The End ~ ,,The old ends, a new begins"

,,The old ends, a new begins". 

Ez a mottóm.

Lehet vége a történetnek, de egy új még csak most kezdődik.

Ez nem csak egy új ficit jelent. Új sulit.

Ez a befejezés, arra akart vezetni, hogy szétszéledünk vagyis külön utakra megyünk, de remélem a jövőben tudunk találkozni a barátokkal és ugyanúgy hülyülni, mint minden reggel több éven keresztül.

Tudom, lesznek újabb barátaim, de olyan igaziak, mint az általános sulisak soha de soha nem lesznek. Nem lehet őket megismételni. A baromkodások hiányoznak majd a legjobban..

A holnapot várom is, de közben rettegek, hogy nem találok egy embert sem, akik olyan jó barátaim lesznek, mint a "régiek". De nem hívnám réginek őket, mert azt hívjuk réginek, ami mint egy régi könyv porosodik a polcon, de én nem akarom ezt hagyni. A porosodást. Mindig lefújnám róla a port és újra elolvasnám.

Olyan sok emlékem van, hogy azt le se tudnám írni.

Annyit kérek mindenkitől, hogy soha ne felejtse el a régi barátait, mert talán ha egyszer hagyta beporosodni az emlékeket talán az megrongálja azt.

Ha van időtök csak pár percre is hívjatok ki pár barátot, akár az újabbakat is elhívhatjátok és együtt új emlékeket gyártotok.

Így teszek én is, mert az jobban fáj, amikor már olyan emberekről vannak emlékeim, akikkel nem is beszélek.

Tudom, hogy nem ér sírni, de hát na.. :')

Hiányozni fogtok...

Tudjátok, hogy rátok célzok...

2.évad: 3.rész (vége)

Ez nem csak egy koncert..

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

Ismét hatkor keltett ébresztőm, így alig aludtam négy órát. És amúgy sem a frissességemről vagyok híres. YoonGival álmodtam. Újra álmodtam, amikor először megláttam. Boldog voltam vele.. Vissza akarom kapni..
Reggeli előtt megejtettem egy gyors zuhanyt, majd elfalatoztam egy szendvicset. Visszamentem szobámba egy bögre kakaó társaságában úgy, hogy ne ébresszek fel senkit. Kinyitottam ablakom, hogy kimenjen a meleg és egy az enyhén dohos szag. A reggeli levegő a legjobb érzés. Könnyebb is felébredni. Beülve ablakomba fogyasztottam el reggeli italom. Közben hallgattam a reggel szokásos zajait. Az utcában lakó nénikék pletykázását, TaeKwang apját, amint elhajt kocsijával.
~
Hét óra környékén Young írt nekem.
~ Rinnie! Te már fent vagy?
~ Igen, kb egy órája. Hozzászoktatom magam a korán keléshez.
~ Értem. Én alig bírtam aludni.
~ Young, most már légyszi mondd el, milyen koncert?
~ Nyolckor talizzunk a parkba. Üzenj a lányoknak.
~ Ahj, Young! Rendben.

~ Kae! Nyolckor a parkba. Megbeszélés.

~ Yeon, a parkba gyere ki nyolcra. A koncertről lesz szó.

