Kicsit. Tudod mire emlékeztet ez?
- Mire? - ült fel.
- Amikor megismerte a csapat Youngot és tesin te inkább lefeküdtél a földre.
- Ah, arra emlékszem.
- Nosztalgikus hangulatban vagyok.
- Nekem az maradt meg, amikor egy tesin Jin lett a Rómeó.
- Amikor összejöttek Yeonnal.
- És amikor bekértem egy dalt a suliba.
- Aznap szintén késtünk Taevel.
- Igen. - vigyorogtunk egymásra. - Hihetetlen mennyi élmény történt ilyen rövid idő alatt.
- Tegyünk magunkat el holnapra. Szerintem. - pattant fel és nyújtotta kezét.
- Tudsz adni valami ruhát?
- Ha jó lesz az enyém. - nézett végig rajtam.
- Ne méregess! - borzoltam össze haját.
- Hé! Menekülj! - elkezdett kergetni a szobájába, amíg én le nem feküdtem az ágyára.
- Jó, hagyj! Bocsánat. - tartottam ki a kezem.
- Itt a ruhád. Öltözz át ebbe. - vigyorgott, úgyhogy elolvadtam.
- Rendben, de egy kérdés. Hogy tudsz mindig úgy mosolyogni rám, hogy újra beléd szeretek? - vettem át a ruhadarabokat kezéből.
- Ahogy fordítva is igaz. - nyomott puszit a fejemre.
Kicsoszogtam a fürdőbe és átvettem a cuccot, amit adott. Egy póló és egy gatya, de kényelmes volt úgyhogy nekem mindegy akkor.
Visszamentem a szobába és YoonGi már az ágyban volt átöltözve.
- Na, visszajöttél? Azt hittem, hazamész.
- Miért?
- Nem tudom. Csak unatkoztam itt egyedül. - csak mosolyogni tudok mellette.
- Hol alszom? - kérdeztem körül nézve.
- Mellettem.
- Huh?
- Mi a bajod vele?
- Ah, semmi, semmi. - magyarázkodtam.
- Cssshh!.. - csitított el. - Csak gyere ide.
- Befogtam. - ültem le az ágyra.
- Rin Rin. Aludj jól! - dőltem le mellé betakarózva.
- Te is. De várj! Kéne egy nevet kitalálnod.
- Majd megálmodom. Jó éjt! - karolt át és adott egy csókot.
- Jó éjt..
Még most sem hiszem el, hogy vele aludtam. YoonGi jellegzetes illatát éreztem mellettem.
Kérlek sose érj véget..

[19.rész vége]