~ Álomszuszék! Hwa! Húzd ki a segged a parkba nyolcra! De nem sértődj be ezen. Puszi.
Elküldtem az üzeneteket a címzetteknek. Majd elfogyasztottam maradék italom.
~~~~
Nyolcra kimentem a megbeszélt helyre, ahol a többiek vártak már a fűben ülve.
- Ki az álomszuszék? - gúnyolódott Hwa.
- Te. - mosolyogtam.
- Lányok, hagyjátok abba! - szólt ránk Yeon.
- Szóval a koncert. Négyre kell odamenni és ötkor kezdődik. Nyolcig tart az egész. - magyarázta Young.
- Young! Mondd már el végre, milyen koncert! - mordult fel Min.
- Nyugi, Min. Biztos most akarta. - nyugtatta le JungGi.
- Nem akartam. - jelentette ki Young.
- Na, jó! Young, mondd el! - dühödött fel JungGi.
- JungGi, nyugalom, békesség, szeretet. - mosolygott Kae. - De MinYoung! Ne húzd az agyunk!
- Jól van, kiosztom a jegyeket. - egyesével odaadta mindenkinek.
- Ez nem lehet! - képedt el Hwa.
- Ez így most, komoly? - kerekedett el Yeon szeme.
- Nem merem megnézni. - néztem körül az arcokon.
- Szerintem te fogsz legjobban örülni. Nézd csak meg. - biztatott Min.
Megfordítva a jegyet látom az előadó nevét. Elállt a lélegzetvételem is. Nem tudtam, mit szólni.

" Bangtan Boys (BTS) "

Állt feketén-fehéren a papír darabon. Sóhajtva egyet újra előtört az a beszélgetésem vele. Megszorítva pólóm, ami alatt az a nyaklánc lapult, amit YoonGi hagyott nálam, felnéztem a lányokra.

- Young, imádom az apád! - vigyorogtam.

- Ááááh! - ordított Hwa. - Miért van ilyen sok idő hátra?

- Lányok, lenne egy kérdésem. - váltottam témát.

- Mondjad, Rin. - mosolygott JungGi.

- Valaki tartotta a kapcsolatot valamelyikőjükkel is? - böktem ki kérdésem.

- Én néha beszélgettem Jinnel, de a többiekkel nem. - érkezett a válasz Yeontól.

- HoSeok. - jelentkezett Kae.

- Taevel. - válaszolt JungGi.

- Csak Jiminnel. - biggyesztette száját Hwa.

- Jinnel időnként. - szólt Young.

- Én Jeonggal. - vidult fel.

- Aha. - szomorodtam el.

- Mi az? - kérdezte Yeon.

- Semmi igazából. Én vagyok az egyetlen, aki azóta nem beszélt velük. - húztam fel lábam, amit át is karoltam.

- Oh, szóval ez a baj? De ez meg van oldva. - lökött rajtam Hwa. - Hiszen ma megyünk és látjuk őket.

- Ez nem azt jelenti, hogy beszélünk is velük majd. - dőltem hátra a fűben.

- Igaza van. - helyeselt JungGi.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte Min.
- Egyszerre látni is szeretném, meg nem is. Lehet már el is felejtett. - kezdtem el ismét könnyezni. - Ahj! De hagyjuk ezt a témát. - ültem fel. - Miért néztek így rám? Egy szomorú kiskutyára néznek így.
- Az egyik igaz. - jelentette ki Kae.
- Lányok! Hagyjuk ezt a témát! Boldog akarok lenni! És ez így nem megy! - álltam fel.
- Nyugi.. - próbált lenyugtatni Hwa.
- Nem vagyok ideges! Csak elegem van!
- Rinnie.. - pattant fel mellém Young.
- Bocsi, én..sajnálom.. - sóhajtottam.
- Mit is sajnálsz? - szólt egy hang a bokorból.
- Hm? Ki volt ez? - forgatta jobbra-balra fejét Min.
- Nem én. - vonta meg vállát Yeon.
- Én voltam. - lépett elő a bokorból TaeKwang.
- Te hallgatóztál? - akadtam ki.
- Nem..én csak.. - dadogott.
- TaeKwang, miért követtél? - léptem elé.

- Láttalak tegnap sírni.. - hajtotta le fejét.
- Oh! - lepődtem meg.
- Hol láttad te sírni? - kérdezte JungGi.
- A boltnál. - válaszoltam helyette.
- Aha, a boltnál..? - ráncolta homlokát Min.
- Igen, ott. - bólogattam.
Nem akarom, hogy megtudják, hogy TaeKwang a szomszédom. Majd talán később.
- Ok..ké. - néztek rám értetlenül.
- TaeKwang, majd beszélünk, ha akarsz, de most menj el, kérlek. - fordultam felé.
- Rendben, én nem is zavarok. - tette zsebre kezeit aztán elsétált.
- Mi volt ez? - jött mellém Young.
- Hm? - néztem, amint elsétál, majd csak Young hangjára kaptam fel fejem. - Mi?
- Van köztetek valami? - kérdezte Kae.
- Nincs, barátok vagyunk. Az baj? - néztem a sarkon eltűnő TaeKwangot.
- Rinnie, most neked TaeKwang tetszik vagy YoonGit szereted? - nézett rám Yeon.
- Ááá! - ordítottam lerogyva a fűbe.
A lányok nagyokat egymásra pislogva várták, mi a "megoldás".
- Rin! Szerintem menj haza a koncertig pihenni egy kicsit. - tanácsolta Hwa.
- Talán jobb is. - szorítottam meg a nyakamba lógó ékszert.
- Hazakísérünk! - mosolygott JungGi.
Mindenki felkelt a fűből és elkísértek haza.
- Sziasztok! Fél négykor. - köszöntem el mosollyal az arcomon.
Mit fogok kezdeni magammal négyig? Most már nagyon nyomaszt valami, de nem tudom, mi.
~
Nagyon, nagyon, nagyon lassan telik az idő...főleg ha vársz valamit..
~
Fél négyre mindenki RinRaék házához ment, mert nekik van elég nagy autójuk, hogy mindenki kényelmesen beférjen.
Mikor már mindenki elhelyezkedett a járműben, Kae apukája, mint sofőr beindította a motort. És már el is hagytuk a mellékutcát ráhajtva a főutcára, mely már egyenes út a koncert helyszíne felé. Az élet nem nekünk kedvezett, mert egy irtó nagy dugóba keveredtünk.
A leghátsó ülésen ültem és csak bámultam kifelé az ablakon. Mást nem tudtam hallgatni, mint a kocsik hangos dudálását. Bele-bele hasított az agyamba néhány hang, amit a kocsik vagy annak sofőrje adott ki. De az agyam próbált megnyugtatni, mivel a nagy ricsajban meghallottam, amint a mellettem ülő Hwa zenét hallgatott.
- Hallgathatom veled? - kérdeztem megbökve vállát.
- Persze. - mosolygott, majd odaadta egyik végét fülhallgatójának.
Éppen zenét váltott Hwa, mikor beraktam fülembe. Szerintem az én megnyugtatásomra tette be pont ezt.
A 'Just One Day' kezdett el szólni a fülembe. Barátnőm ekkor rám mosolygott.
~ Köszönöm. - tátogtam. Ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Egy nagyot sóhajtottam és ezúttal mosollyal az arcomon néztem ki az ablakon. Ekkor hirtelen megindult a kocsi és a koncert helyszínéig meg se álltunk.
Ez kellett az "sorsnak"? Hogy nyugodjak meg?
~
A bejáratnál megtorpantam. Elgondolkodtam, mi is fog történni. De rájöttem, hogy "Most csak jól fogom magam érezni!". 
Elfoglalva állóhelyünk az elsősorban a lányok egyre jobban elkezdtek izgulni.
- Min izgultok? - kérdeztem nevetve.
- Csak jöjjenek már. Most, mint fanjukként állok itt. - kötötte fel haját Yeon.
- Várjunk, te nevettél? - kérdezte rám mutatva ujjával Min.
- Igen? - vontam meg vállam.
- Ez az első ma, hogy nevetsz. - fejtette ki JungGi.
- Mert volt valami, ami felvidított és megnyugtatott egyszerre. - néztem Hwara mosolyogva.
- Mi volt az? - érdeklődött Kae.
- A tudat, hogy a sikerükhöz mi is hozzá járultunk. Just One Day.. - néztem a színpadra, ahol még csak a felszerelést pakolászták emberek. - Mi csinálnék én, ha egy napom lenne csak hátra? Felejthetetlen emlékeket. Azokkal akiket szeretek. - néztem körül a lányokon, majd újra fel a színpadra. - Tíz perc és kezdenek. Teljen az idő már.
A lányok csak mosolyogtak vagy vigyorogtak mellettem. A mondandóm tényleg kikívánkozott egy ideje.
- El sem hiszem, hogy egy osztályba jártunk velük. - sóhajtott Young.
- Nem csak osztálytársaink voltak. - szólalt meg Hwa.
- Én nem szakítottam Jeonggal. - jelentette ki Min.
- Én se Taevel. - jelentkezett JungGi.
- Jó, tudom csak Young NamJoonnal és én YoonGival mentünk szét. - dühödtem fel kicsit.
- Ti együtt jártok V-vel? - kérdezte ujjongva egy mögöttünk álló lány JungGitól.
- Igen. - lepődött meg a kérdésen kicsit.
- Úristen! - ordított.
- Értem. - fordult vissza JungGi. - Több ilyen rajongót nem szeretnék. - súgta felénk.
Hirtelen kigyúltak a színes fények a színpadon. Minden rajongó ujjongásba kezdett.
Kijöttek a színpadra és elkezdődött új számuk, a 'Danger'.
Az egész tömeg kívülről tudta a szöveget. Együtt énekelve minden sort tomboltunk.
YoonGi részénél azt hittem, szívrohamot kapok. ,,I'm a love loser" 
~
Majd elénekelték és táncolták a 'War of Hormone'-t.
A szám végén mind a heten leültek a színpad elejéhez lelógatva lábukat. NamJoon, aki időközbe a 'leader' lett, megkérdezte a közönségtől:
- Jól érzitek magatokat? - mondta a mikrofonjába, mire az egész összegyűlt rajongótábor. - Egy különlegességgel készültünk nektek. - újabb sikítozás szakította meg. - Egy régi, hát réginek régi, számot fogunk előadni.
Erre jött pár ember, akik a színpadra hoztak pár széket és tudtuk ez melyiket jelenti. 'Just One Day'.
- Megakarjuk köszönni azoknak, akik segítettek, hogy idáig eljussunk. - folytatta Rap Mon.
Felálltak a fiúk és elfoglalták helyeiket. A szívem összeszorult, mikor a zene elkezdődött.
Mellettem álló barátnőim olvadoztak vagy éppen elpirultak. Vagy ujjongtak.
~
Élőben még jobb volt hallani és látni, mint netről meghallgatni.
- Várjuk meg szerintem itt, amíg a tömeg kivonul. - tanácsoltam, rátámaszkodva háttal a "kerítésnek", ami elválasztóként szolgált a színpad és a rajongók között.
- Jó ötlet! Legalább nem taposnak el. - válaszolt Yeon majd leguggolt mellém.
- Yeon! - szólalt meg egy hang a színpadon. Yeon hirtelen felpattant és elkezdte kapkodni fejét, mikor meglátta a lelkesen integető Jint. Jin lepattant a színpadról és odafutott hozzánk.
- Ti is voltatok? - kérdezte megölelve Yeont.
- Igen, hát volt jegyünk, szóval.. - mosolygott szerelmesen Jinre.
- Nem akartok feljönni a színpadra? - ajánlotta fel.
- De, de, de! - lelkesedett fel Hwa.
- Akkor gyertek! - húzta el a "kerítést".
Felmentünk a színpadra és hihetetlen látvány volt. A nagy, akkor már üres, aréna még nagyobbnak látszott fentről.
- Hwa!
- Jimin! - ölelte meg barátját.
- RinRa! - rohant társaságunkhoz HoSeok.
- J-Hope. - mosolygott Kae.
- Tetszik a nevem? - nevetett HoSeok. Eközben Tae vagy más néven V és Kook is megérkezett a színpadra.
- Látom mindenki elvan.. - sóhajtottam lehajtva fejem a lábam nézve. Majd megjelent egy másik lábpár a látóterembe.
- Rin Rin. - felnéztem bár ebből leesett, hogy YoonGi lépett elém.
- Suga vagy YoonGi? - kérdeztem kicsit sunyi mosollyal.
- Amelyik tetszik. - mosolygott vissza. - De nekem Rin Rin maradsz.
- El is várom.
- Valamivel tartozol. - fonta össze karjait.
- Ah, az. Itt van. - vettem le a nyakamba lógó nyakláncot.
- Nem ezzel! - lökte el kezem és közelebb lépve megcsókolt. - Hiányoztál! - ölelt át.
- Nekem is. - könnyezett be a szemem. - Nem felejtettél el..
- Hogyan tehettem volna? - kérdezte, amikor a menedzserük lépett a színpadra.
- Fiúk! Nagyon jó volt a fellépés! - mosolygott. - Oh! És mit látnak szemeim? A lányok, akik bíztatták ezeket a hülyéket? - kérdezte vigyorogva.
- Igen, ők azok. - jelentette ki V.
- Ah, fiúk! Dolgunk van még. Jönnötök kell. Egy perc és jövök. Addig búcsúzzatok el. - ment be a színfalak mögé.
Mindenki nagyba köszönt el, de Young egyedül üldögélt a színpad szélén.
- Suga! - mosolyogtam. - Odamegyek Younghoz.
- Oh, rendben. Értem! - vigyorgott úgy, hogy a gödröcskéi is megjelentek.
- Majd valamikor találkozzunk még. - sóhajtottam megölelve őt.
- Még ma látni fogsz! - adott egy puszit homlokomra.
- Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha. - bólogatott, majd elköszönve tőle leültem Young mellé.
Gondolkodtam, mit is mondjak. Tudtam, mi a baja, de nem mertem megszólalni.
- Young..
- Igen, ő..már megint..azt hittem, egy idő után jobban bírom majd azt, hogy látom, de hát..és mit mondjak neki? Ha még ő sem beszél velem, de nem én vagyok most a hibás.. - hadarta. - Ugye?
- Dehogyis! Miért te lennél? A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat. A zene is király volt. Légyszi csak próbálj vele beszélni.

Bármit is gondoltam, hogy mi lesz a jövőben tévedtem..

*11 évvel később*
Régóta befejeztem a sulit, de egy nap kérdést kaptam.
- Anya, hogy ismerkedtél meg apuval? - kérdezte YoonTae reggelizés közben.
- Jajj, hát az hosszú történet kissé, kicsim. - válaszoltam két éves fiamnak. - De miért vagy ennyire kíváncsi? - nevettem. - Ha viszont érdekel akkor elmesélem. Egyszer.
- Ahj már! - nyavalygott.
- De még a suliban. Túl sok minden történt és nem fogom elmondani, amíg nem vagy elég idős. - kócoltam össze haját.
- Anya! - durcázott.
- Sziasztok! Mi a nyavalygás tárgya? - érkezett a szobába YoonGi.
- A fiad meg akarja tudni, hogyan ismertük meg egymást. - mosolyogtam.
- Majd egyszer, fiam. - magyarázta miközben öntött magának kávét. - Jin hívott amúgy. Találkozót szerveznek Yeonnal a régi idők miatt.
- Nem vagyunk olyan öregek.
- De azért csak több, mint tíz éve nem találkoztunk velük. Addig elvisszük anyudhoz YoonTaet.
- Rendben. - mosolyogtam. - Szedd össze a cuccod, kicsim. - szóltam fiamra.
Dél környékén elmentünk a megbeszélt helyre, a régi gyülekező helyre, a parkba. A márciusi kellemes időben sétáltunk a régi padhoz. Már ott voltak a szokásos régi párocskák.
Bekönnyeztem, majd megláttam, hogy még Young és NamJoon is együtt üldögéltek.
- Kik vannak itt!!? - szólalt meg TaeHyung.
- Mennyire nosztalgikus már ez. - vigyorgott Hwa.
- Hány éve már? - mondta Min.
- Számít az? - röhögött HoSeok.

A sors néha azt hozza, hogy örökre maradj egy bizonyos ember mellett, de néha ez a szám nő, nekem pontosan tizenháromra nőtt. Mindenkinek van már magánélete és gyereke, de mégis tudtunk időt szakítani egymásra.
A régi időkre emlékezve így már huszonhét évesen, érettebben mindenki azt mondja, hogy nem változtattunk volna semmin. Mindennek pont így kellett történnie. A veszekedések, az elszakadások, minden.

De mind bevallhatjuk, hogyha csak egy napunk lenne hátra, együtt töltenénk a parkban estig beszélgetve a csillagok alatt és örökké ott is maradnánk. A jó öreg parkban..

3.rész vége

VÉGE

~Haruman~

2.évad: 2.rész

Visszatér..

[] [] [] [] [] []

Reggel hatkor felkeltem, hogy hozzászokjak a koránkeléshez. Kellemesen felkeltem a BTS - N.O számára, amit debütálásuk óta adtak ki a srácok. Ilyenkor még jobban hiányolom őket. 
Lebaktattam a lépcsőn csendben, mivel csak én keltem fel. Megreggeliztem és nem tudom hogyan, de nem ébresztettem fel senkit. Visszalopakodtam szobám rejtekébe és fülesem fülembe rakva bömböltettem a zenéim. Mióta debütáltak a fiúk rengeteg dalt adtak ki. El sem hiszem, hogy én ismerem őket. 
Nem rég jött ki a "Danger" című daluk klipje, amibe YoonGi kosarazik. Úgy hiányoznak a tesi órák, amikor együtt kosarazott a csapat.. mindannyian.. De most meg..
Két óra múlva, olyan nyolc körül érkezett egy üzenetem.
~ Gyere ki a kapu elé. - írta egy ismeretlen szám.
"Hát jó, úgyis unatkozom." - gondoltam.
Felvettem csendben a cipőm, kiléptem a kapun és megpillantottam Youngot.
- Young! - ordítottam miközben nyakába ugrottam. - Mit keresel itt?
- Visszaköltöztem a házunkba, ahol most a nagyimmal élek. - mosolygott.
- Tényleg? És a suliba is járni fogsz? - vigyorogtam teli fogsorral.
- Igen! - vette át széles vigyorom. - Rinniem! Van egy nagyobb meglepetésem.
- Ennél is? - kerekedett el a szemem.
Elővett egy borítékot a táskájából.
- Mi van benne? - kérdeztem hirtelen.
- Hét jegy. - érkezett a válasz.
- Mozi?
- Nem, te hülye.
- Nem vagyok hülye. - játszottam a megsértődöttet. - Na, milyen jegyek?
- Koncert.
- He??
- Te, Yeon, JungGi, Min, Hwa, Kae és én holnap koncertre megyünk! - bökte végre ki.
- Jesszus! De várj egy pillanatot. Milyen koncert? - lankadt az örömöm.
- Ah, Rinnie, ez a legjobb rész, de csak holnap mondom el. - vigyorgott diadalmasan.
- MinYoung! Mondd el! - toporzékoltam.
- SooRin. Nope. - mosolygott még mindig.
- Jó, akkor ne mond el! De legalább egyet mondj meg.
- Mi lenne az?
- Honnan vannak a jegyek?
- Apumtól. Szülinapomra adta. - kezdett el újra belelkesedni. - És első sorba szólnak, szóval én teljesen lehidaltam, mikor odaadta.
- Mennyibe kerülhettek?
- Nem akarom tudni, mert csak elveszti a varázsát.
- Igaz. - bólogattam. - Ahj! Annyira örülök, hogy visszajöttél! - öleltem át barátnőmet.
- Én is! Jobb az itteni levegő. Bár ez olyan volt, mint egy hosszú nyaralás. Ha úgy vesszük. - mosolyodott el halványan. - De most haza kell mennem, mert csak ennyire kéredzkedtem el. Majd beszéljünk még neten a részletekről. Szia! - integetett.
- Oh, hát okés. Szia! Rendben. - integettem én is lelkesen.
Majd eltűnt a sarkon barátnőm alakja.
Felsétáltam az emeletre közben levéve cipőim. Szembejött velem a lépcsőn anyu.
- Hol jártál? - kérdezte összefont karokkal.
- Young üzent, hogy menjek a kapu elé.
- Ő nem elköltözött? - húzta fel szemöldökét.
- De, de most visszaköltözött és a nagyijával él.
- Ahhha. - nyomta meg a hangsúlyt a 'h' betűn.
- Nem hiszel nekem? Én nem csináltam olyanokat, mint EunTae. - háborodtam fel.
- Mit csináltam? - jelent meg a lépcső tetején EunTae.
- Rosszabbakat, mint én.
- Miért vagyok én téma? - kérdezte.
- Mert nem hiszi el, hogy Younggal találkoztam a ház előtt. - néztem anyumra.
- Anya, én láttam az ablakomból. Tényleg vele volt. - védett meg EunTae.
- Jó, rendben! Reggeli! - jelentette ki anyu.
- Én már reggeliztem. - szóltam, majd fellépcsőztem a szobámba.
Jó, hogy EunTae "megvédett". Bár tényleg Younggal voltam. Úgyhogy nem nevezném megvédésnek, de legalább mellém állt. Amúgy a szobája ablaka tényleg a kapura nyílik és minden eseményt lát, ami a kapuba vagy az utcába történik. Most jut eszembe! Akkor látta a tegnap estét is? Basszus!
~
Vajon Young a többieknek elmondta már ezt az egész koncertet? *Kérdezd meg, te hülye!*
Fogtam hát telefonom és írtam a messengeren először Youngnak.
~ Szia, amúgy a többieknek mondtad már? Mármint a koncertet?
~ Jajj, szia, nem..
~ Akkor írjunk nekik.
~ Minnek és JungGinak írok én, te a többieknek írj!
~ Rendben! - azzal elkezdtem pötyögni a szöveget.

~ Szia, Yeon! Holnap koncertre megyünk. Youngnál vannak a jegyek. Ráérsz? Ez nem kérdés. Ha nem érsz rá megsértődöm! - ez talán fenyegetésnek hangzik, de nálunk ez így megy.
~ Rinnie, nyugi! Ráérek. Milyen koncert? - írta vissza azonnal.
~ Young nekem se mondta, pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy csak holnap mondja el.
~ Ahj! Az a nőszemély! Ki kell belőle szedni!
~ Tudom, de hát nem mondja el..Jajj, várj írnom kell még a többieknek.
~ Rendben, én várok.

~ RinRa, röviden írok. Holnap, koncert, ráérsz? Hihi
~ Rinnieh, igen! Csak most nem, de amúgy milyen koncert?
~ Yeon is ezt kérdezte és még én se tudom. Young kapott jegyeket, de nem képes elmondani.
~ Ah, értem.
~ Akkor hagylak is. Szia!
~ Szia!
Hwanak írni akartam, de "nem elérhető". Ah, mit kezdjek most? Hívjam fel? Lehet dolga van. Azért csak felhívom..
*Kicsöng*
~ Igen? Ki az? - vette fel.
~ Rin. Álmoskás hangod van. Aludtál?
~ Igen, mit szeretnél? - mondta beleásítva a telefonba.
~ Koncertre megyünk holnap a lányokkal. Ráérsz?
~ Koncert? Milyen koncert? Jesszus! - lelkesedett fel a hangja.
~ Nyugi, nyugi! Látom fent vagy. Szóval, igen koncert. De Young nem mondta, milyen. - de jó, hogy háromszor ismételem magam..
~ Ah, értem. Szerintem megyek. A többiek?
~ Hát Yeon és Kae jön. Meg ugye Young is, de Mint és JungGit nem tudom, mert velük Young beszél.
~ Akkor kérdezd meg.
~ Jó!
~ Most.
~ Hogy tudnám megkérdezni, ha veled beszélek? - háborodtam fel.
~ Akkor szia! - köszönt el majd lerakta.
Ez a csaj, az ilyen szokásai..de így szeretem. Én barinőm, le nem nyúlni.
- Kivel beszéltél? - lépett be anyu.
- Hwaval.
- Értem.
- Anya, holnapra van jegye Youngnak egy koncertre. Mehetek?
- Persze, hogyne. Csak takarítsd ki a szobád és a konyhát. Az ebédlőasztalon pedig találsz egy tálcányi sütit. Vidd át a szomszédba. - sorolta.
- Miért? - pattantam fel.
- Menni akarsz, nem? - húzta fel szemöldökét. - Akkor hajrá! Én megyek most dolgozni, jók legyetek. A nővéred a szobájában van. - majd leviharzott az emeletről és ki a bejáraton.
Lelépcsőztem a nappaliba.
- Ahj! - sóhajtottam hangosan. - Miért nem tud feltételek nélkül elengedni? Jó, értem, de azért na! - mérgelődtem hangosan. - Vigyük át ezt a cuccot, aztán pakolás.
- Magadba beszélsz? - jött lefelé a lépcsőn EunTae.
- Csak mérgelődöm. - vettem fel a lábbelim. - Át kell vinnem ezt a szomszédba. Mindjárt jövök.
- Okés. - ült le a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét.
Kilépve a házból éreztem a kellemes hűvös, de még nyárias levegőt.
TaeKwangék háza előtt állok. Nincs itt egy kocsijuk se, szóval csak TaeKwang és HyunWoo lehetnek bent.
Becsöngetek, majd kilép az ajtón TaeKwang. Számíthattam volna erre..hogy pont ő..
- Szia, Rin! Mi szél hozott ide? - kérdezte kinyitva a kaput.
- Hali, csak anyu mondta, hogy hozzam ezt át. - nyújtottam át a tálcát.
- Öhm, köszi! - vette át egyik kezével.
- Akkor én megyek.. - fordultam meg a házunk irányába.
- Rinnie! - valamit általában mondani akar, ha így hív.
- Igen? - fordultam vissza egy erőltetett mosollyal. - Ha a tegnapiról akarsz beszélni. Semmi baj.
- Jó.. - túrt bele hajába.
- Én tényleg..szóval..szia, mert pakolnom kell. Szia! - és visszarohantam a házunkba becsapva magam mögött az ajtót.
A nővérem csak felkapta fejét a zajra.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi..én megyek takarítani. - válaszoltam, majd felrohantam az emeletre, becsuktam az ajtóm és nekidőltem belülről.
Nagy sóhajtásaim közepette kitakarítottam a szobám. Elraktam ruháim. Kivittem a szemetet. *Ismét látszik a padló*
A fél szobánál jártam, mikor megtaláltam, amit nem is kerestem. A kendőt, amit YoonGi adott és mellette a nyakláncát, amit adott "megőrzésre". Megfogtam két kezembe a két dolgot és egyszerűen lerogytam a földre. Előjött minden egyes emlék, amit megéltem kilencedikben. A legrosszabb volt újra megélni, azt amikor kétségek voltak bennem. Hogy elfelejtenek minket a srácok. Nem fogunk beszélni. Meg a többi.. És hát ezen elkezdtem könnyezni. Soha többé nem találkozok velük..vele.. Legfeljebb a klipjeikbe..
- Rinnie, kész vagy a szobáddal? - lépett be nővérem. - Te sírsz?
- Unnie?
- Igen. - ült le török ülésbe mellém.
- Fájt már a szíved olyan után, aki közel állt hozzád?
- Persze. Miért? Mik azok? - mutatott a kezemre.
- Ezeket YoonGitól kaptam még tavaly és.. - vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Most találtam meg. Jó, nem vesztettem el..
- Rinnie, ne sírj, mert elmúlt. Örülj, hogy megtörtént. - sóhajtott. - Én már meg tanultam. Nem kell sírni a rossz miatt. Csak örülni a jónak. A filmek végén is mindig a jó győz, ahogy az meg van írva. A te életedben is meg van írva, hogy a végén boldog leszel.
- Én ezért szeretlek, EunTae. Mert ilyen bölcs dolgokat mondasz. Mindig megvigasztalsz. - öleltem át nővérem. - Köszönöm, hogy számíthatok rád.
- Mert a hugim vagy. - mosolygott és láttam kicsit be is könnyezett a szeme. - Az egyetlen és én nem is kérek mást, se többet.
- Unnie! - öleltem át, majd adtam puszit arcára.
- Na, tudom, hogy pakolnod kell. Segítsek? - tápászkodott fel és nyújtotta kezét.
- Nem. Magamnak kell megcsinálnom. Én akarok menni. - fogtam meg kezét, amivel segített felkelni a földről. - Megyek kitakarítom a konyhát.
Lementem a nappaliba és belépve a konyhaajtón az a sok edény fogadott, amit még tegnap este használtunk.
- Aish! - sóhajtottam mérgesen.
Nekiálltam bepakolni a koszos edényeket a mosogatógépbe, majd letakarítottam a tűzhelyet. Letakarítottam a pultot. Majd a nappaliban az ebédlőasztalt is megszabadítottam a reggeli maradék morzsáitól. Kézmosás után lerogyva a kanapéra vettem egy nagy levegőt és egyszerre kifújva ordítottam.
- Kész vagy? - huppant mellém nővérem.
- Aha. - sóhajtottam, majd a távirányítóért nyúltam. - Mit akarsz nézni?
- A zene csatornát.
- Good choice! - mosolyogtam. - Big Bang! Ez az!
- Nem hallottam még ezt. - jelentette ki.
- Mikről le nem maradsz, nővérkém. - vigyorogtam. - Wow! Fantastic Baby! - mondtam a szöveget. Azután lepattantam és táncoltam.
- Néha bánom, hogy ilyen hülye vagy. - röhögött.
- Gyere! - rántottam állásba a kanapéról.
- Mit kéne csinálnom? - kérdezte mellettem álldogálva.
- Amit mond a szöveg: Dance! - magyaráztam. - Csak szabadon, tesókám.
Olyan csodásan táncoltunk a zenére, hogy még a profi táncosok is irigyelnék.
~
- Nem nézzünk valami filmet? - kérdezte az órára nézve, ami már délután ötöt mutatott.
- Jó ötlet. A laptomon jó lesz. Gyere a szobámba. - szóltam nővéremre.
- Ne parancsolgass! Majd megyek, ha akarok. - fonta össze karjait.
- És nem akarsz jönni? - indultam el a lépcső felé.
- Azt nem mondtam. - forgatta szemeit.
Feltrappoltunk a lépcsőn, be a szobámba.
EunTae odasétált az ablakomhoz.
- Ah, behúzom a függönyt. - szólalt meg. - Ez TaeKwang? - kerekedett ki a szeme.
- Mi? - fordultam meg. - Ne, gyere el onnan.
- Te az ablakodból látod az ő szobáját? - akadt ki.
- Igen, de anyunak ne szólj, mert nem szállna le rólam. Így is szerintem direkt csinálta a sütis dolgot..
- Jó, de jössz eggyel.
- Én már annyi embernek tarto.. - akadtam meg és ültem le az ablakomba.
- Mi a baj? - ült le mellém az ablakom széles belső párkányára.
- Annyi embernek tartozok szívességgel.. - fejeztem be a mondatom.
- Ez most miért baj? - kérdezte.
Ezt magamba ismételgettem: miért baj?
Eszembe jutott egy csomó emlék. YoonGi..amikor rappelt miattam, amikor eszembe jutotta többször, én jövök még neki.. és amikor utoljára láttam.
- Katyvasz van a fejembe, unnie.. - döntöttem vállára fejem.
- Tudom, hogy YoonGi hiányzik neked, de érezd jól magad. Nyár van. Holnap mész is koncertre a csajokkal. És itt szomorkodsz? - magyarázta. - Ráadásul jó kilátásod is van.
Kinéztem az ablakon és pont akkor nézett rám TaeKwang. Levettem fejem nővérem válláról és megtöröltem arcom.
- Jól vagyok..
- Oké, most mond úgy, hogy el is higyjem.
- Jól vagyok. - jelentettem ki.
- Na, még egyszer. - nevetett.
- Jól vagyok! - mondtam nyomatékosabban.
- Na, ez a beszéd. - veregetett vállon, majd felkelt a laptopomért.
- EunTae!
- Hm? - ült vissza mellém a géppel az ölébe.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Az egyetlen és utolsó nővérem, akit nem cserélnék le semmi pénzért.
- Én se, hugim. - mosolygott elégedetten.
- Hogy tudsz ilyen tanácsokat adni?
- Három évvel idősebb vagyok és van tapasztalatom az ilyen dolgok terén.
- Értem. Te is átmentél ilyeneken?
- Mindenki. Valamikor átmegy. - pötyögött a laptopon.
- Értem. - néztem ki az ablakon.
Még kint világos volt, de én mintha a sötétben csak egy dolgot látnál, csak TaeKwang ablakát láttam. Homlokommal nekidőltem ablakomnak.
- Na, nézzük a filmet! Rinnie! Fejezd be ezt vagy felpofozlak! - emelte kezét. - Vagy mondjam el anyunak, hogy mit látsz az ablakodból?
- Chh..ne zsarolj! - néztem rá szúró tekintettel.
- Én? Én nem zsaroltalak. Csupán megérdeklődtem, hogy mit tegyek.
- Milyen filmet nézünk? - váltottam témát.
- Oh, a Légiót. Egy 2010-es film és remélem tetszeni fog.
- A címe jó. - bólogattam.
- Maga a film is. - már szinte pattogott az izgatottságtól.
~
Már nyolc körül lehetett, mikor vége lett a 'Légió'-nak.
- Ez valami király volt! - jelentettem ki. - Angyalok is voltak benne. Akik igazából démonként viselkedtek.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Te ilyen típus vagy.
- Alvás lányok! - lépett be anyu. - SooRin, holnap menni akarsz, nem? Akkor fekvés. EunTae, te is mászkálni akarsz holnap.
- Megyek, anyu! - csukta le a laptopot és adta az ölembe.
- Puszi! - nyomott egy puszit anyu EunTae arcára. - Jó éjt, Rin! - nyomott az én homlokomra is egyet.
- Rinnie! Ügyesen holnap! - köszönt be apu. - Szép álmokat!
- Nektek is! - köszöntem el.
Átvettem a pólóm és a gyatyám egy rövidebb és lazábbra, aztán lefeküdtem hanyatt.
Nézve a plafont elgondolkoztam. Mi lesz holnap? Milyen koncertre is megyünk? És hogy miért nem mondta el Young még ma?
~
Addig járt az agyam és kattogtak a fogaskerekek az agyamban amíg hajnal kettő lett.
Elteszem magam holnapra...

[2.rész vége]

2.évad: 1.rész

A szomszédság

[] [] [] [] [] [] [] [] [] [] [] []

10 hónappal később..

Augusztus. És egy nyári esőzés. Szobámban ülve gondolkodtam, mit is csináltam a nyári szünetben. Segítek: semmit.. *általános*

- Egy hét még a suliig. Bírd ki, Rin! - bámultam kifelé az ablakomon.

- Rinnieh! - ordított anyum lentről.

- Megyek! - majd felpattantam és lebaktattam a lépcsőn. - Mi az?

- Légyszi, menj el a boltba.

- Esik az eső! - akadtam ki.

- Az esernyőt ismered, nem?

- De..

- Azt mondtam, légyszíves.

- Megyek. Mit vegyek? - azzal a kezembe nyomott egy listát.

Felvettem cipőm és a pulcsim, hogy ne ázzak el nagyon vagy ne fázzak meg és neki indultam.

Nem esett annyira. Bár az ilyesmi "szötyörgős" esőt nem szeretem. Persze, elfelejtettem esernyőt vinni. Így minden lépésem próbáltam valami alatt megtenni.

Odaérve a boltba összeszedtem azt a három dolgot, ami kellett. Léptem volna ki a bolt előtti eresz alól, de erősen rákezdett. Leültem hát a még száraz padkára várva, hogy lejjebb csillapodjon.
- Rin? - lépett elém valaki.
- TaeKwang? - kaptam fel fejem.
- Mit üldögélsz itt? - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
- Nincs esernyőm és nem akarok elázni. - álltam fel TaeKwang segítségével.
- Nekem van, gyere haza kísérlek.
- Köszi. - mosolyogtam, de talán el is pirultam.
- Akkor gyere! - húzott be az esernyő alá.
Hazafelé sétálva én csak feszengtem. Nem bírtam megszólalni.
- És mit keresel az esőbe a bolt előtt? Sőt esernyő nélkül. - kérdezte, majd befordultunk a sarkon.
- Anyum küldött el. - emeltem fel a szatyrot a kezembe.
- Aha. Jó fej lehet. - mosolygott. - Itt vagyunk. - állt meg.
- Honnan tudod? - húztam fel szemöldököm.
- Emlékszel még amikor innen a padkáról hívtad fel Youngot?
- Az kb tíz hónapja volt.
- Igen és akkor gondoltam itt laksz.
- Az tíz hónapja volt.
- Miért ismételgeted?
- Én csak nagyon mély emlékre emlékeznék ennyi idő után. Jó hát az az volt. De neked miért?
- Nekem? - túrt bele a hajába. - Talán akkor voltál mellettem a legtöbbet.
- TaeKwang, tudom, hogy..
- Rinnie, most már szerintem menned kell. Aggódik anyud, biztos.
- Oh, hát..oké..szia.
- Szia, Rinnieh!
Kinyitottam a kapud, majd a bejárati ajtót. Becsukva magam után az ajtót levettem kicsit vizes cipőm és valahogy megint mellettem termett anyu.
- Anyu! Ne ijesztgess! - kaptam a szívemhez.
- Rosszat csináltál?
- Nem..
- Készülődj.
- Minek? - vettem le a pulcsim.
- A szomszédok jönnek át vacsorára.
- Miért?
- Mert a régi barátnőm és megbeszéltük amikor találkoztunk a patikába.
- Jóóó... - sóhajtottam. - Rajta kívűl ki jön még?
- A gyerekei. A férje is jönne csak dolgozik, ahogy a te apád is.
- Értem. Mikorra legyek kész?
- Egy óra múlva a lépcső aljánál legyél.
- Igen is. - sóhajtottam, majd felkullogtam az emeletre.
Minek kellett meghívnia a szomszédokat? Elvagyok nélkülük is.
Kinéztem az ablakomon és még mindig szakadt az eső. Elfog ez valaha állni?
Ablakomból pont a szomszéd házra látni és egy ablakot. Soha nincs senki abba a szobába csak esténként amikor már a függönyt is behúzzák és csak a villany fényét lehet látni. Fogalmam sincs, hogyan néznek ki a szomszédaink. Pedig egy ideje itt lakunk. Mindig csak az apjukat látom, amint elmegy dolgozni.
Ismételten semmi mozgás nem volt. Kíváncsi vagyok, kik a szomszédok.
Hirtelen anyám benyit a szobába.
- Rin, gyere! Itt vannak a szomszédok. - mondta kedves hangon.
- Megyek, anyu. - ugrottam fel.
Lementem a lépcsőn és megpillantva ki ül a nappaliban elkerekedett a szemem.
- Ülj le oda, Rinnie! - szólt rám anyu, a kanapé üres helyére mutatva, ami az "ismerős arc" mellett volt.
- Szia, Rin! - köszönt TaeKwang.
- Szia! - köszöntem vissza.
- Ismeritek egymást? - kérdezte az anyukája.
- Évfolyamtársak vagyunk. - szólaltam meg.
- Oh, értem. Ennek örülök. - mosolygott kedvesen.
- De nem tudtam, hogy a szomszédom. - néztem TaeKwangra.
- Miért nem mondtad neki? - mordult rá anyukája.
- Nem kérdezte. - mosolygott TaeKwang.
- Te hülye. - röhögött a szerintem bátyja.
- Azt se mondta, hogy van tesója. - vigyorogtam.
- Az szép! De kedves öcsém van nekem. - váltott kicsit mogorva arcra. - Az én nevem Gong Hyun Woo.
- Örültem HyunWoo! Én Shin Soo Rin vagyok.
- Szép neved van és szép is vagy. - dicsért meg TaeKwang anyukája.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Főleg ha mosolyog. - nézett rám és én tudtam min jár az esze.
- Rin! - szólt anyu a konyhából.
- Megyek. - pattantam fel.
A konyhát és a nappalit szerencsére elválasztja egy egész fal.
- Igen? - nyitok be a konyhába.
- Rángasd le a nővéred! Fenn van a szobájába, de még nem jött le.
- Rendben.
- Amúgy tíz perc múlva eszünk.
- Okés.
Kimenve a konyhából beleütköztem TaeKwangba.
- Bocsi! - vörösödtem el és rajtam hajam fülem mögé.
- Semmi baj, Rinnie.
- Én me..megyek. Mindjárt jövök. - rohantam fel a lépcsőn.
Bekopogtam a tesóm szobájába. Benyitva látom az ágyán fekszik.
- EunTae. Van valami baj? - ültem le mellé az ágy sarkára.
- Nincs, de kedvem sincs a szomszédokhoz.
- Akkor már biztos van valami bajod. Szakított veled YuJin?
- Nem, én vele. Egy másik csajt velem csalt meg. - váltott hangnemet.
- Komoly? Hogy tud ilyet tenni bárki is?
- Nem tudom, de menjünk le, mert anyutól jobban félek. - pattant fel.
Lesétáltunk a nappaliba, ahol már mindenki minket várt.
A nappaliba volt az ebédlőasztal. Így ott megterített anyu. Miért kell ilyen puccosra venni, anyu?
Elfoglaltam a szokásos helyem az asztalnál. TaeKwang velem szembe ült. Mellette a tesója és anyukája. Mellém lehuppant EunTae és mellé anyu.
A vacsorát társalgás közben fogyasztottuk el. Bár én nem szólaltam meg túl sokat.
Odakint az eső elállt, mire mentek haza a vendégek. Nyolc körül járt talán.
TaeKwang mielőtt kilépett volna az ajtón visszafordult még.
- Rinnie, eljössz sétálni? - kérdezte.
- Mi? Én? - kaptam fel a fejem.
- Menjél Rin! - súgta oda anyu.
- Anya! - súgtam vissza.
- SooRin! - emelte meg kicsit hangját.
- Igen, TaeKwang! - vettem fel cipőm.
HyunWoo és anyukája már bementek a házukba. Mi meg sétálgattunk az utcába.
A nap már lement és a sötét kezdett felülkerekedni a fényeken. Kicsit hűvösebb is lett.
- Rin, bocsánat, hogy nem mondtam, hogy a szomszédod vagyok. - szólalt meg TaeKwang.
- Áh, hagyd! Nem baj. - mosolyogtam.
- Örülsz, hogy a szomszédba lakom? - húzta sunyi mosolyra száját.
- TaeKwang! - ütöttem vállába.
- Áú! - kapott vállához.
- Fájt? - kezdtem el aggódni.
- Nem. - vigyorgott.
- Hülye. - szomorodtam el.
- Miért? Szeretnél ápolni? - bökött oldalba.
- Kérsz még egyet? - emeltem kezem, majd zsebembe raktam.
- Rin, hogy-hogy most így viselkedsz velem?
- Hogyan?
- Kedvesen.
- Én mindig kedves vagyok.
- Amióta még múlt évben elmondtam, hogy kedvellek, azóta csak kerülni akartál. Vagy nem is beszéni velem.
- TaeKwang..azóta változott egy csomó minden. - sóhajtottam.
- A fiúkra gondolsz?
- Részben.
- Ne aggódj semmi miatt Rin! Én itt vagyok, ha kell valami. - magyarázta. - Egy nap viszont én remélem, hogy számodra több leszek, mint barát vagy szomszéd. És remélem, hogy mellettem is tudsz úgy nevetni, mint mellette. Hogy boldog leszel, ha meglátsz. De én csak boldognak akarlak látni. A könnyeid soha többé. - sóhajtott. - Én még mindig kedvellek és felejteni nem tudok. Tudom, hogy YoonGival vagy, de..
- Én nem vagyok együtt vele. Mielőtt elment volna a koncertjére szakítottunk, hogy ne legyen féltékenykedés. Vagy ne a távkapcsolat miatt váljunk el... - szomorodtam el.
- Nem tudtam.. - sóhajtott.
- Honnan tudtad volna? - mosolyogtam rá keserűen.
- Rin, ha szomorú leszel én is! - figyelmeztetett.
Sóhajtottam egyet, majd összerezzentem. Egy hűvös fuvallat fújt végig az utcán.
- Fázol? - vette le majd adta rám pulcsiját.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Nincs mit, Rinnie. - mosolygott vissza úgy, ahogy még soha.
- Kérdezhetnék egyet? - álltam meg a házuk előtt.
- Persze. - vonta meg vállát.
- Az a szoba kié? - mutattam az ablak felé, amit lehet látni a szobámból.
- Az enyém, de nem sokat vagyok bent. Miért? - húzta fel enyhén szemöldökét.
- Csak kérdeztem. De szerintem próbáld ki, hogy beülsz az ablakba zenét hallgatva.
- Oké. - mosolygott értetlenül.
- Én most már megyek be, mert a végén lecsesznek. - fordultam a házunk felé.
- Rendben. - mondta mosolyogva. - De várj! - jött egy lépésre elém és adott egy puszit az arcomra.
Mintha megállt volna az idő..
- Jó éjszakát, Rinnieh! - integetett TaeKwang, majd eltűnt a házukba belépve.
Bevonszoltam magam a kapun majd a bejárati ajtón. Aztán alig valamennyi erővel fel a lépcsőn, be a szobámba. Észre se vettem, hogy rajtam maradt TaeKwang pulcsija. Vissza se kérte..
Szokásomhoz híven, ami a nyáron alakult ki, beültem az ablakomhoz. Kifelé merengve észrevettem TaeKwangot, ahogy ő is az ablakánál üldögél. Magamhoz kaptam telefonom.
~ Az ablakodba ülsz? - írtam a neten keresztül üzenetet neki.
~ Nem, honnan veszed? - válaszolta.
~ Nézz ki! - majd látom észrevesz engem.
~ Szóval ezért kérdezted?
~ Nem..
~ Rinnie.
~ Igen, azért. De eddig azt mondtad, hogy nem szeretsz és nem is szoktál nagyon a szobádba lenni.
~ Mostantól szeretek.
Erre most mit írjak? Tudom, hogy mire céloz.
~ Köszönöm!
~ Ugyan mit?
~ Hogy itt vagy, ha bajom van.
~ Tudod, hogy számíthatsz rám.. mindig..
~ Tudom.. és amúgy most miattad mosolygok, ha érdekel. Jó éjt!
~ Jó éjt! - csak ennyit írt, de láttam az ablakon át, hogy örül.
Még utoljára kinéztem az ablakon és pont összeért a tekintetem TaeKwanggal. Gyorsan felpattantam és bedőltem az ágyamba. Viszont véletlenül levertem a lámpám, ami jó nagyot szólt.
- Jól vagyok! - ordítottam és reménykedtem, hogy anyu ne jöjjön be.
Hála istennek nem jött be, így a gondolataimmal aludhattam el.

[1.rész vége]

° Az 1. évad stáblistája °

Főszereplők:

Shin Soo Rin - as Rin
-

Shin Min Rin - as Min

Hae Hwa Neul - as Hwa / HwaNeul

Kim Jung Gi - as JungGi

Kwon Min Young - as Young / MinYoung

Baek Min Yeon - as Yeon / MinYeon

Kae Rin Ra - as Kae / RinRa

Min Yoon Gi - as YoonGi

Jeon Jeong Guk - as Jeong / Kook

Park Ji Min - as Jimin / JiMin

Kim Tae Hyung - as Tae / TaeHyung

Kim Nam Joon - as NamJoon

Kim Seok Jin - as Jin / SeokJin

Jung Ho Seok - as HoSeok / HoSi
Gong Tae Kwang - as TaeKwang

Mellékszereplők:

Song HoBeom - as Hobeom / Manager / Menedzser
Na Hae Ryeong - as Ryeong

Kang Yoon Tae - as Kang / Tanár úr (osztályfőnök)

Han Seok Woon - as Han / Tanár úr (testnevelés tanár)

Jung Yoon Hwa - as Jung / Tanár nő (testnevelés tanár)
Choi Hug Che - as Hugcse
(biológia tanár)
Kim Hyo Jung - as Hyolyn